Jaj, a világ!

Jaj, a világ!

By emilMusicMusic Interviews
Download on the App Store

Jaj, a világ! episodes

  • Besh o droM 25 - "Jobban tudjuk, hogyan kell odapörkölni"

    Valamikor a 2000-es évek elején a Besh o droM feltörekvő zenekarként lépett fel a fő világzenei showcase fesztiválon – WOMEX-en. Ott három színpadon mennek felváltva a koncertek, minden zenekar 40 percet kap és a szervezők nagyon ügyelnek a pontosságra – ha valaki nem tartja be a játékidőt, az egész program borul és a jelenlevő koncertszervezők nem tudnak mindenkit megnézni. Hát a Besh o droM nem tartotta be, belefeledkeztek a játékba és nem reagáltak a mérges jelzésekre. Akkor a stage manager kiment a színpadra koncert közben és jelekkel utasította őket, hogy hagyják abba. Mit reagált a zenekar erre a nagyon ciki szituációra? Körbevették, mint valami balkáni cigány esküvőn a vőlegényt és tovább nyomták neki a nótát. A közönség megőrült…
    Idén 25 éves a Besh o Drom.
    Barcza Gergővel és Pettik Ádámmal beszélgettünk a nemrég megjelent új lemez kapcsán. Az előbbi Jeruzsálemben él, így nem kerülhettük el a kérdést – milyen most ott koncertekből és kulturális eseményekből élő zenészként lenni. Megnéztük a stúdióját, ahol keverte a legújabb album legtöbb dalát, megismerkedtünk az EWI névre hallgató csoda hangszerével.
    „Izraelben minden társadalmi osztálynak igénye van arra, hogy élő zenére bulizzon amikor megházasodik a gyerek és amikor valami nagy dolog történik.
    Úgy kell elképzelni az országot, mintha egy Sziget lenne. Itt nincsenek kedves szomszédok. Kulturálisan Ciprus és Görögország áll közel, és az Egyesült Államok – az messze van, de kapcsolatok szempontjából nagyon közel.
    …Kritizáltak minket, hogy miért nem vagyunk elég autentikusok és miért nem inkább rendes magyar zenét játszunk.
    …Szerencsénk volt. Pont akkor indítottuk a zenekart, amikor a balkáni zene és a Kusturica filmek divatosak lettek. Nagyon gyorsan megkedvelték a zenekart Magyarországon, rá egy évre már külföldi turnékat csináltunk. Borzasztó jó helyeken borzasztó körülmények között játszottunk. Fiatalok voltunk, rockendroll volt.
    Később a mi felnövésünk, elkényelmesedésünk, a balkáni zene iránti kereslet csökkenése és az, hogy most már Győrben is annyit fizetnek, mint Marseille-ben ahhoz vezettek, hogy kevesebb lett a külföldi turné.”
    Pettik Ádám: „2012-ben emigráltunk. Elvittük a gyerekeket innen. Szeretek Bristolban lakni. Jobban szeretnék itthon élni, ha lehetne, de jó döntés volt odamenni, sajnos elmenni is.
    …25 év elmúltával jobban tudjuk, hogyan kell odapörkölni, amikor oda kell.”
    A saját fejlesztésű peckdrum története: „Éreztem, hogy egy kanna vagy derbuka kevés, a dobfelszerelés viszont agyonütné a dolgot. Az volt a cél, hogy ütős felszerelést csináljak, amin dobolni is lehet. A Besh o droM koncertek jó ideje kanukával zajlanak (kanna és derbuka keveréke).”
    Megtekintettük ezeket a csoda hibrideket, és beszélgettünk arról is, hogyan került az eszperantó nyelven énekelt dal a lemezre, a 22/8 páratlan ritmusú Szandanszko dalról és sok minden másról.
    Hallgasd meg az új albumot: https://songwhip.com/beshodrom/hova-lesz-a-seta
    https://lnk.bio/emilbiljarski

    1 hr 6 min
  • Lillizmusok és a komfortérzet - Orbay Lilla

    Orbay Lilla a fiatal jazz-generáció egyik legkiemelkedőbb egyénisége, aki muzikalitását nem csak, mint énekesnő, de mint komponista és zenekarvezető is kamatoztatja.
    Öt-hat évesen kezdett el zongorázni, hét évesen már saját számokat írt. Két éve kezdett külföldön játszani, de már járt több európai országban és Mexikóban is.
    „A zongora tanárnő felhívta a figyelmemet arra, hogy vannak „lillizmusok” egyes darabokban, ami azt jelenti, hogy nem feltétlenül tartottam be a klasszikus zenében előírtakat.
    Hét éves koromban már előadtam a zongora tanáromnak „A törpék vándorlása” című saját szerzeményemet.
    Az első, ami eszembe jut a zenéről, az a komfort érzet, amit ad.
    Az elején nem volt nagyon fogalmam a jazzről, igazából misztikusnak találtam.
    Rájöttem, hogy a zene lényege az, hogy őszinték vagyunk, és ha hibázunk, akkor is őszinték vagyunk. Ha kimegyek a színpadra és hibázom is, akkor is megtörtént velem a zene és ki tudtam teljesedni benne.
    Egyfajta megerősítés az, hogy eljutok külföldre, ahol gyönyörű helyeket és embereket látok és előadhatom a saját számaimat. Nagyon szeretem.
    Azt gondolom, hogy van egy alapvető kíváncsiság az emberekben, ha a hazájukba külföldi zenész érkezik."
    https://lnk.bio/emilbiljarski

    42 min
  • „Pakolj, jössz velünk a turnéra” - Devil's Trade

    A Devil’s Trade talán a legtöbbet turnézó magyar zenész manapság. Évi két 24-28 állomásos turné, nyáron sok fesztivál, és ezek 90%-a külföldön zajlik. És bár nagy ugrásnak tűnik a népzene után a metállal folytatni, mégsem az. Az első dal, amit hallottam Makó Dávidtól a MENT showcase fesztiválon, egy magyar népdal, amit akusztikus gitár kísér. Muzsikás pedig az egyik példaképe. Tehát a siker nyitja újra az egyediség.

    Az egykori Stereochrist/HAW-frontember Makó szólókarrierében

    egyesítette a metálszíntéren eltöltött idejének tapasztalatait, az
    énekes-dalszerző hagyományt és a folkot. A magyar népdalkincs és az Appalache-hegység környéki blues ihletett ötvözetére (valamint a folyamatos nemzetközi turnékra) pedig az egyik legnagyobb európai metálkiadó is felfigyelt, így a The Devil’s Trade utolsó két lemeze a Season of Mistnél jelent meg.

    Recorder

    A ljubljanai MENT fesztivál és konferencia kiváló alkalmat adott, hogy találkozzunk és beszélgessünk Dáviddal, aki kétszer is fellépett – egy szóló akusztikus koncertet adott a magyar delegáció fogadásán és egy rendeset a nehéz zenei helyszínen.

    Néhány részlet a beszélgetésből:

    Magyarországon a valódi értelemben vett turnézás nem létezik.

    Nagy Európa atlasszal a kesztyűtartóban kellett eljutni a foglaltházakba.

    Egy híres angol-svéd zenekar előtt léptem fel. Ők megnézték a koncertemet, utána odajöttek és mondták: „Pakolj, jössz velünk tovább a turnéra”.

    A turné harmadik napján felkeltem a nightliner buszon és küldtem munkahelyemnek emailt arról, hogy kilépek.

    A doom, stoner, sludge metal szcénában szocializálódtam, ugyanakkor a Radiohead volt a kedvenc zenekarom.  A szóló zenélés volt, amiben igazán ki tudtam teljesedni. Nem úgy játszom, ahogy a metálosok.

    A késztetés, amivel a hozzám hasonló zenészek működnek – ha nem csinálnánk, ha nem állnánk ki a színpadra, nem írnánk zenénk, akkor nem tudnánk funkcionálni. Ezzel a mentális

    állapottal a hátam mögött egy 3 hetes turné a világ legjobb dolga.
    Persze rengeteg nehézséggel jár, de azok eltörpülnek ahhoz képest, amilyen pozitív hatásai vannak.  

    Az igazi turnézás olyan, mint ha három héten keresztül minden este a kedvenc játékoddal kellene játszanod a számítógépen.

    Meg vagyok lőve, ha receptet kell mondanom a befutásra. Ha megnézzük, mennyit változott a zeneipar az elmúlt néhány évben, be kell vallanom, hogy nem értek ahhoz, ami most folyik.

    A nemzetközi piac is nagyot változott, főleg az utazási költségek. A kapható gázsik az egyharmadát érik el annak, amit egy éve lehetett elkérni.

    Nagyon sok minden történt egyszerre, amiből egy is elég lett volna. Kevesebbet keresel, abból kevesebb jut hozzád a KATA megszűnése miatt és minden megdrágult…

    2004-ben amikor elindultunk turnézni, nem volt pénzünk. Amit elénk raktak a foglaltházban, annyi volt az étel. Amit nem ettünk meg, azt vittük magunkkal.

    Nem lehet folyamatos turnézás mellett családot fenntartani. A 90-es években öngyilkos feleségek, meg minden volt körülöttünk.

    Az volt az álmom, hogy eljussak a holland Roadburn fesztiválra, közönségként persze. Sikerült eljutnom oda fellépőként, ötször játszottam ott.

    Ha engem valaki megkérdezné, meddig marad meg így az élőzenei ipar, azt mondom, hogy 4-5 év. Ha ez így megy

    tovább, akkor csak a legnagyobb zenekarok fognak tudni kizárólag stadionos koncerteket adni, a zenélés meg visszakerül az eredeti formájába – az emberek a hozzájuk legközelebb állóknak zenélnek.”

    A koncert előtt beszélgettünk Dáviddal a legendás Metelkova kulturális központban. A videóban láthatsz részleteket az előző napi akusztikus koncertjéről és a zenekari fellépésről, valamint egy klipjét.

    Az interjú ITT megnézhető videó formátumban.

    A podcast az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával készült.

    59 min
  • Muzsikás 50 éve – kitaposni az utat

    Nem véletlen, hogy a podcastunk első vendége a Muzsikás. Ha

    azt az előadót keressük, aki legtöbbet koncertezett külföldön, legtöbb nemzetközi díjat és elismerést kapott, egyértelműen ők lesznek azok. Fontos hozzátenni, hogy annyi eladott lemezzel a hátuk mögött, amennyiről a mai magyar popsztárok nem is álmodhatnak, ők ma is szerény, a zene mellett elkötelezett
    művészek, akik inkább az őket megihlető mesterekről beszélnek, mint a saját sikereikről. 

    Ötven éves a népzenei revival és a táncház mozgalom. De a jó

    hír az, hogy ez idő alatt nemcsak Magyarország ismerte meg a régi zenéjét, szellemét – az egész világ gazdagodott meg általa. Ez néhány úttörőnek köszönhető, köztük az első talán a Muzsikás. 
    Hamar Dániel (alapító, nagybőgős) szerint a magyaroknak
    szerencséje volt, mert volt Bartók és Kodály, aki átemelte a népzenét a kortársak által érthető formákba, ezzel ismerőssé téve a magyar melódiákat az egész világon.

    A műsorban egy eddig kiadatlan dalt is hallunk a zenekar

    jubileumi Sziget koncertjéről, amelyen közösen énekelnek egy magyar népdalt az amerikai Wovenhand zenekarral.



    1 hr

About Jaj, a világ!

From the publisher's feed

Magyar zenészek érvényesülése a nemzetközi piacon – beszélgetések életutakról, stratégiákról a külföldön sikeres zenészekkel. A külföldi siker útja és ára. A hosszú zenei, rádiós, újságírói és…