Laci bácsi egy cigánytelepen nőtt fel (01:05), amiből az ökölvívás jelentette a kiutat számára. Tisztában volt azzal, hogy ha keményen sportol, akkor nem kell majd úgy élnie, mint a szüleinek (02:50). Ahogyan azt is tudta, hogy akkor tud kitűnni az arctalan tömegből, ha mindenből többet és jobban csinál, mint a többiek (03:55).
Kamaszként sikerült egy ausztriai versenyre eljutnia, ami az egyik legkülönlegesebb és egyben a legfájóbb élménye is volt addigi életének (04:58).
Az élet döntésre kényszerítette Laci bácsit és fájó szívvel szögre akasztotta a bokszkesztyűt (06:53). Tanulni nem volt lehetősége, de valamiből élnie kellett és a véletlennek köszönhetően akkor toppant be az életébe az első megbízója (08:45) és indult meg behajtói pályafutása, ami nem szűkölködött érdekes és olykor a lelkét is megviselő megbízásokban (11:39).
„Nem voltam Robin Hood. Kegyetlen is voltam… De mindig igazságos!” mondja el a történetét Laci bácsi (21:23) és véleményét a behajtó szakmáról (29:45) és azokról, akinek pusztán az erőszak számít a munkája során.
Őszintén válaszol arra a kérdésre is, hogy bűnözőként tekint-e magára (37:05) és mit gondol a bűnözőkről.
Mint mindenkinek, Laci bácsinak is van terve a jövőre, amivel talán minden jó érzésű ember tud azonosulni (43:55), s ha újra kezdhetné (47:59), akkor már onnan indulna…
(Vágány Sándor - www.nyomozosuli.hu)
