Korábbi írásaiban is amellett érvelt már Büttl Ferenc közgazdász, hogy előnyösek azok a gazdaságpolitikai megoldások, amelyek lehetővé teszik, hogy a szegények fogyasztói kosarát domináló termékek árát tartósan rögzíteni vagy csökkenteni lehessen – csakhogy a kormány ármaximalizáló intézkedései nem ilyenek.

A hat-hét élelmiszerfajta árának október 15-i szinten történő rögzítése szinte kizárólag politikai kommunikációs szempontból értelmezhető, az infláció alakulását kevéssé befolyásolja, már csak azért is, mert eközben az inflációs nyomást előidéző általános hatások továbbra is kifejtik hatásukat. Az adóvisszatérítés egy része feltehetően a megtakarításokba áramlik majd, ily módon nem a keresletnövekedés árfelhajtó hatását fokozza tovább, ám félretenni döntően azok tudnak majd a választási osztogatásból, akiknek a napi megélhetése nincs veszélyben, és éppen magas jövedelmük miatt nagyobb egyszeri összeghez jutnak.

A beszélgetés során arról is szó esik, hogy a hazai inflációs környezet feltételei már jóval a járvány, és az abból eredő gazdasági válság, illetve a helyreállítási fázist megelőzően előálltak a kormány prociklikus gazdaságpolitikája következtében. Ráadásul a válságkezelési, majd helyreállítási időszakban nem annyira a helyreállítást és az ellenállóképességet növelő kiadások zajlanak Magyarországon – éppen ebben áll a magyar kormány vitája a helyreállítási alap kapcsán az Európai Bizottsággal –, hanem az egyszeri jövedelemkiáramlás finanszírozásán túl a NER klientúrája jut újabb tetemes forrásokhoz.

Büttl Ferenc úgy látja, hogy az ellenzék által javasolt áfa-csökkentés eredményesebb védelmet nyújthatna a szegények számára az ármaximalizálásnál. Már csak azért is, mert sokkal szélesebb termékkörre alkalmaznák, mint a kormány a maga intézkedéseit, ezen kívül pedig kevéssé tartja megalapozottnak azt az érvet, hogy az áfa-csökkentést a kereskedelem egyöntetűen lenyelné. Mindamellett a szegényeket kiemelten sújtó inflációs hatások leküzdése nem egy-egy intézkedésen, hanem a gazdaságpolitika egészén múlik. Az áfa-csökkentés társulhatna a progresszív jövedelemadó-rendszerrel, amiként a klímaszempontú rezsicsökkentés is egyszerre járna spórolással és kevesebb energiafelhasználással a fogyasztók szintjén, ami nagymértékben javítaná a legszegényebb háztartások helyzetét.