"Ha az ember visszanéz az életére, azt látja, hogy annyit kapott vissza, mint amennyit beletett. Én nagyon sokat tettem bele és sokat is kapok vissza" - mondja Molnár Piroska, a Filmkritikusok  új életműdíjasa, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt tanára. Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző egykori felesége, aki egészen közel nyolcvanadik születésnapjához még mindig tíz előadásban játszik rendszeresen. S mégha nem is  oly könnyű számára a járás, mégis nehezen mond nemet az újabb és újabb megkeresésekre. A színház az élete, ezért is érzi úgy, hogy bár egyedül él, sohasem magányos. Molnár Piroska volt a Dobszerda vendége.

"Minden idők legnagyobb nézőszámot produkáló magyar filmje a Sátántangó. Harminc éve nem lankad iránta az érdeklődés Tokiótól Fokföldig és Amszterdamtól New Yorkig. Tarr megtalálta a közönségét, amelynek nem halványuló szeretete veszi körül.." - mondta laudációjában Báron György a 44-ik Magyar Filmszemle záró estjén a Corvin mozi színpadán, amelyen Tarr Béla vehette át az életműdíjat. A Dobszerda vendége Tarr Béla, aki filmet már sajnos jó ideje nem rendez, annál több fiatal tanítványának segít jobbnál jobb fimjeik elkészítésében.

Ezen a héten lenne 95 éves Petrovics Emil, a háború utáni magyar komponistanemzedék egyik legismertebb tagja. Írt vokális és hangszeres darabokat, színpadi és filmzenét, legendás tanára volt a hajdani Színház és Filmművészeti Főiskolának, majd Egyetemnek, és évekig ő igazgatta az Operát. Rá is emlékeztünk lányával, Petrovics Eszterrel, Erkel Ferenc-díjas magyar televízió rendezővel és szerkesztővel, akire nem csak édesapja meghatározó személyisége, tehetsége és tudása, hanem a csodálatos színészi képességekkel és különleges emberi tulajdonságokkal rendelkező, nemrég 92 évesen elhunyt édesanyja, a kiváló művész, Galambos Erzsi is nagy hatással volt.

Azért akart színész lenni, hogy megnevettesse a közönséget. A színészmesterséget először hazájában, Szlovákiában, aztán Budapesten tanulta, s  a bemutatkozásokkor igyekezett olyan darabokat választani, amiket a nézők mulatságosnak találhattak. De amikor kiderült, hogy valódi színésztehetség, valahogy mégsem a nevettető témák megjelenítőjeként alkalmazták. Enyedi Ildikó  Aranymedve díjas Testről és lélekről-jében  nagyon szigorú, autisztikus viselkedésű minőségellenőrt játszik, aki rendkívüli nehézségek árán próbálja megtanulni az érzelmek elfogadását és az emberi érintést, s aki emiatt végtelenül elszigetelődik. A Katona József Színházban játszott szerepeiben is inkább a tragikus hős dominált. Legújabb filmfőszerepe pedig a II-ik világháború egyik durva tragédiája, a szlovákiai magyarok és zsidók meghurcolása, amely során özvegy asszonyként egy zsidó kisfiút próbál elbujtatni. Borbély Alexandra volt a Dobszerda vendége, akitől azt is megkérdezem, vajon hogy lehet, hogy Magyarországon a legnagyobb sikerei ellenére is egyre jobban mellőzik.Talán a politika áll a háttérben?

A hajdani köznemesi származású Beliczay családot négy generáción keresztül folyamatosan számtalan csapás érte. Mégis mindig akadt köztük legalább egy valaki, aki legyőzte a sorsot. Túljárt az ellenség eszén és véghez vitte a család eredeti nagy elhatározását, amely mellett mindvégig kitartott. Folytatta és fejlesztette a mézeskalács készítés Magyarországon egyedülálló hagyományát, ami így máig kiállta majd kétszáz év próbáját. Ebből a nagy történetből nyílt kiállítás a Kiscelli Múzeumban.  A kiállítás ötletadója és részben létrehozója a mézeskalács készítés mestereinek leszármazottja, Beliczay Erzsébet, építészmérnök, környezetvédő, hagyománykutató. Ő volt a Dobszerda vendége.

Író? Színész? Dramaturg? Énekesnő? Egyszerre mind? Vagy váltakozva? Ahol megjelenik, ott mindig van történet, annak mindig van csattanója. Ha novelláskötetben, ha regényben, ha a színpadon, ha a HaNEM zenekar tagjaként, vagy társaságban mesél. Hol szomorú, hol csak fájdalmasan nevetséges, de a poén nem marad el. Legjobban a Huszadik század izgatja. A nemrég megjelent kötetében például egy, illetve sok Brauner Piroska nevű nő, aki  végigsétál a mocsaras huszadik századon, és egyetlen pillanatra sem hagyja el magát. Ő maga pedig színészként sem. Bíró Kriszta, az Örkény színház színésze, író, dramaturg volt a Dobszerda vendége.

Felsorolhatatlanul sok ádáz támadás érte Magyarországon a demokráciát az elmúlt években, de ezek közül is talán az egyik legdurvább az volt, amit négy évvel ezelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel tett a hatalom "modellváltás" címmel. A Vas utcában működő egyetem  akkori hallgatói és tanárai a legváltozatosabb eszközökkel tiltakoztak a kormány felsőoktatási modellváltása ellen. Volt  tánc az esőben, díszőrség a féltetőn, egyetemi blokád és egyetem foglalás, vörös-fehér szalagkorlát, és egyetem mentés. Upor László, az akkori megbízott rektor és oktató, majd az egyetemet elhagyókból szerveződő Freeszfe Egyesület vezetője nemrég megírta a tiltakozások történetét Majdnem lehetetlen címmel. A történet arra is bizonyíték, hogy nem teljesen lehetetlen ellenállni az agresszív hatalmi törekvéseknek. Upor László volt a Dobszerda vendége.

A 2024. március 2-ai adás ismétlése:

A XX-ik és most már a XXI-ik század egyik leghíresebb kortárs zeneszerzőjének néhány hete ünnepeltük a 98-ik születésnapját. Szinte hihetetlen, hogy élete végén egy nemzetközileg is óriási sikert aratott operával hívta fel újra a világ figyelmét. Csodálatos életművében ez volt az első opera. És még hihetetlenebb, hogy hamarosan megszületik az újabb operája! Kurtág György volt a Dobszerda vendége.

Dóri álma, Edit fagylattal, Jobb leszek jövőre, Visszatekintek önmagamra. Ezek nagy vásznakra festett, főként rózsaszínt, fehéret, szürkét és feketét használó olajfestmények címei. Történetek, emlékek, sejtelmes képzettársítások, sokszor felismerhető családtagok, kortársak, művészek, tudósok a realitás és az abszurditás határán. Ezek Fehér László legújabb alkotásaból most nyílt kiállítás az Einspach Galériában a belvárosban. Fehér László a nemzetközi művészeti szcéna legismertebb magyar alkotói közé tartozik. Többek között ő is képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén, a grazi Neue Galerie am Landesmuseumban,  a londoni Barbican Centre-ben, a stuttgarti és a berlini IFA Galerie-ben, a bécsi Ludwig Múzeumban. Budapesten is sok kiállítását láthattuk, amelyek  a hetvenes évektől egészen máig a magyar legújabb kori magán-és köztörténeteket tárják elénk a maguk egészen egyedi, hiperrealista stílusában.

Ki vagyok én valójában? Ezt a sorsfordító kérdést próbálja megválaszolni a mennyasszonyi díszben, fehér fátyol alatt ülő Wagner Emese, vagyis valójában a színházi mű szerzője, Szalontay Tünde, aki saját élete legfájdalmasabb felismerésével néz szembe  az általa írt önvallomásos monodrámájában.  A független magyar színjátszás szinte minden helyszínét végigjárta már az Arvisura színháztól kezdve a Pintér Béla Társulaton keresztül a Krétakörön át a Szentendrei Teátrumig, sőt, még néhány külföldi színtársulat tagjaként is. Ma már oktatja is a színpadon való viselkedésmódokat. A Dobszerda vendége Szalontay Tünde, titokzatos, rejtőzködő színésznő.