Képtelen Krónika

Mivel a 3-as KK Nano kicsit morbidra sikeredett, ezúttal könnyedebb témákat választottunk, nem is hal meg senki az adásban pár száz osztrigát kivéve. Mazur ugyanis egy angliai osztrigaevő legendát választott hőséül, felcsigázva (vagy felkagylózva) az érdeklődésünket. És ha már kagyló: Grath Abalonia után egy újabb kagylós mikronemzetnek nézett utána - de mi köze a Conch Republicnak a terrorizmushoz? Stöki pedig szokás szerint magyar témát hozott, az első magyar futballmérkőzés burleszkbe illő körülményeiről mesélt. És ha már arra járt, foci-nesze alapon előtúrt több nyúlüregre való labdarúgásos érdekességet.

Grath a néhány adással ezelőtti Frank Sinatra-eposzából kihagyott egy nyúlüreget, de csak azért hagyta ki, hogy aztán egy teljes értékű adássá habosítsa azt (már amennyire egy nyúlüreget lehet habosítani). Ismerkedjetek meg Barry Keenannel, a jó üzleti érzékkel megáldott sráccal, aki úgy akart öngyilkos lenni, hogy azért a mennyországba kerülhessen, a rádióján egyenesen Istent fogta, élete egy szakaszában pedig fontos szerepet játszott Frank Sinatra. Mármint az ifjabb Frank Sinatra.

Lehet, hogy a KK Nanók felvétele előtt kicsit össze kellene beszélnünk, mert ezúttal sikerült mindhármunknak elég lehangoló témát hoznia - sokat elmond az adásról, hogy Grath témája volt a legpozitívabb. Szóval ezért elnézést, ti pedig acélozzátok meg a szíveteket és a gyomrotokat, mert lesz itt polgárháborús gyerekkatona, botcsinálta Frankenstein, valamint intézményesített állatkínzás egy olyan helyszínen, ahol nem gondoltad volna. És ha mindez a szörnyűség nem volna elég: van egy versünk is.

"Kajbák, farkutáncs, nyakorján... makákó!" - valahogy így szólna, ha a KFT a XIX. században írta volna meg az Afrika című dalt. Amikor a budapesti állatkert megnyitott, még nagyon furcsa neveken neveztek egy csomó állatot. Gróf Lázár Kálmánnak köszönhetően mindez ismeretterjesztői alapossággal fennmaradt, bár a környezetismeretbe vegyült néhány horrorsztori is. Stöki tesztelte a KK másik két rezidens kópéját egy 150+ éves kiadvánnyal.

Egy könnyed, laza adással indítjuk a KK 2025-ös évadát, amiben csak érintőlegesen merül fel egy ausztrál nagyváros lebombázása. Frank Sinatra a saját útján csinálta a dolgokat, akár a párkapcsolatairól volt szó, akár arról, hogy bocsánatot kellett kérnie egy ordas nagy tahóságért. Grath bálványdöntögető sorozata újabb leomlott szoborral bővült. (A felvétel háttérzajaiért elnézést, ezt igazából régen vettük fel, amikor még nem tudtuk, hogy az új mikrofonállványaink milyen zajosak.)

Elég jó visszhangjai voltak az első Képtelen Krónika Nanónak, ezért karácsonyra is felvettünk egyet a nem hivatalos Ájtatos Nano címen. Ebben olyan témákat beszéltünk ki, amik karácsony környékén történtek, Mazur például Raszputyin halálát, Stöki pedig a budapesti gázvilágítás történetét. Aztán az egészet Grath csomagolta pitetésztába, de most egy különösen gusztustalan, hónapokig érlelt pitét képzeljetek el. Jó étvágyat az ünnepi menühöz!

Szédítő ütemben bővül a Képtelen Krónika podcast eddig is diverzifikált médiaportfóliója. Itt a KK Nano, ami olyan, mint a KK Mini, csak kisebb - de nem rövidebb! Szóval mindhárman találgatunk olyan témákat, amiket 10-20 percben elég feldolgozni, és ezek még egy KK Minit sem tesznek ki, olyan rövidek. Azt találtuk ki erre, hogy ha mindhárman hozunk egy-egy ilyen témát (vagy akár többet, ahogy kiadja), akkor a sok kicsi sokra megy, és talán ti sem bánjátok, ha nemcsak az egyikünk készül fel, hanem mindhárman felvesszük a mesélői cilindert (meg persze a trollkommentátori svájcisapkát).

Az első, kísérleti Nanóban Stöki az első világháború egyetlen szerecsen magyar katonájáról beszélt, Grath egy kevésbé ismert Hemingway agyament vállalkozásáról, Mazur pedig a marketing sötét bugyraiból halászott elő egy különösen ízléses reklámeseményt.

Megkeresett minket a Budapest Film, hogy forgalmaznak ősszel egy háborús filmet és mi lenne, ha premier utáni attrakcióként összehoznánk egy filmhez kapcsolódó élő felvételt. Ilyesmit még nem csináltunk, hát most kipróbáltuk: 2024. november 14-én a Toldi Mozi nagytermében megnéztük a filmet, aztán teltház előtt beszéltünk a film témájáról, Salvatore Todaro olasz tengeralattjáró-parancsnokról. De azzal a feltétellel vállaltuk el a műsort, hogy eltérünk majd a filmtől, szóval a rendelkezésünkre álló idő második felében mindenféle mélyvízi nyúlüregekbe is lemerültünk. Ennek a felvételnek a minimálisan vágott verziója hallható az adásban.

A moziterem adottságait kihasználva vizuálisan is szerettünk volna adni valamit a közönségnek, ezért képek kísérték a felvételt, ezeket itt lehet megcsodálni. De reményeink szerint a szöveg képek nélkül is szórakoztató.

A nőnapi adás (avagy a vándorló méhek hihetetlen története) után Grath megígérte, hogy a nemzetközi férfinapon is meglep minket egy kellően bizarr témával, ami valamilyen genitáliához kapcsolódik. Hát most jött el a pillanat, hogy utánunk benneteket is lesokkoljon John R. Brinkley elképesztő karrierjével. Nem is spoilerezünk el belőle semmit, legfeljebb annyit, hogy férfitársaink az adás után sosem tudnak majd ugyanúgy kecskére nézni, mint azelőtt.

Ezúttal - hallgatói javaslatra - Mazur készült fel egy kicsit lehúzó, de nagyon érdekes témával. Egy olyan emberről mesélt, aki sokat tett azért, hogy a Föld rosszabb hely legyen, ráadásul ezt részben tudatosan tette. Nyilván nem egyedül dolgozott, de ma mégis leginkább az ő nevéhez kötjük az autók és a hűtőszekrények mérgeit. Na, ő Thomas Midgley Jr., akinek szerencsére azért volt egy nagy hatású kritikusa is. És persze a "lehúzó" jelzőt amolyan KK-s értelemben értjük: a folyamatos röhögcsélés azért biztosított, pláne ha Mazur menet közben szerkeszti saját magát.