A podcast készítésének időpontjában – hiszen napról-napra változik a helyzet – 50 alatt volt Magyarországon a betegek száma, de már bejelentésre került a kiskereskedelem korlátozása, a kulturális intézmények bezárása. A gazdaság egy olyan üzemmódba kapcsolt, amelynek hatásait még nem is lehet felmérni, és legfőképpen nem látjuk, hogy mi lesz a magyar munkaerőpiaccal.

Az látszik, hogy Európában is kétféle megközelítés kezdett kialakulni a védekezés kapcsán. A brit modell egyelőre kevés korlátozással él, és inkább a társadalom belátására alapoz. Azaz még az iskolák sem kerültek bezárásra, csak arra ösztönzik az embereket, hogy a társas érintkezéseket próbálják minimalizálni.

Az inkább kontinentális Európát érintő megközelítés főleg az olasz tapasztalatokból indul ki, és sok esetben már alacsony esetszám esetén is jelentős társadalmi szigorításokat vezet be. Ennek kapcsán persze szintén sok mindent nem tudunk, főleg azt, hogy a most lényegében lakásukába zárt emberek között meddig marad fent a közbizalom.

A járvány kiindulási pontjának tartott Kínában a hatóságok szerint már nincsen járványhelyzet, és elkezdett a legveszélyeztetettebb tartományban is beindulni az ipar. Ennek kapcsán Mihályi Péter elmondta, hogy a valóságot nem biztos, hogy ismerjüktudjuk. Azaz Kína valójában elengedte a járványt azért cserébe, hogy ne legyen hatalmas gazdasági sokk, vagy ténylegesen képesek voltak elfojtani az egészet, és kontrollált keretek között tartani?

Jogos kérdés, hogy mit bír a magyar egészségügyi rendszer. Mihályi szerint a világon egy ország sem lehet arra felkészülve, ha egy ennyire gyorsan terjedő járvány megjelenik, és terhelés alatt tartja a rendszert. Meglátása szerint nem az a kérdés, hogy hány kórházi ágy van, vagy milyen a személyzet. Az dönt, hogy mennyi lélegeztetőgép áll rendelkezésre, amely sok esetben az egyetlen terápiás eszköz tud lenni.

A társadalmi egyenlőtlenség itt is éreztetni fogja hatását. Ma még csak a budapesti rendszer van terhelés alatt, de a vírus nyilvánvalóan kijut a nagyvárosokból, és a nehezebb helyzetű falvakba is leeljut. Oda, ahol a szociális helyzetből fakadóan rosszabb általános egészségügyi állapotban vannak az emberek betegek, ahol most sincsen alapellátás, vagy éppen a fizikailag nehezebb megoldani az ellátást. Ennek hatása felmérhetetlen.

A beszélgetés vége én azzal is foglalkoziktunk, hogy mi lesz a járvány után. Milyen következtetést von le ebből a társadalom, és ennek kapcsán milyen nyomást kezd a kormányra/kormányokra gyakorolni? Mihályi Péter szerint a gazdasági válság ismét elmossa az egészségügyi rendszer fejlesztésének ügyét,ezt az ügyet, és nem plusz pénz kerül be az egészségügybe, hanem az lesz a nehézség, hogyan szereznek plusz anyagi erőforrást a gazdaság lendületbe hozására, és a társadalmi-szociális károk kezelésére.

Ugyanakkor a A centralizált magyar egészségügyi rendszerből ugyanakor most lesz lehetősége egy kicsit visszalépnie a kormánynak, és nem elismerve a hibáit, azt mondani, hogy több felelősséget