Mikor érezzük úgy, hogy igazán figyelnek ránk, hogy fontosak vagyunk a másiknak? Számít, amit mondunk, tényektől függetlenül elfogadható, amit éppen érzünk. Szükséges ehhez a visszajelzés, a jótanács, az együttérző szavak? Vagy olykor elegendő az is, ha csöndben és figyelmesen meghallgatnak minket. Miben más egy barátnak, egy tanárnak vagy egy szülőnek adott figyelem? És milyen az, amikor mi adjuk a másik félnek? A Válasz-utak csapatának középiskolásai mesélték el tapasztalataikat.

Szerkesztő: Belényi Barbara