Vajon van-e közös Kinizsi Pál feleségében, egy kanadai katasztrófában és az autózás női úttörőjében? Mazur megtalálta! Ő egyébként a katasztrófát hozta most az új KK Nanóba. Grath magához képest egy igen felemelő portrét mutatott be egy kivételes nőről, aki műszaki pályára ment, és ezért egész életében ellenszélben kellett dolgoznia. Stöki pedig a XV. századig ment vissza, hogy egy ellentmondásos várúrnőt bemutatva egyszersmind kicsit megdöntögesse egy neves hadvezérünk szobrát. B betűs lányok, írjatok!

Grath tűzről pattant témával tért vissza Japánból, mert a tűzoltás történetéről hozott érdekességeket. Leginkább a XVIII-XIX. századi Amerikáról, Boston és New York környékéről, amit a korábbi adásaink után nyugodtan nevezhetünk Bármimegtörténthetisztánnak is. Mert volt idő, amikor arrafelé dohányozni csak az utcán volt tilos, a tűzoltóktól jobban kellett félni, mint a rendőröktől, a biztosítótársaságok pedig saját tolvajokat szerződtettek. Szerencsére a 18-as karikát most megúsztuk, mert amikor többször is megduzzadt bőrtömlők kerültek szóba, Mazur és Stöki példás önuralmat tanúsított. Viszont az adás eleje kicsit viháncolós lett, mert hosszú idő után először találkoztunk a felvételen, reméljük, ez nem gond.

Emlékeztek arra, amikor az első „nagy” adás még csak háromnegyed órás volt? Most meg már ott tartunk, hogy egy óra alatt már csak Mininek (Pötinek) nevezzük, amit művelünk. Mert Stöki témájával most ez történt: az intrót és a patrónuslistát leszámítva 59 perces lett a mondandója, márpedig az csak egy Mini (Pöti). Amúgy a KK magyar témák iránt elkötelezett melákja folytatta az érdekes életű nőket bemutató sorozatát, ezúttal Big Nose Kate-tel, aki Horony Mária Katalin néven született, csak aztán a Magyar Királyságnál kicsit nyugatabbra került és kicsit vadabb vidékre. Szóval kicsit vadnyugatabbra, na. Faye Dunaway és Isabella Rossellini köszönik a szerepet!

"A börtönablak kába, soha nem süt Bea-nap" - mondá a költő, és milyen igaza volt. Yoshie Shiratori is hasonlóképpen gondolhatta, vagy akár egészen másként, bármi lehet, nem tudunk japánul. De az biztos, hogy Yoshie a kriminalisztika egy legendás figurája lett, aki Monte Cristo grófja és Andy Dufresne örökében járt, és bár róla nem írt könyvet Dumas vagy Stephen King, ő legalább létezett és azért pár manga készült róla. Sőt, legalább egy podcastepizód is, hiszen most Mazur érdemesnek tartotta elmesélni, hogy Yoshie mivel érdemelte ki a helyet az antihősök panteonjában. Miszónak is száz a vége, hallgassátok!

Nem fogunk ráállni a felnőtteknek szóló témákra, de Solti Herminnél megint muszáj volt kitenni a tizennyolcas karikát, bár az elhangzó malacságok nagy része nem explicit. Solti ugyanis bő száz éve abból csinált karriert, hogy kétértelmű kuplékat énekelt, amíg nem jött egy végzetes nyelvbotlás. Ahhoz képest, hogy fülledt mulatókban kacérkodott minden este, a nyilvánosságtól elvonultan élt, életének utolsó szakaszáról nem is tudni sokat, ezzel együtt érdekes figura volt. És hát ezért vagyunk mi (vagy legalábbis Stöki), hogy előássunk régi disznóságokat és eljussunk velük a mába (vö. "a lány akinek lőttél egyet finom utalásféleképpen").

Akinek kedvenc állata a szalonna, kedvenc színe pedig a bélszín, az most acélozza meg magát, mert nagyon egészséges dolgokról lesz szó ebben az adásban. Például arról, hogy nem szabad önkielégíteni. Meg hogy naponta érdemes fürödni, bármilyen furcsa is ez. Grath dolgozta fel az ember életútját, akinek a nevét ma keksz és kenyér őrzi, és aki a Bibliáig vezette vissza a vegetarianizmust. Váratlan bónusz minden idők egyik legjobb/legkínosabb adásindítása, mert Grath bevállalta és elmesélte, hogyan lett belőle majdnem Paul Frampton. Erről jut eszünkbe, hogy ez az adás nem annyira gyerekbarát, szólunk előre.

Már megint sorozattá bővült valami, amit eredetileg nem annak szántunk: az Odessa-hadművelet és a Sólyom meg a Hóember története után újabb történetet dolgoztunk fel a "balfasz civilek esete a KGB-vel" témakörben. Ezúttal a jó Mazur mesélte el, hogy a hidegháborúban miként vette célba egy kis csapat a kor egyik legmodernebb rakétafegyverét többek közt egy NSZK-ban élő, németgyűlölő lengyel lakatos segítségével. Avagy ha hazaárulásra adod a fejed, drótvágó, talicska és piros rongy legyen nálad!

Apróbb történeteket összegyűjtő adástípusunk legújabb felvétele a kontrollálatlan eklektika jegyében fogant, legalábbis mi nem találtunk olyan motívumot, amivel ezt a három témát össze lehetne kötni. Grath ezúttal egy polgárháborús horrorsérülést hozott nektek, Mazur a Kádár-korszak majomkedvencét, Stöki pedig egy lehetetlenül grandiózus tervet dédelgető magyar építészt, aki ma talán Szaúd-Arábiában tudna érvényesülni. Trigger warning: adásban előfordulhatnak rajtaütésszerű gusztustalan szavak és indokolatlan komcsizás (persze mindkettő jó értelemben).

A KK-ban most ráerősítünk az élelmiszeripari témákra: volt már egy KFC-adásunk, Grath dolgozik a Kellogg's méltó feldolgozásán, de előbb beelőzött Mazur egy magyar nyalánksággal, a Negróval. Aminek már a neve is érdekes, hát még a kozmetikázatlan eredete, avagy mit ér a padlóról felsöpört maradék, ha jól brandelik? Az adás végére megidéztük Csurka István szellemét.

A Nílus forrásait már az ókor óta kutatták, de a XIX. században úgy tűnt, eljött az idő a rejtély megoldására. A néha saját erőből szervezett Nílus-expedíciók egyikében egy magyar származású nő is részt vett, aki rabszolgából lett egy brit lord felesége, és akinek élete bővelkedik az olykor felemelő, máskor egészen rettenetes fordulatokban. Sass Flóra kivételes története, illetve a korabeli afrikai törzsek hajmeresztő szokásai Grathben le is csapták a szkepticizmusrelét, pedig hát miért ne lehetne hajfestéket csinálni tehénvizelettel? Viktória királynő mindenesetre mondjon le!