A hospice-rendszer hiányosságairól, az életvégi lehetőségekről, az otthonápolás jelentőségéről és a betegek vágyairól beszélgettünk Szöllősi Melindával

„Mi a családban nem tudtunk beszélni édesapám betegségéről főként azért, mert traumatizált minket az, ahogyan közölték velünk a diagnózist. Ezért tudom, milyen dinamikája van annak, hogy egy család nem tud a családtaggal beszélni arról, hogy meg fog halni. Nekem borzasztó arra gondolni, hogy édesapám a halálra vonatkozó gondolataival teljesen magára maradt, és azóta nagyon-nagy erővel képviselem azt, hogy erről fontos nyíltan kommunikálni, sokat segít a betegnek, ha ez az izoláció nem alakul ki, ráadásul azokat az ellátásokat, amelyekre a hospice fókuszál, csak akkor lehet igazán felmérni és biztosítani, ha ez a téma nem titok”, meséli Szöllősi Melinda biológus, szakmapolitikai szakértő, az életvégi ellátás fejlesztésére fókuszáló Pallium Intézet alapítója, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje a hospice kapcsán a Csakugyanban.

A humor segít az érzékeny témákhoz nyúlni. Kicsit, mint felvágni egy gennyező sebet.

„Azt szeretem elmondani egy slam előadásban, amikor én magamat meghaladtam, azt a folyamatot, amikor megváltozott a gondolkodásom és a valamihez való viszonyulásom. Előfordul, hogy ezeknek a szövegeknek a düh és elégedetlenség a motorja”, mondja a Csakugyanban Horváth Kristóf - Színész Bob, színész, slammer, rendező, tehetséggondozó és pedagógus. Emellett „viszolygok a nagyon kitett érzelmektől, főleg, ha egy előadás nagyon akarja, hogy érezzek valamit, és azt sem szeretem, amikor megmondó emberek vannak a színpadon, egyre kevésbé vagyok fogékony az ítélkezésre”. 

Napi szinten beszél a hősiességről, a csalódásról és a veszteségről.

Az ostrom és 1956 szempontjából Józsefváros felülreprezentált, mondja Fris E. Kata, várostörténész a Csakugyan podcastban. 1944-45 telén  a Horváth Mihály téren, a Teleki téren és a Kálvária téren nagy harcok voltak. A házakon látható golyónyomok is ezt tükrözik, viszont nehéz eldönteni, hogy melyik időszak nyomait látjuk, mert ugyanolyan típusú fegyvereket használtak mindkét alkalommal. A különbség az útvonalakban jelenik meg és a fotók segítenek még azonosítani a nyomok eredetét. 

Fris E. Kata és Gutjahr Zsuzsanna, a Tűzfalon túl csoport aktivistájaként meséltek a józsefvárosi golyónyomok eredetéről és üzenetéről podcastunkban. A Tűzfalon túl csoport egyéni, helyi megemlékezéseket is szokott tartani október 23-án, télen pedig, decemberben és januárban ostromsétát szerveznek, amelynek során meg lehet látogatni az ostrom legfontosabb helyszíneit a kerületben, és a házakon levő nyomokat is követik a kerület története iránt érdeklődők. 

Az adja vissza az emberi méltóságot, ha testvérként szólok a másikhoz - adventi beszélgetés Hofi atyával.

„Nyitogatom a szívemet, hogy egyre nagyobb hely legyen az emberek számára és Jézus számára. Ez az advent egyik legfontosabb üzenete”, mondja Hofher József, vagyis Hofi atya, jezsuita szerzetes és pap, akit a Csakugyanban arról kérdeztünk, hogyan tudunk az ajándékozás mellett készülni az ünnepre, a listaírogatás mellett mire ad még lehetőséget nekünk, ha megpróbálunk figyelni a belső hangokra is.

Olcsó és egyszerű boldogságról, makacsul ragaszkodó egóról, generációs traumákról beszélgettünk Szilágyi Tamással.

„Rá tudsz jönni arra, hogy a boldogság végső soron egy mérhetetlenül egyszerű és olcsó dolog”, mondja Szilágyi Tamás, pszichológus, a Nyílt Osztály Instagram és TikTok csatorna megalkotója, amikor buddhista kolostorban eltöltött idejéről mesél a Csakugyanban. „Az egész csak annyin múlik, hogy ha valamit csinálunk, akkor oda tudunk-e fókuszálni. Ez a fajta koncentráció, ez a mindfullness, a boldogság felé vezető út”, teszi hozzá a valaha hivatásos pókerjátékos.

„Tehetetlen voltam, ennyi gyereknek egyszerre nem tudtam biztonságot adni”

A Covid alatt kezdett el dolgozni egy átmeneti gyermekotthonban Raubinek Lili, táncos, koreográfus, édesanya, csecsemőgondozó, és az ott szerzett tapasztalatokat sűrítette bele a Trafóban még látható Respect for the 23.000 című előadásába. Két és fél év gyermekotthoni munka után úgy érezte, hogy abba kell hagynia, mert nem tud mit kezdeni azzal a tehetetlenséggel és frusztrációval, ami felgyűlt benne a munka során. 

„Nagyon ki tudják hozni ezek a helyzetek a legsérülékenyebb részemet és a bennem rejlő agressziót. Borzasztóan pusztító érzés, amikor annyira kivan egy gyerek, hogy elkezd zúzni, és én nem tudom egyedül megvédeni sem őt, sem a többit, és ott állok teljesen eszköztelenül. Tehetetlen vagyok, nincsen eszközöm arra, hogy egyszerre ennyi gyereknek adjak biztonságot, így végül ők is elárulnak engem és én is elárulom őket”, meséli az élményeit Raubinek Lili a Csakugyanban. „Sokszor voltam velük egyedül, és úgy nem tudtam sokáig nyugodt maradni, ehhez egyszerűen többen kellünk”, csakhogy a gyerekfelügyelők sajnos általában nincsenek elegen.

Nem volt időnk átállni a városi életmódra, de közben az evolúciót meg lelassítottuk.

A kommunikációs forradalom ötven éve kezdődött, az ipari forradalom nagyjából kétszáz éve, a neolitikus – mezőgazdasági forradalom – tizenkétezer ezer éve volt, a Homo habilis megjelenése kétmillió éve. A mi néhány ezer éves civilizációnk, a letelepült városokban való élet, amely hat-nyolcezer éve létezik, kevesebb, mint egy százaléka a Homo sapiens történetének, vagyis genetikailag nem erre az életmódra vagyunk hangolva, mondja Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus és biológus, az Elhangolódás című, frissen megjelent könyv szerzője a Csakugyanban. Az elmúlt tízezer évben az emberi genetika nem sokat változott, így valóban a barlanglakó őseink agyával lépünk bele a civilizációba, nem volt időnk átállni genetikailag erre az életmódra. A kulturális fejlődés nagyon gyors, csakhogy a szükséges idegrendszeri változásokhoz több  tíz- vagy százezer évre volna szükség. 

Józsefváros új stratégiát dolgoz ki, hogy minden szépkorút elérjen. Országos viszonylatban már most is jól áll a kerület. 

A józsefvárosi idősek lehetőségei nagyon különbözőek, egészen eltérőek a jövedelmeik, ebből fakadóan egyáltalán nem ugyanolyan segítségre van szükségük, fejti ki a Csakugyanban Bagyinszki Dóra, szociálpolitikai ügyintéző, aki az önkormányzat idősellátási politikájával is foglalkozik. A 65 év felettiek jó része egyedül él, sokan nagyon rossz anyagi körülmények között alacsony nyugdíjjal, teszi hozzá. A kerületi stratégia idősellátás témában most íródik, ehhez a lakók véleményét szeretné kikérni az önkormányzat, a stratégiát a valós igények alapján fogják jövőre összeállítani. 

Ugyanakkor Józsefváros országos viszonylatban kiemelkedő kerületnek számít, itt öt státusz is van az idősgondozásban, ez rengeteg, emeli ki Bene Lászlóné, Gizi, a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) intézményvezető helyettese, a Házi Segítségnyújtás és Étkeztetés szakmai vezetője. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a házi segítségnyújtásba a legnehezebb szakképzett munkaerőt találni, ez lelkileg és fizikailag is megterhelő munka, a fiatalok pedig láthatólag vagy nem jelentkeznek vagy külföldre mennek dolgozni, hangsúlyozzák vendégeink.

„Most nem tudok elképzelni olyan tökéletes botrányt, ami felülírná a már kialakult pártpreferenciákat” - Bojár Ábel, politológus, és Dercsényi Dávid, főszerkesztő, a vasárnapi választás eredményéről és az országos kilátásokról.

Az eredmény, Horváth Alexander győzelme, meglepő volt ahhoz képest, mennyire megosztottnak tűnt az ellenzék által alkotott frakció, ezek alapján nem lehetett ilyen sima győzelemre számítani, mondja Bojár Ábel, az Europion közvéleménykutató intézet kutatási igazgatója, politológus, a Csakugyan különadásában. Ez annak ellenére igaz, hogy a közvélemény kutatások a Fidesz jelentős gyengülését mutatják főleg a fővárosban, így persze volt esély a gyengébb Fidesz-szereplésre is. „Hagyományosan, amikor jól sikerül a mozgósítás, akkor az a Fidesznek kedvez”, jegyzi meg emellett Dercsényi Dávid, a Józsefváros Újság főszerkesztője, a vasárnapi választás viszont most az ellenkezőjét mutatta. Bojár szerint még megfigyelhető volt, hogy „az ellenzéki szavazók megtanultak koordinálni, kiválasztani a sok jelölt között a valóban esélyes ellenzékit”, az eredmények legalábbis ezt mutatják, hiszen míg Horváth Alexander, a Pikó András és Karácsony Gergely által támogatott jelölt, 642 szavazatot kapott, a DK által támogatott Tóth-Ádám Éva 64, az MSZP-s Czeglédy Ádám pedig 36 szavazat kapott. (A második helyen a Fidesz-KDNP jelöltje, Pálovics Emese Csilla végzett 468 szavazattal.) 

„Pikóéknak sikerült a választást egy Fidesz-nem Fidesz választássá változtatni, így kevésbé az számított, hogy milyen fejlesztések lesznek a Losonczi negyedben, sokkal inkább egy szimbolikus politikai kérdést akartak eldönteni a választók”, jegyzi meg Dercsényi Dávid. 

„Egyáltalán nem kell kétségbeesni. Gondolkodni kell” – mondja a szakértő.

Már réges-régen része az életünknek a mesterséges intelligencia (MI), most a Chat GPT és más MI-applikációk miatt beszélünk róla sokat, de az MI valójában 1950 óta része az életünknek, mindenki használja, akinek például okostelefonja van. Ez nem változott meg, csak az, ahogyan az MI-vel kommunikálunk, vagyis hogy beszélgetni tudunk vele. Ez okoz egy áttörésszerű érzést, magyarázza a Csakugyanban Koren Balázs, MI-szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematikatanára, a Yettel ProSuli szakmai vezetője, robotikatanár, robotika bíró. „Eddig bináris volt a kommunikáció: vagy elfogadtuk, amit mondott, vagy elutasítottuk”, mondja. Most már visszakérdezhetünk.