Józsefváros új stratégiát dolgoz ki, hogy minden szépkorút elérjen. Országos viszonylatban már most is jól áll a kerület. 

A józsefvárosi idősek lehetőségei nagyon különbözőek, egészen eltérőek a jövedelmeik, ebből fakadóan egyáltalán nem ugyanolyan segítségre van szükségük, fejti ki a Csakugyanban Bagyinszki Dóra, szociálpolitikai ügyintéző, aki az önkormányzat idősellátási politikájával is foglalkozik. A 65 év felettiek jó része egyedül él, sokan nagyon rossz anyagi körülmények között alacsony nyugdíjjal, teszi hozzá. A kerületi stratégia idősellátás témában most íródik, ehhez a lakók véleményét szeretné kikérni az önkormányzat, a stratégiát a valós igények alapján fogják jövőre összeállítani. 

Ugyanakkor Józsefváros országos viszonylatban kiemelkedő kerületnek számít, itt öt státusz is van az idősgondozásban, ez rengeteg, emeli ki Bene Lászlóné, Gizi, a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) intézményvezető helyettese, a Házi Segítségnyújtás és Étkeztetés szakmai vezetője. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a házi segítségnyújtásba a legnehezebb szakképzett munkaerőt találni, ez lelkileg és fizikailag is megterhelő munka, a fiatalok pedig láthatólag vagy nem jelentkeznek vagy külföldre mennek dolgozni, hangsúlyozzák vendégeink.

„Most nem tudok elképzelni olyan tökéletes botrányt, ami felülírná a már kialakult pártpreferenciákat” - Bojár Ábel, politológus, és Dercsényi Dávid, főszerkesztő, a vasárnapi választás eredményéről és az országos kilátásokról.

Az eredmény, Horváth Alexander győzelme, meglepő volt ahhoz képest, mennyire megosztottnak tűnt az ellenzék által alkotott frakció, ezek alapján nem lehetett ilyen sima győzelemre számítani, mondja Bojár Ábel, az Europion közvéleménykutató intézet kutatási igazgatója, politológus, a Csakugyan különadásában. Ez annak ellenére igaz, hogy a közvélemény kutatások a Fidesz jelentős gyengülését mutatják főleg a fővárosban, így persze volt esély a gyengébb Fidesz-szereplésre is. „Hagyományosan, amikor jól sikerül a mozgósítás, akkor az a Fidesznek kedvez”, jegyzi meg emellett Dercsényi Dávid, a Józsefváros Újság főszerkesztője, a vasárnapi választás viszont most az ellenkezőjét mutatta. Bojár szerint még megfigyelhető volt, hogy „az ellenzéki szavazók megtanultak koordinálni, kiválasztani a sok jelölt között a valóban esélyes ellenzékit”, az eredmények legalábbis ezt mutatják, hiszen míg Horváth Alexander, a Pikó András és Karácsony Gergely által támogatott jelölt, 642 szavazatot kapott, a DK által támogatott Tóth-Ádám Éva 64, az MSZP-s Czeglédy Ádám pedig 36 szavazat kapott. (A második helyen a Fidesz-KDNP jelöltje, Pálovics Emese Csilla végzett 468 szavazattal.) 

„Pikóéknak sikerült a választást egy Fidesz-nem Fidesz választássá változtatni, így kevésbé az számított, hogy milyen fejlesztések lesznek a Losonczi negyedben, sokkal inkább egy szimbolikus politikai kérdést akartak eldönteni a választók”, jegyzi meg Dercsényi Dávid. 

„Egyáltalán nem kell kétségbeesni. Gondolkodni kell” – mondja a szakértő.

Már réges-régen része az életünknek a mesterséges intelligencia (MI), most a Chat GPT és más MI-applikációk miatt beszélünk róla sokat, de az MI valójában 1950 óta része az életünknek, mindenki használja, akinek például okostelefonja van. Ez nem változott meg, csak az, ahogyan az MI-vel kommunikálunk, vagyis hogy beszélgetni tudunk vele. Ez okoz egy áttörésszerű érzést, magyarázza a Csakugyanban Koren Balázs, MI-szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematikatanára, a Yettel ProSuli szakmai vezetője, robotikatanár, robotika bíró. „Eddig bináris volt a kommunikáció: vagy elfogadtuk, amit mondott, vagy elutasítottuk”, mondja. Most már visszakérdezhetünk. 

Haláltalanítottuk a társadalmunkat, elfelejtettük a rítusainkat, pedig szükségünk volna rájuk. 

A halál témaköre tabunak számít, nem szeretünk róla beszélni, nem találjuk a helyét az életünkben, mondja Sipőcz Diána, kulturális antropológus, a Méltóság Alapítvány társalapítója, az életvégi spiritualitás kutatója a Csakugyan legújabb adásában. „Haláltalanítottuk a társadalmunkat, elfelejtettük a rítusainkat, pedig ez nem volt így minden történelmi korban és most sincs így minden társadalomban.” 

Közép-Európa identitásproblémái egy kerületben és két könyvben – Szántó T. Gáborral beszélgettünk.

Gonda János zenepedagógusról szól Szántó T. Gábor, író, szerkesztő, publicista A jazzprofesszor című könyve, amely a jazztanszak megalapítójának életét dolgozza fel, és úgy kapcsolódik a kerülethez, hogy Gonda maga is sokat inspirálódott a roma származású jazzisták munkájából. „A cigányzene oldaláról, amit nem köt a kotta szigorú hagyománya, könnyebb út vezetett a jazzhez és az improvizációhoz. Gonda úgy gondolta, hogy ezt az utat, amit a roma zenészek bejártak, érdemes lenne tudományosan kutatni, ahogy azt is nagyon hamar felismerte, hogy a jazz nem csak hogy szuverén zenei műfaj, hanem egyenrangú a klasszikus zenével”, magyarázza Szántó T. Gábor az ’50-es, ’60-as évek jazztörténete kapcsán, amikor a jazz alig megtűrt műfajból szinte támogatottá vált, persze csak a beat és a rock’n’roll elleni harc miatt. 

Szántó T. Gábor új könyve, a Kafka sírja is, a Jazzprofesszorhoz részben hasonlóan egy közép-európai identitáskeresés regénye.

A rendőrségnek igenis van feladata, de önmagában ettől nem oldódik meg a helyzet. Ennél átfogóbb stratégiára van szükség. 

„Lehetne javítani a lakosság és a rendőrség kapcsolatán, a rendőrség felszereltségén, de önmagában ettől nem fog eltűnni a probléma. A megoldáshoz meg kell értenünk a függőség gyökerét”, mondja a Sárosi Péter, Drogriporter, aki a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) szakmai társelnöke is egyben. 

„Az első számú problémát nem az illegális szerek okozzák, hanem az alkohol és a legális gyógyszerek”, hangsúlyozza a szakember az adás elején. „Ráadásul a függőség nem egy marginalizált csoport problémája, hanem majdnem minden családé.

„Hamis dilemma, hogy vagy megszűntetjük teljesen a szerhasználatot, vagy csak simogatjuk a szerhasználókat, és semmit sem teszünk velük”, hangzik el a Csakugyanban. Ennél egy sokkal árnyaltabb drogstratégiára van szükség, amelyik elismeri, hogy a szerhasználók társadalomba való visszaintegrálására a járható út, ehhez pedig több intézményrendszer fejlesztésére és az erőforrások növelésére van szükség.

A belvárosban a lopás és rablás a leggyakoribb bűncselekmény, de a haszonszerzők jó része már áttelepült az internetre.

Az internetes bűnöző és a klasszikus, „hagyományos” bűncselekményt elkövető egészen más karaktert igényel, előbbinek abban például könnyebb dolga van, hogy nem kell szembenéznie az áldozatával, nem is látja, ki az, akit éppen megkárosít, de természetesen más képességek is szükségesek ahhoz, hogy sikerrel járjon, mondja Mátyás Szabolcs, a kriminalisztika és a bűnözésföldrajz nemzetközileg elismert kutatója, a kerületben létesített Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója a Csakugyan legújabb adásában. A szakértő kifejti, hogy Budapest bűnözésföldrajzi térképe nem egységes, de lopás, rablás és kifosztásos esetek nagy része az ötödik, hatodik, hetedik kerületben történik, és - nem meglepő módon - a nyolcadik kerület is „bűnvonzó területnek” számít a térképen, itt viszont nagyok az eltérések kerületen belül. 

Így néz ki egy kiadós aszályvacsora - újfajta növények az enyhébb telekre, felértékelődött hazai termények.

A Trafóban szeptember végén megrendezett Aszályvacsora című előadás és közös étkezés többek között azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mit ennénk, ha a jövő éghajlatához kellene igazodni? Az elkészített menüben, amelyet az előadás és vacsora résztvevői elfogyaszthattak, szerepelt bivalytejből és lucernából készült előétel vagy például cibere homoki babbal és csipetkével. Az előadásra készülve a résztvevők, akik között hazai gazdák, kutatók és séfek is voltak, egyrészt beazonosították a legégetőbb ökológiai problémákat, és az aszályt találták az egyik legfontosabbnak, majd megkeresték azokat a hozzávalókat, amelyek aszályos környezetben is jól hasznosíthatóak. “Olyan növényekről van szó, amelyek elsőre nem tűnnek szexinek, de mégis táplálkozás szempontjából hasznosak és ellenállóbbak. Az egyik ilyen központi termény a homoki bab vagy a fekete csicseriborsó lett”, mondta a Csakugyan adásában Szalipszki Judit, a Trafó Galéria kurátora. Ezekből készültek el a fogások, de mindez nem azt jelenti, hogy tíz éven belül mindenki ciberét eszik homoki babbal, arra viszont mindenképpen utal, hogy már most fontos lenne megfontolni, hogy a fogyasztásunk során milyen alapanyagokat használunk, azok hogyan illeszkednek a környezeti változásokhoz. 

“Már az nagyon-nagy dolog lenne, ha arra törekednének sokan, hogy hazai alapanyagokat vásároljanak. Ezután kérdés, hogy honnan szerzik be ezeket az alapanyagokat, azok hogyan vannak csomagolva, előállítva. A következő lépcsőfok, hogy annak az alapanyagnak, amit kiválasztottam, mi a vízigénye”, mondta Vida Vera, a Yo8vagyat etetési vállalkozás megalapítója, az Aszályvacsora egyik megalkotója és a Bacsó Béla utcában működő kísérleti konyha működtetője a Csakugyanban. 

Az a baj, hogy kivisszük a magánéletünket az utakra, mondja a Kreszprofesszor.

„A mostani KRESZ 1975-ben készült, most már nem lehet toldozni-foldozni, így egy új szabályozás megjelenése várható, eszerint fogunk közlekedni hamarosan”, mondja Pető Attila, „Kreszprofesszor”, a Csakugyan legújabb adásában. A bevezetés dátuma még kérdéses, de Pető Attila hozzáteszi, „én abban bízom, hogy az új KRESZ év végéig jogszabályban megjelenik, és 2026 végére vagy 2027-re hatályba lép.” Az mindenképpen fontos, hogy adjanak időt az embereknek megtanulni az új rendszert, mert „egy KRESZ-módosítás nem könnyű dolog, ez minden embert érint Magyarországon.”

Ellehetetlenülő életek, világhír felé induló rajkó karrierek a ’30-as években.

A Dankó utca 20-22-ben általában 13-15 ember élt egy szoba-konyhás lakásban, elképesztő volt a zsúfoltság az 1920-as, ’30-as években, meséli Verő-Valló Judit, szociológus, történész, a Dankó utcai cigányzenészek és a 20-22-es számú ház kutatója. Mindenféle országrészekből érkeztek ide a zenészek, és azért találták meg a környéket, mert a körúti kávéházakhoz és orfeumokhoz járótávolságra van, de itt olcsóbb lakásokhoz lehetett jutni. A cigányzenész életmód nehéz kereset volt, végül a Dankó utcában összebútoroztak a legszegényebb emberek, magyarázza a kutató.