
Sign up to save your podcasts
Or


A Kocka Aether Nekrocellulóz harmadik adásához ismét Vidra választotta a filmet, melyre nagyon könnyen rá lehet húzni, hogy egy folk horror. Olyan nagyon nem is téved, aki ezt gondolja, bár az eredeti definíció szerint ez nem folk horror, és az adásból ki is derül miért. Mindenesetre, ezért a választásért Vidrát nem kell feláldozni Moloch oltárán.
Mike Davist viszont igen.
Igen, eldőlt, az új sorozatunk címe a Nekrocellulóz lett! Egy újabb remekművet választottunk a Lovecraft eZine listjáról… Az, hogy ez az adás ilyen rövid lett, nagyjából mindent elmond a filmről.
Ismét egy új sorozatot indítunk, amelyben lovecraftiánus, lovecrafti filmfeldolgozásokat, vagy azoknak csúfolt filmeket beszélünk ki. A Lovecraft eZine oldalról elcsórtunk egy listát, a tervek szerint ezeket a filmeket fogjuk kitárgyalni. Nincs sorrend, véletlenszerűen választunk, de te is választhatsz filmet a listáról, de ajánlhatsz olyat is, ami nem szerepel a felsorolásban.
Ez nem a „mini” folytatása, mert abban nem csak filmekről volt szó… és rögtön az első adásnál meg is akadtunk, mert szeretnénk egy jó alcímet adni a sorozatnak, de sajnos recsegnek-ropognak a fogaskerekek, és semmi frappáns nem jutott eszünkbe. Ha van egy jó ötleted, akkor ne tartsd magadban.
U.i.: Ami az adás elején történik… Hát ez van, általában így készülnek a KAP adások. Előre is bocs.
Túléltük a nyarat (elvileg), az ősz berúgta az ajtót, ráadásul nem is jött üres kézzel, ugyanis hamarosan érkezik az Azilum #32 magazin! A podcast első felében kiderül, hogy mi lesz a magazin témája és a tartalomba is belekóstolunk egy kicsit. Utána pedig Vidra mutatja be Maurice Lévy: Lovecraft – Tanulmány a fantasztikumról kötetét.
A Necronomicon utolsó oldala - Magyaroszág egyetlen lovecraftiánus hírlevele: https://tbahirlevel.substack.com
A Kocka Aether Podcast 14. adásának első felében bemutatjuk magát az Azilum magazint, arról beszélgetünk, hogy mi is ez a magazin, mikor és hogyan jött léte, egyáltalán miért, miről szólnak a lapszámok, kinek lehet érdekes… Rá kellett jönnünk, hogy rohadtul nincs egy általános bemutatónk a magazinról. Utána pedig kitérünk az Azilum #31 magazin tartalmára és Maurice Lévy tanulmánykötetére is.
Az adás második felében pedig Vidra mesél a Chameleon Comix által magyar nyelven kiadott, Jonathan Green: Sötétség Arkham felett kaland-játék-kockázat könyvéről.
A Multiverzum Kiadónál megjelent a Howard Phillips Lovecraft utolsó napja című képregény, és elmondtuk róla a véleményünket, utána pedig összefoglaltuk az Azilum magazin olvasói felmérésének eredményeit.
Patonai Anikó Ágnes lovecraftiánus kisregénye nyerte a Zsoldos-díjat; belekukkantottunk az Azilum magazin olvasói felmérésébe; kiderítettük mihez kezd Puzsér Róbert a Necronomiconnal.
Visszatértünk, bár valójában nem is mentünk sehova. Hírösszefoglaló az elmúlt körülbelül egy hónap lovecraftiánus híreiből – bejelentések & megjelenések vegyesen. Most kivételesen nem Toma akadt ki.
U.i: Toma véletlenül Gombos Mátét mond, pedig Gondos Máté viszi a ttrpg hírlevelet
Ahogy azt legutóbbi mini adásunkban már említettük (már ha kronológiai sorrendben hallgatjátok a podcastet, ha nem, akkor majd említeni fogjuk), filmek terén kicsit visszautaztunk a múltba, megtalálni azt a pontot, ahol a lovecrafti filmadaptációk szépreményű kezdeményezésekből Azathoth másnapos rémálmába fordultak az irodalmi és stilisztikai hűség helyett hitvány félreértelmezésekkel és domborodó női idomokkal.Első nagyobb állomásunk a két legkorábbi rejtett lovecrafti adaptáció, az 1963-as The Haunted Palace Roger Cormantől a legendás Vincent Price-szal a főszerepben, mely valójában a Charles Dexter Ward esetének adaptációja, és az 1965-ös Die, Monster, Die! Boris Karloffal a főszerepben, mely nyomasztó angillai házak között dolgozza fel a Szín az űrbőlt némi gótikus beütéssel. A filmek minőségéről talán elmond annyit az az apróság, hogy ezúttal nem volt szükségünk sörre gyors traumafeldolgozás céljából… a többit meg úgyis megtudjátok, ha meghallgattátok a részt.
Podcastünk eddigi adásaiban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ha lovecrafti adaptációkról van szó, akkor minél kisebb a költségvetés és minél több kreatív megoldásra kényszerül a stáb, valahogy arányosan javul az eredmény minősége. Ez alapján a H. P. Lovecraft Történelmi Társaság (HPLHS) színtiszta rajongásból és minimális költségvetésből készített filmadaptációinak a valaha készült legjobb daraboknak kellene lenniük. A csapat motivációja az volt, hogy úgy filmesítsék meg Lovecraft két művét, a Cthulhu hívását, majd a Suttogás a sötétbent, mintha azok Lovecraft idejében készültek volna. Előbbit sokan a szerző műveiből készült egyik legtökéletesebb adaptációnak tartják, míg utóbbit… hát utóbbitól már fekete-fehér hangosfilm révén a színészek szava nem, a miénk annál inkább elakadt, de szerencsére találtunk annyi erőt (és sört), hogy megbirkózzunk a feladattal.
From the publisher's feed