A magyar oktatási rendszer nem ott hibázik, hogy egyes gyerekek nem tanulnak meg időben olvasni vagy nem járnak rendszeresen iskolába. Ott bukik el, hogy úgy tesz, mintha minden gyerek ugyanabból a társadalmi valóságból érkezne, pedig nem.
Lakhatási bizonytalanság, adósság, informális megélhetés között felnőni nem „hátrány”, hanem egy teljesen más logika szerint működő világ. Ebben a világban a hosszú távú tervezés és a szabálykövetés nem magától értetődő előny, hanem sokszor kockázat. Az iskola mégis ezekre épít, és aki nem hozza őket otthonról, az gyorsan kiesik.
Az eredmény: az oktatás nem kiegyenlít, hanem szegregál. A jobb helyzetű családok gyerekei elhagyják az állami iskolákat, a hátrányos helyzetűek pedig koncentráltan maradnak a túlterhelt intézményekben. A rendszer működik, csak épp az egyenlőtlenséget termeli újra.
Ezért félrevezető etnikai kérdésként beszélni a problémáról. A „roma gyerekek gondjai” nem identitásból, hanem szegénységből fakadnak. Ez strukturális állapot, ami ott jelenik meg, ahol az oktatás, a szociális ellátás és az egészségügy nem kapcsolódik össze.
Erről szól ez az epizód, amelyben L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány alapítójával beszélget Orsós Lajos, a Másik út platform alapítója.
0:18 Iskola: kapu vagy végállomás?
1:13 A szegénység alulértékelt valósága
1:49 Amikor az oktatás önmagában kevés
2:42 A „csak akarni kell” rendszerhazugság
3:35 Miért mindig a „könnyebb” réteget célozzák a programok?
6:21 Toldra nem hívtak, mégis maradnunk kellett
9:22 A rendszer vakfoltjai: ahol családok tűnnek el
10:22 Két világ logikája: túlélés vs. szabálykövetés
11:26 A fekete zóna: munka, uzsora, szolgáltatáshiány
13:22 Adósságcsapda és pénzügyi tudatlanság
23:31 Kiégő pedagógusok, szegregáló iskola
36:53 – Generációs szegénység: miért nincs gyors megoldás?
Hivatkozás:
masikut.hu