Meddig mehetünk el, ha igazságtalanság ér bennünket? Mit tehet a polgár, ha azt tapasztalja, az állami igazságszolgáltatás nem működik? Mit kellett volna tennie a lócsiszárnak, amikor a rendszer visszaélt hatalmával? Heinrich von Kleist 1810-es kiadású, megtörtént események alapján írt, Kohlhaas Mihály című művéről Rácz Anna beszélget Menyhárd Attilával, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárával.
Kohlhaas Mihály története:
Egy becsületes és törvénytisztelő brandenburgi lócsiszár, Kohlhaas Mihály lovaival Szászország felé indul, amikor a tronkai Vencel várnagya megállítja azzal az indokkal, hogy nincs passzusa. Ezért a várnagy zálogként magánál tart két lovat azzal, hogy majd ha Drezdában Kohlhaas kiváltja a passzust, hazafelé utazása során visszakapja őket. Kiderül, hogy a passzus megkövetelése önkényeskedés volt a várúrfi részéről. A várba visszatérve azt tapasztalja, hogy az időközben mezei munkára befogott lovai állapota nagyon leromlott, és hogy szolgájával, aki ez ellen szót emelt, csúnyán elbántak.
Kohlhaas panaszt terjeszt a szászországi választófejedelem elé, amelyben a tronkai Vencel úrfi megbüntetését, a lovaknak előző állapotukba való visszaállítását, és szolgája ápolási költségeinek megtérítését kéri. Felesége maga viszi el a kérvényt a brandenburgi választófejedelemnek, azonban a fejedelmet körülvevő őrség megsebesíti, és az asszony néhány nap múlva emiatt meghal.
Kohlhaas a maga módján, a törvénnyel nyíltan szembefordulva próbál meg igazságot szerezni magának: jogi ügyekben jártas lócsiszárból gátlástalan gyújtogatóvá és gyilkossá válik, mialatt különböző helyszíneken próbálja a várúrfit megtalálni. Wittenbergben találkozik Luther Mártonnal, aki amnesztiát ígér neki, és közbenjárást a szászországi választófejedelemnél perének újratárgyalása érdekében. Ebben bízva Kohlhaas elhagyja csapatát és Drezdába megy az úrfi elleni perre. Egy ideig úgy tűnik, hogy Kohlhaasnak igazságot szolgáltatnak, de nem engedik visszatérni otthonába.
Berlinből kérik Kohlhaas kiadatását, mivel porosz alattvalóként nem ítélkezhetnek fölötte Szászorszégban. Időközben a tronkai Vencel úrfi tárgyalása a lehető legszabályosabban zajlik, és a várúrfit kötelezik, hogy hízlalja vissza a lovakat és szolgáltassa is vissza őket. Ezzel párhuzamosan a másik perben viszont Kohlhaast halálra ítélik a császári béke megsértése miatt, és a kivégzés napját kitűzik a virágvasárnapot követő hétfőre.