Miért nem változtatunk, amikor tudjuk, hogy az, ahogyan jelenleg működtetjük világunkat és amilyen alapokon nyugszik az életmódunk, az fenntarthatatlan? Mind a földi ökoszisztéma, mind az emberhez méltó, élhető környezet szempontjából. De biztosan tisztában vagyunk a helyzet súlyosságával? Milyen válságban élünk? Miért látjuk ugyanazt a dolgot teljesen másképp? Mik az észlelésünk határai?
Molnos Zselykével és Lányi Andrással beszélgetünk válságról, észlelésről, ember-természet viszonyról és megtudhatjuk azt is, hogy mik azok a kérdések amiket érdemes magunknak feltenni.
0:00 - Beköszönés, felvezetés
2:18 - Az első személyes élmény arról, hogy gáz van
7:52 - Milyen válságban élünk?
31:47 - Az észlelés határai
41:34 - Ember-természet viszony; Egalitárius vs. emberközpontú etikák
52:03 - Az önismeret és a természettel való újrakapcsolódás szerepe a jó emberi élethez vezető úton
56:21 - Mit tegyünk? Mivel kezdjem a változást?
Molnos Zselyke: Az Ökopszichológiai Intézet társalapítója és vezetője. Az intézet vezetésén túl főként szemléletformáló programok (részvételi természetséták, előadások, műhelymunkák, szakmai napok), illetve képzések szervezésével és megvalósításával foglalkozik. Zselyke biológiából, ökológiából majd pszichológiából szerzett diplomát, jelenleg pedig az ELTE Pszichológiai Doktori Iskola Ember-Környezet Tranzakció programjának hallgatója.
Lányi András: Író, filozófus, az ELTE Humánökológia mesterszak alapítója, a hazai ökológiai gondolkodásnak és annak népszerűsítésének meghatározó alakja.