Nemcsak mentális támogatás, de pszichológiai hadviselés is létezik, az olimpiák „túlnyomásos” környezetében pedig elfojtott érzelmek is felszínre törhetnek. A tokiói olimpia kapcsán beszélgettünk Dr. Lénárt Ágotával, a magyar olimpiai csapat sportpszichológiai munkacsoportjának vezetőjével.
„A mindent tudó edzők kora lejárt, hiszen olyan sok részeleme van a sportolói munkának, hogy azt egyedül már lehetetlen átlátni” – hangsúlyozta a podcastben Lénárt Ágota, aki szerint nem csak a sportolók, hanem az őket felkészítő és támogató háttérstábok is megküzdenek egymással egy-egy olimpián. Mint elmondta, előfordul, hogy a pszichológiai tudást a támogatáson kívül az ellenfél etikátlan befolyásolására is használják egyes csapatok. „Pekingben például éppen a vívódöntőknél változtatták meg a fényviszonyokat. A lövészeknél pedig olyan is megtörtént, hogy az edzésen a megengedett spektrumon belül a legalacsonyabbra volt állítva a dobógép, majd másnap a versenyen a leggyorsabbra” – említette példaként.
A sportpszichológusok igyekeznek minden helyzetre felkészíteni a sportolókat, akiknek a külvilágot minél jobban érdemes kizárniuk („vattába kell csomagolni őket”). A szakember elmondta: az olimpia „túlnyomásos” környezetében az elfojtott érzelmek is kitörhetnek a sportolókból. Akár ez is állhat például Simone Biles esete mögött: az amerikai szupertehetség több tornászszámtól is visszalépett, mert nem érezte magát biztonságban ugrás közben. Lénárt Ágota hozzátette: az ilyen jelenség a műugróknál is előfordul, amit a versenyzők úgy szoktak megfogalmazni, hogy eltévednek a levegőben.
Képforrás: Shutterstock/Puzzlepix , MTI/Illyés Tibor, Kovács Tamás
#magyarock #mentális egészség #sportpszichológia
Kövess bennünket:
Facebookon: https://www.facebook.com/hetek
Instagramon: https://www.instagram.com/hetek.hu/
Soundcloudon: https://soundcloud.com/hetek-magazin/
és online is: https://www.hetek.hu