Kontemplatívok

A mihamarabbi viszonthallásig.

A legfontosabb kérdés: mihez képest pozitív vagy negatív valami az istenképemben? Létezik olyan objektív istenkép, amihez viszonyítani lehet? Azaz: honnan tudom, milyen Isten a valóságban? A válasz közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, mégis újra és újra Rá kell csodálkoznunk...

Intro and outro music by Adrian Von Ziegler (A Little Place Called Home)

Az istenképünk az arcunkra van írva, ha akarjuk, ha nem. Mindaz, amit belül hordozunk megnyilvánul és kisugárzik a cselekedeteink, hozzáállásaink, kommunikációnk által. Nem adhatunk mást, "csak mi lényegünk": azt adjuk tovább kifelé, ami belül van. Ezért az istenkép-tisztítás munkája elengedhetetlenül fontos, ha inkább vonzani és nem taszítani szeretnénk a körülöttünk élő embereket, s ha eközben jó nagykövetei akarunk lenni (ha nem is a Fidzsi-szigeteknek, de legalábbis) Isten országának.

Intro and outro music by Adrian Von Ziegler (A Little Place Called Home)

A tapasztalat azt mutatja, hogy istenképe mindenkinek van s az senkinek sem tökéletes. Így annak megtisztítása alapvető feladatunk, hisz ha ezt nem tesszük meg, akkor könnyedén alakulnak ki (különféle kreatív formában megnyilvánuló) spirituális és kapcsolati jellegű dugulások a lelki vízvezeték-rendszerünkben. Az istenkép-torzulás, mint spirituális népbetegség, néha olyan helyeken üti fel a fejét, ahol a legkevésbé számítanánk rá: így a megkülönböztetés és a leleplezés szintúgy az érett lelkiélet alapvető mozzanatává válik.

Intro and outro music by Adrian Von Ziegler (A Little Place Called Home)

Évadzáró epizódunkban összefoglalásra kerül mindaz, amit a kontemplatív út kapcsán eddig elmondtunk. Sőt, az összefoglalásba még új gondolatok is vegyülnek. Folytatása következik.

Óriási dolog, amikor a kontemplatív ébredésben elkezdünk fokozatosan szabadulni az elménkkel való azonosulásból. Ebben az új látásban aztán minden - még a zavarónak tűnő gondolataink is - úttá és lehetőséggé válnak ahhoz, hogy megközelítsük a bennünk lévő isteni Jelenlétet.

Kétszavas címünk a látszat ellenére talán mégis egy nagy bölcsességet takar: a valóság ellenállásmentes elfogadását. Hiszen a fejünkben ott élhet egy idealizált nem-valóság, egy alternatív jelen, mely megfoszthat bennünket a jelen örömétől, a valóság szépségétől. Az "ez van" persze nem áldozati önfeladást jelent, hanem a képességet arra, hogy mégiscsak változtatni tudjunk, ahol lehet. De ehhez az első lépés: az alternatív jelenből való kilépés a reális jelenbe. A mai epizódból talán kiderül, hogy miképpen lesz képes erre a kontemplatív ember. 

Szemlélgetjük tovább a jövőt: jó lenne már a hetedik lakásban élni és beállni a Szentháromság körtáncába. Vagy lehet, hogy mindez "már" bennünk van, de közben "még" lépéseket is kell tennünk felé? Talán mindkettő igaz, s ez remélhetőleg kiderül ebből az epizódból. Valamint teszünk még egy nagy lépést az abszolút jövő felé is, "odaátra", a küszöbön túl... s megtapasztaljuk, hogy a halál (és ami utána jön) a jelen örömének egyik legnagyobb tanítómestere.  

Igen, a cím bizony "annak a dalnak" a szövegéből van. A leírás alatti linkre kattintva azért is ajánlom mindenkinek a dal meghallgatását, mert ez egy igazi kontemplatív himnusz: a boldogság lehetősége nem a jövőben van, hanem itt és most, a jelenben, a benső világomban, minden nehéz külső körülmény ellenére. Ennek részleteiről (is) szól a mai epizód.  

Anna and the Barbies feat. Kiss Tibi: Márti dala

https://www.youtube.com/watch?v=nAwDPmalScE&t=0s

Lassacskán lekerekítjük a múlttal kapcsolatos reflexiónkat, méghozzá a bibliai "emlékezés" eszközét segítségül hívva. Aztán gyorsan időgépbe ülünk a jövő felé, hogy megvizsgáljuk ezt a még-meg-nem-történt, de az elménk számára olykor nagyon is valóságos idősíkot.