Tavaly már az év végi ünnepek környékén kiadtunk egy karácsonyi tematikájú KK Nanót (aka. Ájtatos Nano), és ezt a szép hagyományt folytatjuk idén. Kis szépséghiba, hogy Stöki csak karácsony után végzett a vágással (emiatt lett az élő felvételünk a karácsonyi ajándékotok), pedig az ünnepi szellem leginkább őt kapta el. Amennyiben ő szállította most a legbékésebb témát, hiszen a szaloncukorról beszélt, aminek történetében csak egy fiktív gyerek hal meg, ő is csak egy nyúlüregben. Nem így Grathnél, aki egy nagyon furcsa bankrablásról mesélt, meg Szent Miklósról meg elborzasztó csodatételekről, mesterien aljasan húzva meg narratívája ívét. Mazur pedig a karácsonyok előtti karácsonyok idejéről hozott szívmelengető történeteket, egy őrült(?) római császár udvarából. Ezek után talán nehéz elhinni, de boldog ünnepeket és sikeres 2026-ot kívánunk. Minden hallgató a barátunk, fa la la la la la la la la.

Ez most megint egy olyan adás lesz, ami miatt elnézést kell kérnünk azoktól, akik vezetés, sport vagy házimunka közben hallgatják. Így is bőven élvezhető persze, de teljes élményt az ad, ha hallgatás közben van lehetőség pár kép megnézegetésére (esetleg egy videó megtekintésére a végén). Jó, a legteljesebb élményt az a 175 ember élvezhette, aki november 14-én összehozta az Ingában a teltházat és megnézte az adás felvételét, ez ugyanis most egy KK Live (szám szerint a harmadik, de nehogy már egy újabb nyúlványt növesszünk, jó lesz ez sima KK #61-nek is).

A hopmester ezúttal Grath volt, aki parádés fordulatokkal mesélt nekünk olyan sportokról, amik már kihaltak, és okkal haltak ki. Mi a közös a repülésben és a golfban? Mit ér az angolna, ha nem elég szappanos? Tényleg, de most őszintén, tényleg akkora gond, ha a hotdogod kolbászát trágyából rakott tűzön sütik meg? Ez csak néhány enyhébb az epizód által felvetett kérdések közül.

Aki nem tudott eljönni, ne szomorkodjon, márciusban tervezünk újabb Live-ot, nagyobb helyszínen, időben szólunk róla majd.

És akkor íme, az adáshoz tartozó képgaléria és a záró videó linkje.

Reméljük, tudjátok még követni Mazur nyúlüregeihez hasonlóan szerteágazó médiaportfóliónkat, mert ezúttal is egy szelf-Nano következik. Tudjátok, ez az, amikor egy nagy helyett három kisebb téma van, és ugye általában a Nanóba mindenki hoz egy témát, de a 6-os sorszámú Nanóban Stöki elfoglalta az egész adást. És hát megint nem bírt magával: ismét akadt három meséje, amiben van valami közös, mint azt a költői címben össze is foglalta. Jöjjön hát az ember, akinek vasrúd repült át a fején, az ember, akinek kopja (kelevéz? nyílvessző?) állt a szemébe, továbbá az ember, akit úgy halántékon lőttek, hogy többet nem aludt el. A 18-as karikát nem tettük ki, de azért figyelmeztetünk mindenkit, hogy vannak undi részek az adásban, szóval az erre érzékenyek óvatosan hallgassák. És dömöckölés közben vigyázzatok magatokra, ezt a szép szót viszont ne féljetek használni.

A leghosszabb Mini után jöjjön a legrövidebb „rendes” adás: éppen 5 másodperccel lépte át az egy órát a Lebstück Máriáról szóló vágott anyag, ha Stöki kivág két rossz szóviccet, már Mini lett volna. De miért tenne Stöki ilyet? És ki volt Lebstück Mária, aki ráadásul néha Károly volt? A válaszhoz az 1848-49-es forradalom és szabadságharcba kell elmerészkedni, no meg az azt követő szomorú évekbe, amikre jutott börtön, emigráció, segítségkérés Jelasicstól és Jókai Mór. Nem is beszélve az operettről, amit hősnőnkről írtak és persze köze nincs ahhoz, ami a valóságban történt vele.

Akárcsak tavaly, idén is betekintést engedünk az exkluzív kontentbe, azaz publikálunk pár részletet a kizárólag patrónusoknak szánt adásokból. Volt ugye két éve Képtelen Krónika Breaking néven egy kísérletünk, amiben régi sajtószemlékkel szórakoztattuk egymást és talán benneteket is. Azóta készült ebből a formátumból még pár adás, amit csak a támogatóink hallhattak. A KK Demo második adásában ezekből vágtunk össze egy kis kedvcsinálót, egész konkrétan a KK Breaking 6-7-8-9-ből, bónusznak pedig a 2-es Breaking legendás fókás hírét is megkapjátok. Reméljük, tetszeni fog. És nyilván örülünk, ha ezzel sikerül bárkit a patreon.com/keptelenkronika oldal felé irányítanunk, de az is tök oké, ha csak élvezitek a belehallgatást. (A patrónusoknak amúgy hamarosan kimegy a tizedik Breaking is.)

Vajon van-e közös Kinizsi Pál feleségében, egy kanadai katasztrófában és az autózás női úttörőjében? Mazur megtalálta! Ő egyébként a katasztrófát hozta most az új KK Nanóba. Grath magához képest egy igen felemelő portrét mutatott be egy kivételes nőről, aki műszaki pályára ment, és ezért egész életében ellenszélben kellett dolgoznia. Stöki pedig a XV. századig ment vissza, hogy egy ellentmondásos várúrnőt bemutatva egyszersmind kicsit megdöntögesse egy neves hadvezérünk szobrát. B betűs lányok, írjatok!

Grath tűzről pattant témával tért vissza Japánból, mert a tűzoltás történetéről hozott érdekességeket. Leginkább a XVIII-XIX. századi Amerikáról, Boston és New York környékéről, amit a korábbi adásaink után nyugodtan nevezhetünk Bármimegtörténthetisztánnak is. Mert volt idő, amikor arrafelé dohányozni csak az utcán volt tilos, a tűzoltóktól jobban kellett félni, mint a rendőröktől, a biztosítótársaságok pedig saját tolvajokat szerződtettek. Szerencsére a 18-as karikát most megúsztuk, mert amikor többször is megduzzadt bőrtömlők kerültek szóba, Mazur és Stöki példás önuralmat tanúsított. Viszont az adás eleje kicsit viháncolós lett, mert hosszú idő után először találkoztunk a felvételen, reméljük, ez nem gond.

Emlékeztek arra, amikor az első „nagy” adás még csak háromnegyed órás volt? Most meg már ott tartunk, hogy egy óra alatt már csak Mininek (Pötinek) nevezzük, amit művelünk. Mert Stöki témájával most ez történt: az intrót és a patrónuslistát leszámítva 59 perces lett a mondandója, márpedig az csak egy Mini (Pöti). Amúgy a KK magyar témák iránt elkötelezett melákja folytatta az érdekes életű nőket bemutató sorozatát, ezúttal Big Nose Kate-tel, aki Horony Mária Katalin néven született, csak aztán a Magyar Királyságnál kicsit nyugatabbra került és kicsit vadabb vidékre. Szóval kicsit vadnyugatabbra, na. Faye Dunaway és Isabella Rossellini köszönik a szerepet!

"A börtönablak kába, soha nem süt Bea-nap" - mondá a költő, és milyen igaza volt. Yoshie Shiratori is hasonlóképpen gondolhatta, vagy akár egészen másként, bármi lehet, nem tudunk japánul. De az biztos, hogy Yoshie a kriminalisztika egy legendás figurája lett, aki Monte Cristo grófja és Andy Dufresne örökében járt, és bár róla nem írt könyvet Dumas vagy Stephen King, ő legalább létezett és azért pár manga készült róla. Sőt, legalább egy podcastepizód is, hiszen most Mazur érdemesnek tartotta elmesélni, hogy Yoshie mivel érdemelte ki a helyet az antihősök panteonjában. Miszónak is száz a vége, hallgassátok!

Nem fogunk ráállni a felnőtteknek szóló témákra, de Solti Herminnél megint muszáj volt kitenni a tizennyolcas karikát, bár az elhangzó malacságok nagy része nem explicit. Solti ugyanis bő száz éve abból csinált karriert, hogy kétértelmű kuplékat énekelt, amíg nem jött egy végzetes nyelvbotlás. Ahhoz képest, hogy fülledt mulatókban kacérkodott minden este, a nyilvánosságtól elvonultan élt, életének utolsó szakaszáról nem is tudni sokat, ezzel együtt érdekes figura volt. És hát ezért vagyunk mi (vagy legalábbis Stöki), hogy előássunk régi disznóságokat és eljussunk velük a mába (vö. "a lány akinek lőttél egyet finom utalásféleképpen").