Az Új Egyenlőség oldalán többször foglalkoztunk már a robotizáció és a digitalizáció munkaerőpiacra gyakorolt hatásairól. A kiskereskedelemi szektor is erősen érintett ebben az átalakulásban. Kiss Ambrus szerkesztő és Kis Miklós gazdasági újságíró arra is kereste a választ, hogy mikortól fogjuk a karácsonyi bevásárlást csak robotok segítségével elintézni.

 

A 60-as években elindult gépesítési hullám több munkahelyet is megszüntetett. Az ezáltal keletkezett technológiai munkanélküliséget a kiskereskedelem mentette meg. Azaz ott találtak „menedéket” maguknak azok a dolgozók, akik a technológiai fejlődés miatt kiszorultak a korábbi ágazatokból.

A negyedik ipari forradalom alapvetően átalakítja a kiskereskedelmi szektort is, és már nem tekinthetünk rá menedékhelyként: innen is tovább kell menniük a munkaerőpiac szereplőinek. Miközben modern vívmányként éljük meg, hogy automatizált kasszasoron fizethetünk, ahol már nincs szükség emberi érintésre, nem gondolunk arra, hogy ez munkahelyek megszüntetéséhez vezetett.

Ahogy teret nyer az e-kereskedelem, és egyre több dolgot online vásárolunk, úgy épül le a fizikai eladóterekben dolgozók létszáma. A kettő egyelőre kiegyenlíti egymást, de ez csak időszakos, mivel a szállítás, raktározás digitalizációja révén a valóságban már egyre kevesebb munkaerőre lesz szükség.

Az átalakulás kapcsán sokan előszeretettel hívják fel a figyelmet az egyén felelősségére, akitől elvárjuk, hogy folyamatosan fejlessze magát, kövesse a technológiai változásokat, új képességekre tegyen szert. Ez ugyanakkor álságos és a közösség felelősségét csökkenteni igyekvő hozzáállás.

Kis Miklós a beszélgetés során a helyzetet ahhoz az óvodai játékhoz hasonlította, amikor a gyerekek körbejárnak a székek körül és tapsra le kell ülniük. Ugyanakkor a székek száma folyamatosan csökken, és a közöttük lévő távolság nő. A vesztesek száma növekszik, és egy ideig a széket foglalók elégedettek lesznek. Ugyanakkor a közösség egésze mindenképpen veszít.

Ezért szükséges, hogy a változásra intézményi, közösségi válaszokat próbáljunk adni. Kis Miklós két kezdeményezést emelt ki. Az egyik a már többször is tárgyalt alapjövedelem, amely védőhálót jelent a munkaerőpiacról kihullók számára, a másik pedig a robotadó, amely abból indul ki, hogy a robot munkáltatója a kiszorított munkaerő után fizessen valamifajta munkáltatót terhelő adót. Ez forrást teremthetne arra, hogy a kiszoruló munkavállalói rétegeket támogatni lehessen.