Dobogósok vagyunk a világranglistán, a társadalom minden szintjén ott van, közben alig jövünk ki a szégyenspirálból, pedig van más út is.

„700 ezer és másfél millió közé szokták tenni az alkoholhasználati zavarban érintettek számát, szóval bátran ki lehet mondani, hogy az egyik legsúlyosabb közegészségügyi, társadalmi, mentálhigiénés problémáról van szó Magyarországon”, mondja Verdes Tamás addiktológiai konzultáns a Csakugyan legújabb adásában.

Felhívja a figyelmet, hogy az alkoholizmus ma már megbélyegző, stigmatizáló kifejezésnek számít: „az, hogy valaki alkoholistának tartja magát, ronthatja a felépülése esélyeit. Könnyen úgy érezheti emiatt, hogy ő úgy rossz, ahogy van, és emiatt elvesztheti a motivációt a felépülésre. Viszont ha azt mondja magának, hogy alkoholhasználati zavarral küzd, akkor ez csak annyit jelent, hogy rosszul áll valamihez az életében, ezen pedig lehet változtatni.”

Túlélési stratégiák a mesterséges intelligencia világában, fegyverkezési verseny, szelid optimizmus - folytatódik az MI-podcast.

„Aki nem fogja használni az eszét, sajnos lemarad, és abszolút versenyhátrányból indul”, hiába áll rendelkezésére bármilyen program, mondja Koren Balázs, mesterséges intelligencia (MI) szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematika tanára, a Yettel Prosuli szakmai vezetője a Csakugyanban. Mivel ma “nincs az a munkahely, ami biztos pont volna az életünkben”, csak az tud felszínen maradni, aki képezi magát, és nem fogadja el automatikusan az algoritmus válaszait. „Hiszek az edukáció erejében. Minél több embernek nyissuk ki a szemét, hogy nem lehet hátradőlni, és mindent elfogadni, ami velünk szembejön”, emeli ki.  Ez azért is rendkívül fontos, mert a legnagyobb probléma az MI-vel, hogy az emberiség irányíthatóvá válik, és ezt például a for profit cégek minden szempontból kihasználják.  

A mesterséges intelligencia szabályozásával kapcsolatban úgy véli, „amíg az MI két nagy szereplője egyáltalán nem érdekelt a szabályozásban, hiszen részükről ez egy fegyverkezési verseny, és abban nem fog nyerni, aki magát korlátozza, addig nem várható érdemi szabályozás. Ez sem az USA-nak, sem Kínának nem érdeke. 

A verseny célja pedig az általános mesterséges intelligencia megalkotása: aki ezt először létrehozza, jó eséllyel világuralmi vágyait igyekszik majd megvalósítani.”

A Tisza roma stratégiája egyelőre nagyon sok kérdést vet föl, mondja a szakértő.

„Svábnak lenni pontosan ugyanolyan rossz, mint cigánynak”, mondja Pletser Ági, tapasztalati szakértő, a Taléta Interkulturális Központ és Inkubátorház egyik alapítója, a gyermekszegénység szakértője a Csakugyan legújabb adásában, amikor a származásáról beszél. Édesapja sváb származású, édesanyja cigány, és úgy véli, „mindkét közösség nagyon zárt. A svábok között cigány voltam, a cigányok között sváb. A sváboktól a munka kötelességét tanultam meg, a cigányoktól pedig a családi összetartozást, az érzelmek azonnali megélését, ami a svábokra annyira nem jellemző. Tőlük viszont megtanultam, hogyan tudok beilleszkedni az intézményrendszerbe.”

A nők sokkal-sokkal tudatosabban vannak a testükkel és annak változásaival, mint anyáink voltak, nagyanyáinkról nem is beszélve, mondja Jarovinszkij Vera, tanácsadó szakpszichológus, kiképző táncterapeuta a Csakugyanban a menopauza kapcsán. 

A szakpszichológus kifejti, hogy a menopauza során egész egyszerűen egy olyan változás zajlik bennünk testileg és lelkileg, aminek nem egészen tudjuk, hogy mi lesz a kimenetele. „Azt persze tudjuk, hogy az ösztrogénszint lecsökken és a petefészek le fog állni, de hogy ez milyen hatással lesz ránk, nem jósolhatjuk meg előre. Viszont az, hogy egy nő mit él át ilyenkor, nagyon függ attól, hogy milyen a története, milyen kapcsolatban volt a nőiségével, mennyit sérült, hogyan élte meg az ehhez kapcsolódó eseményeket, a szülést, veszteséget, vetélést, menstruációt, szexualitást.” 

Az egyedül élő nő jelenségét alig tudták megemészteni az első világháború utáni években. Gobbi Hilda volt ebben az egyik úttörő.

„A 19. században már tömegesen jelentek meg egyedülállók a fővárosban, nemcsak férfiak, hanem nők is, de nagyjából az első világháború utánra alakult ki az, hogy egy nő lakhat egyedül, és nem vetül rá a prostitúció árnyéka azonnal. Korábban általában a keresete sem engedte meg, hogy ezt a fajta lakást kifizesse”, mondja Verő-Valló Judit, szociológus, történész, az Egyedül a nagyvárosban: Garzonotthonok és lakóik Budapesten a 19. század derekától az 1940-es évekig című könyv szerzője, aki a budapesti garzonlakások és a lakások bérlőinek életét kutatta.  

„Nagyon nagy ellenállásba ütközött a garzonlakások építése”, meséli, a korabeli sajtóban megjelent vélemények alapján azért is tekintették „nemzetgyilkos” lakástípusnak, az “egy se-rendszer” népszerűsítőjének a garzont, mert úgy vélték, a fiatalok a kis lakások miatt nem alapítanak családot. Mindeközben a ’30-as évek végére a házakban a lakások fele már garzonlakás volt, a családalapítás kitolódásának meg valójában az egzisztenciális nehézségek és a gazdasági válság voltak az okai. 

A 19. századi garzonlakások viszont nem a maihoz hasonlítottak: lehetett bennük több szoba, de konyha csak jelképesen, viszont magasabb  komfortos-fürdőszobás felszereltséggel bírtak, ami a 19. században igazi luxusnak számított. A lakástípus a ’20-as évek végére, ’30-as évek elejére már nagyrészt a tisztviselő réteget célozta, a hivatalhoz jutott nők már megengedhették maguknak. 

Józsefváros, második világháború, Holokauszt - performansz és előadás fiatalokkal a Kesztyűgyárban.

Fény, durranás, zápor címmel 10 fiatal előadásában színházi emlékfejtésre hívja a nézőket a Kesztyűgyárba és környékére az Emlékezés Színháza a Holokauszt emléknapjához kapcsolódóan. Az előadáson középiskolások szerepelnek, akik a közelmúltban interjút készítettek idős, háborút megélt emberekkel. 

„Maga a Teleki tér története nagyon különleges, mert itt a nyilas hatalomátvétel másnapján beszélhetünk egy fegyveres ellenállásról a németek és a nyilasok ellen. Ez egy különleges dolog, viszont rengeteg kérdést vet fel, és szinte csak a szóbeli emlékezet őrzi, bár igaz, hogy tíz éve előkerült valakinek a naplója, aki ott volt, és részt vett az ellenállásban”, mondja a Csakugyanban Kallós Viola, társadalmi-politikai színházi szakember, közösségi színházi rendező a kerületben Kis Varsónak nevezett, az elbeszélések szerint néhány napig tartó spontán fegyveres ellenállásra utalva, és hozzáteszi, „mi a háború megélt, emberi valóságával foglalkozunk, a történeti bizonyítékok másodlagosak ebben a tekintetben. A történetekben egyébként főleg kérdések maradtak. Ami engem nagyon érdekel még, hogy melyek voltak azok a spontán döntések, az a fajta ellenállás, amellyel napi szinten találkozunk, de nem üti meg a történetírás ingerküszöbét. Pedig fontos, mert valódi azonosulási felületet is adhat az eseményekkel, hiszen kiderül belőle, hogy egy ember hogyan őrizte meg az értékrendjét, az integritását egy ilyen nehéz politikai helyzetben.”

Egy tisztes őszes halánték most kinek is ajándék? - krízisről, életközépről, változó testi igényekről, férfi klimaxról beszélgettünk Kozma-Vízkeleti Dániellel a Csakugyanban

„A fiatal lányokkal való flörtölés és kapcsolatkeresés a középkorú férfiak részéről egyfajta válaszkeresés azokra a kérdésekre, amelyeket a negyvenes-ötvenes életkor elénk tár. Ezt életközépnek hívjuk, és a nőknél is megjelenik. Ez az az időszak, amikor leesik, hogy körülbelül annyi van hátra, amennyit eddig éltünk. A félidő pedig óhatatlanul egy mérlegvonás: mivé akartam válni, mi az, amit ebből elértem, hol tartok az életben? Helyemen vagyok-e? Ezek a kérdések belül ott munkálnak. Mi az, ami kimaradt? Mindezekre egy talán kevéssé adaptív válasz a párkapcsolatok halmozása, és sokszor átmeneti is. Ennél még gyakoribb reakció az, hogy a férfiak a karrierre helyeznek nagyobb hangsúlyt, vagy esetleg pályát váltanak”, mondja Kozma-Vízkeleti Dániel, családpszichoterapeuta a Csakugyanban, amelyben a férfiak életközepi krízisét kutatja Imre Zsófia és Bendl Vera.

A hospice-rendszer hiányosságairól, az életvégi lehetőségekről, az otthonápolás jelentőségéről és a betegek vágyairól beszélgettünk Szöllősi Melindával

„Mi a családban nem tudtunk beszélni édesapám betegségéről főként azért, mert traumatizált minket az, ahogyan közölték velünk a diagnózist. Ezért tudom, milyen dinamikája van annak, hogy egy család nem tud a családtaggal beszélni arról, hogy meg fog halni. Nekem borzasztó arra gondolni, hogy édesapám a halálra vonatkozó gondolataival teljesen magára maradt, és azóta nagyon-nagy erővel képviselem azt, hogy erről fontos nyíltan kommunikálni, sokat segít a betegnek, ha ez az izoláció nem alakul ki, ráadásul azokat az ellátásokat, amelyekre a hospice fókuszál, csak akkor lehet igazán felmérni és biztosítani, ha ez a téma nem titok”, meséli Szöllősi Melinda biológus, szakmapolitikai szakértő, az életvégi ellátás fejlesztésére fókuszáló Pallium Intézet alapítója, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje a hospice kapcsán a Csakugyanban.

A humor segít az érzékeny témákhoz nyúlni. Kicsit, mint felvágni egy gennyező sebet.

„Azt szeretem elmondani egy slam előadásban, amikor én magamat meghaladtam, azt a folyamatot, amikor megváltozott a gondolkodásom és a valamihez való viszonyulásom. Előfordul, hogy ezeknek a szövegeknek a düh és elégedetlenség a motorja”, mondja a Csakugyanban Horváth Kristóf - Színész Bob, színész, slammer, rendező, tehetséggondozó és pedagógus. Emellett „viszolygok a nagyon kitett érzelmektől, főleg, ha egy előadás nagyon akarja, hogy érezzek valamit, és azt sem szeretem, amikor megmondó emberek vannak a színpadon, egyre kevésbé vagyok fogékony az ítélkezésre”. 

Napi szinten beszél a hősiességről, a csalódásról és a veszteségről.

Az ostrom és 1956 szempontjából Józsefváros felülreprezentált, mondja Fris E. Kata, várostörténész a Csakugyan podcastban. 1944-45 telén  a Horváth Mihály téren, a Teleki téren és a Kálvária téren nagy harcok voltak. A házakon látható golyónyomok is ezt tükrözik, viszont nehéz eldönteni, hogy melyik időszak nyomait látjuk, mert ugyanolyan típusú fegyvereket használtak mindkét alkalommal. A különbség az útvonalakban jelenik meg és a fotók segítenek még azonosítani a nyomok eredetét. 

Fris E. Kata és Gutjahr Zsuzsanna, a Tűzfalon túl csoport aktivistájaként meséltek a józsefvárosi golyónyomok eredetéről és üzenetéről podcastunkban. A Tűzfalon túl csoport egyéni, helyi megemlékezéseket is szokott tartani október 23-án, télen pedig, decemberben és januárban ostromsétát szerveznek, amelynek során meg lehet látogatni az ostrom legfontosabb helyszíneit a kerületben, és a házakon levő nyomokat is követik a kerület története iránt érdeklődők.