"Az emberi tudatforma a maga teljességében, tulajdonképpen felfogható úgy, az Abszolútum, az EGYetemes Lélek „szempontjából” tekintve, mint pszichózis, és mint pszichotikus tudatállapotok láncolata. Amennyiben ugyanis rádöbbenünk arra, hogy az Abszolút Tudat végtelensége, korlátlansága, tökéletes szabadsága, kondicionálatlansága, mindentudása, egy szóval teljessége, így maga a Teljesség a megnyilvánult létezésnek bármilyen formájaként nyilvánuljon is meg, a formák és nevek világával való azonosulás mindennemű tudatformája és tudatállapota eleve a nemtudás által, és a nemtudásban jön létre, akkor megértjük, hogy maga az emberi létforma, mindennemű megnyilvánulása eleve egyfajta pszichózis, pusztán a pszichotikus állapotok sorában – például tudományos szempontrendszer szerint – léteznek betegségnek nyilvánított és normalitásként elfogadott pszichotikus állapotok, valamint ezek közötti átmenetek, határesetek."

ZENgő emlékezés az elmén túli örök Krisztusra, az EGYetemes tudatosságra, az ÉN-VALÓ Teljes EGének dicsŐS-EGére.

A Szávitrí vagy Gájatrí a legősibb imaformulák (mantrák) egyike. Szavitarhoz, a Fényesség és Világosság istenéhez szól, ezért mondják Szávitrínak (Szavitar imájának) is.

ॐ भूर्भुवः स्वः तत्सवितुर्वरेण्यं भर्गो देवस्य धीमहि धियो यो नः प्रचोदयात् ॥

Szanszkrit szövege: Óm, bhúr bhuvar szvar. Tat Szavitur varénjam bhargó dévaszja dhímahi, dhijó jó nah pracsódaját!

Magyarul: "Óm! Ó Föld, Levegőég és Menny! Adjátok, hogy elnyerjük Szavitár világosságát, és az ébressze föl emlékezésünket!"

Álom Srí Ramana Maharsival - EGY, NEM kett-Ő

"Alvás közben a középpontunkban vagyunk. Az ébredéssel egy időben az elme mindenfélét gondolva kiárad. Ezt szabályozni kell, ami csak annak lehetséges, aki kívül és belül egyaránt képes munkálkodni. Vajon azonosítható-e ő egy testtel? Azt hisszük, hogy le tudjuk igázni a világot az erőfeszítéseinkkel. Amikor valami kívül az utunkba áll, és belül megjelenik a késztetés, azt érezzük: „Óó! Hát létezik az embernél magasabb Erő.” A magasabb Erő létezését el kell fogadnunk és fel kell ismernünk. Az ego roppant erős elefánt, és nem tudja megfékezni semmi és senki, aki kisebb erejű, mint egy oroszlán. Ebben az esetben az oroszlán a Guru, akinek a puszta tekintetétől az elefánt megremeg és elpusztul. Idővel megtudjuk majd, hogy a dicsőségünk ott rejlik, ahol megszűnünk létezni. Ahhoz, hogy elérjük ezt az állapotot, át kell adnunk magunkat, mondván: „Uram! Te vagy a menedékem!” A Mester ekkor látja, hogy megfelelő állapotban vagyunk ahhoz, hogy vezetésben részesüljünk, és vezet bennünket."