Maguk addig mentek jobbra, amíg meg nem érkeztek balra – így hangzott egy hozzászólás a nyilas és a kommunista mozgalom közös gyökereiről a magyar Országgyűlésben a Horthy-korban. A kisnyilasok 1945-ben simán átigazolhattak a kommunista pártba, sőt, szívesen is látták őket a tömegbázis nélküli kommunisták. De akkor miért szélsőjobb az egyik és miért szélsőbal a másik? Mi a közös bennük? Ezt elemezzük.

És még mindig a folytonosság: 1920 után, amikor a trianoni torzóból országot faragott egy tehetséges és hazaszerető politikusnemzedék, a kiegyezés utáni politikai rendszer példáihoz és módszereihez nyúltak vissza. Mik ezek a példák, s hogyan segíthetik a jövőt?

A magyar parlamentarizmus hajnalát elemezzük. Azt az időt, amikor nem tömegpártok, hanem „klubpártok” uralták a magyar politikát. Igaz, ez még nem a tömegdemokrácia ideje. De sok minden átmentődik belőle későbbre is. Mert van folytonosság a magyar politikában. S a folytonosságnak vannak eredményei.

Vajon mi maradt meg a sztálinizmusból és Rákosi rendszeréből a 21. századra is? Vajon velünk él-e a szellemi életben a sztálinizmus? Néhány szempontot vetünk fel.

A falvak népe 1956-ban napok alatt visszavette életét a kommunistáktól. A magyar nép demokratikus hagyományai működtek: a legrátermettebbek kerültek a falvak élére. De a falvakban vértelen szelíd forradalom után jött a kádári megtorlás, s ez már nem volt vértelen vidéken sem.

Mindenhol lázadtunk 56-ban. Még Kárpátalján is, a szovjet-ukrán bilincsekben is. Magyar kutatók elképesztő eredményeit tárjuk a hallgatók elé 1956 kárpátaljai titkairól.

Más volt a titkos parancsban és más a falragaszokon. Kárpátalja ezer éven át Magyarország része volt, s ez a természetes állapot állt helyre 1939-ben, de csak kicsit több mint öt évre. A szovjet-orosz-ukrán új világ kényszermunkával tört be Kárpátaljára.

A XX. században a kihalás szélére került ezeréves örökségünk. Kevés biztosat tudunk őseink vadászkutyáiról, de az biztos, hogy már a honfoglalók is nagy becsben tartották őket. Mindennapos használatuk azonban kikopott az életmódból, s ez megkérdőjelezte létüket is.

Számtalan kisebb-nagyobb sérülés érte kalandos élete során a magyar Szent Koronát. Sorra vesszük a sérüléseket, de közben kipillantunk a Szent Korona eredetére és jelképrendszerére is.

Mindannyiunkban van tűz. A közösség, a segítés tüze. S ha ez van, mehetünk is a tényleges tüzeket oltani, amelyeket a bombák, a robbanólövedékek és a nyomukban járó pusztulás gyújtott Budapest ostroma idején.