Nem fogunk ráállni a felnőtteknek szóló témákra, de Solti Herminnél megint muszáj volt kitenni a tizennyolcas karikát, bár az elhangzó malacságok nagy része nem explicit. Solti ugyanis bő száz éve abból csinált karriert, hogy kétértelmű kuplékat énekelt, amíg nem jött egy végzetes nyelvbotlás. Ahhoz képest, hogy fülledt mulatókban kacérkodott minden este, a nyilvánosságtól elvonultan élt, életének utolsó szakaszáról nem is tudni sokat, ezzel együtt érdekes figura volt. És hát ezért vagyunk mi (vagy legalábbis Stöki), hogy előássunk régi disznóságokat és eljussunk velük a mába (vö. "a lány akinek lőttél egyet finom utalásféleképpen").

Akinek kedvenc állata a szalonna, kedvenc színe pedig a bélszín, az most acélozza meg magát, mert nagyon egészséges dolgokról lesz szó ebben az adásban. Például arról, hogy nem szabad önkielégíteni. Meg hogy naponta érdemes fürödni, bármilyen furcsa is ez. Grath dolgozta fel az ember életútját, akinek a nevét ma keksz és kenyér őrzi, és aki a Bibliáig vezette vissza a vegetarianizmust. Váratlan bónusz minden idők egyik legjobb/legkínosabb adásindítása, mert Grath bevállalta és elmesélte, hogyan lett belőle majdnem Paul Frampton. Erről jut eszünkbe, hogy ez az adás nem annyira gyerekbarát, szólunk előre.

Már megint sorozattá bővült valami, amit eredetileg nem annak szántunk: az Odessa-hadművelet és a Sólyom meg a Hóember története után újabb történetet dolgoztunk fel a "balfasz civilek esete a KGB-vel" témakörben. Ezúttal a jó Mazur mesélte el, hogy a hidegháborúban miként vette célba egy kis csapat a kor egyik legmodernebb rakétafegyverét többek közt egy NSZK-ban élő, németgyűlölő lengyel lakatos segítségével. Avagy ha hazaárulásra adod a fejed, drótvágó, talicska és piros rongy legyen nálad!

Apróbb történeteket összegyűjtő adástípusunk legújabb felvétele a kontrollálatlan eklektika jegyében fogant, legalábbis mi nem találtunk olyan motívumot, amivel ezt a három témát össze lehetne kötni. Grath ezúttal egy polgárháborús horrorsérülést hozott nektek, Mazur a Kádár-korszak majomkedvencét, Stöki pedig egy lehetetlenül grandiózus tervet dédelgető magyar építészt, aki ma talán Szaúd-Arábiában tudna érvényesülni. Trigger warning: adásban előfordulhatnak rajtaütésszerű gusztustalan szavak és indokolatlan komcsizás (persze mindkettő jó értelemben).

A KK-ban most ráerősítünk az élelmiszeripari témákra: volt már egy KFC-adásunk, Grath dolgozik a Kellogg's méltó feldolgozásán, de előbb beelőzött Mazur egy magyar nyalánksággal, a Negróval. Aminek már a neve is érdekes, hát még a kozmetikázatlan eredete, avagy mit ér a padlóról felsöpört maradék, ha jól brandelik? Az adás végére megidéztük Csurka István szellemét.

A Nílus forrásait már az ókor óta kutatták, de a XIX. században úgy tűnt, eljött az idő a rejtély megoldására. A néha saját erőből szervezett Nílus-expedíciók egyikében egy magyar származású nő is részt vett, aki rabszolgából lett egy brit lord felesége, és akinek élete bővelkedik az olykor felemelő, máskor egészen rettenetes fordulatokban. Sass Flóra kivételes története, illetve a korabeli afrikai törzsek hajmeresztő szokásai Grathben le is csapták a szkepticizmusrelét, pedig hát miért ne lehetne hajfestéket csinálni tehénvizelettel? Viktória királynő mindenesetre mondjon le!

Grath megint megpróbálta megdönteni a saját kreténségrekordját, és elég közel jutott hozzá. Ezúttal egy mexikói börtönsztorit hozott, amiben van meleg pankrátor, egy ízléstelen autó, soha meg nem valósuló filmek, teljesen életképtelen idióták és rengeteg, de tényleg, rengeteg össze-vissza hazudozás. Hogy ebből mit tanulhatunk? Jó kérdés. Ha tudjátok a választ, írjátok meg, mi még keressük.

Stöki félelmetes mutatványra vállalkozott: egyedül lehozott egy Nanót, vagyis a szokásos felállás – három kisebb téma, mindegyikből más készül fel – helyett egymaga szállította a három témát. A témák között ráadásul laza kapcsolat is van, hiszen mindegyik mese arról szól, hogy egyetlen ember összehozott valamilyen hatalmas építményt. Bory Jenő a székesfehérvári Tádzs Mahalt, Taródi István a soproni Taródi-várat, Edward Leedskalnin pedig a floridai Coral Castle-t. De mit szóltak mindehhez az elkövetők feleségei? Mit írtak róluk a korabeli újságok? És hogy jön ide Billy Idol?

Volt már sok elborult kópé a KK korábbi adásaiban, de Grath talán most rekordot döntött. Ismerkedjetek meg az írországi Adolphus Cooke-kal, a hórihorgas Billy Dunne-nal és a dagadt Tom Cruise-zal, továbbá mindenféle, a cselekmény szempontjából fontos állattal a rókától a libán át az ír szetterig. Ugyan e szereplőknek együttvéve is csekély a történelmi jelentősége, de bizarrságban nehéz felvenni velük a versenyt - avagy jót tesz-e egy kiterjedt birtok életének, ha a vezetője egy krumplin és fán nevelkedett, a lélekvándorlásban hívő zabigyerek lesz? Hogy a tanulság mi, azt talán csak a Coen testvérek tudnák kifejezni egy szokásosnál is groteszkebb filmmel. 

A magyar ponyvairodalom királyának fájdalmasan rövid élet adatott meg, de ez a rövid élet is bővelkedett fordulatokban. Mazur szedett össze kétórányi infót a P. Howardként és Gibson Laveryként is ismert Rejtő Jenőről, köztük egészen meglepő tényeket. Azt például tudtátok, hogy több könyvét is diktálva írta és hogy óriási vagyonokat kártyázott el? A jó Mazur a témát a tőle megszokott elágazásos technikával dolgozta fel, de hát nem lehet minden podcast mellé egy közlekedési rendőrt állítani.