Az Andrej Babiš miniszterelnök bukásával zárult cseh választásról és az új koalíciós kormány kilátásairól beszélgetett Bőtös Botond újságíróval, a téma kiváló hazai ismerőjével Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.

2021. október 8-9-én választásokat tartottak Csehországban, ahol a választópolgárok a Képviselőház, a cseh alsóház 200 helyének sorsáról döntöttek. A választást a szavazatok 27,6%-át megszerző SPOLU (Együtt) szövetség nyerte, amely három jobboldali pártot tömörít. Az új kormányban ez a szövetség egészül ki a Kalózpárt és a polgármesterek kettősével. A regnáló Andrej Babiš vezette euroszkeptikus, populista ANO 27,1%-kal a második helyen végzett. Így a köztársasági elnök, Miloš Zeman november 26-án Petr Fiala politológus professzort, a Babiš-ellenes ellenzéki koalíció legerősebb pártjának, a mérsékelt jobboldali polgári demokratáknak (ODS) a jelöltjét nevezi majd ki Csehoroszág új miniszterelnökének.

A Cseh Köztársaság kettős képet mutat a külső szemlélő számára, kezdi Bőtös Botond. A társadalom a többi kelet-közép-európai államhoz hasonlóan átélte az államszocializmus tapasztalatát és küzd annak örökségével. Csehországban is jelentős probléma a korrupció, a társadalom elöregedése, a kivándorlás vagy a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek. Ezzel szemben Csehország a régió egyik legjobban teljesítő gazdasága. A térség más országaihoz hasonlóan a cseh politikai aréna is kitermelt egy euroszkeptikus, illiberális politikai figurát Andrej Babiš személyében, aki a magyar Orbán Viktorhoz vagy a szlovák Robert Ficohoz hasonlóan egy, az EU fősodrával szembeni régiós populista blokkot kívánt létrehozni. Bőtös szerint Babiš veresége mérföldkő a rendszerváltást követő cseh történelemben. Az ellene szerveződő ötpárti, konzervatív liberálisokat, illetve progresszíveket tömörítő ellenzéki koalíció (a polgári- és kereszténydemokraták, a TOP09, a Kalózpárt, valamint a polgármesterek) missziója a „cseh posztkommunizmus leváltása volt”. Mindez a Babiš vezette ANO-val szembeni fellépés mellett az olyan pártok háttérbe szorítását is jelentette, akik kívülről vagy koalícióban segítették a kormányzást. Ezek a pártok a cseh szociáldemokraták (ČSSD), Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM) és a szélsőjobboldali Szabadság és Közvetlen Demokrácia. A győzelemben Bőtös a széleskörű ellenzéki összefogás fontosságát emelte ki, ami megszívlelendő lehet a régió pártjai számára.

A Fiala vezette ellenzéki tömörülés célja, hogy újraorientálja a cseh külpolitikát. Prága Bécs és Berlin felé kíván közeledni, kiegészítve a V4-gyel való szoros partneri viszonyt. Erősebb hangsúlyt szeretnének helyezni az ország euroatlanti kapcsolataira, elsősorban az EU- és NATO-tagság keretében. Az ötpárti koalíció elődjével szemben határozottabb fellépést hirdet, illetve növekvő aggodalommal figyeli az orosz előretörést Kelet-Európában. A cseh-magyar kapcsolatban jelentős változás várható, mivel az előző kormányzat baráti hangvételét felválthatja az új koalíció Orbán-kritikus álláspontja. Fiala 2019-ben az ODS-ben is megvívta a küzdelmet pártjának az ifjabb Václav Klaus vezette belső ellenzékével, akik a pártot a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) és a magyar Fidesz politikai platformjához akarták közelíteni. A csörte végül Klaus kizárásával végződött.

A belpolitikában az ötpárti szövetség várhatóan a domináns konzervatívok programját valósítja meg több, a progresszív tábor által felkarolt szociális üggyel. Napirendre tűztek többek között egy nyugdíjreformot, elsősorban azért, mert erős társadalmi nyomás nehezedik rájuk a kérdésben, másrészt az ANO támogatóinak derékhadát a nyugdíjasok adták. Napirenden van még az államháztartási hiány csökkentése és a lakhatási válság rendezése dinamikus állami bérlakásépítéssel. Bőtös szerint a legjelentősebb törésvonal a koalíció konzervatív és progresszív blokkja között a drogpolitikában, az LMBTQ+-ügyekben és az euró bevezetésében van. Az utóbbi ügyében az öt pártból négy támogatná a fizetőeszköz mihamarabbi bevezetés