Kulturális Extázis

Viktor Pelevin a saját bevallása szerint turbórealista író, az orosz kortárs irodalom egykori fenegyereke, aki gyűlölte a Szovjetuniót és első kézből közvetített a Gorbacsov utáni Oroszország kaotikus helyzetéről. Az Omon Ré az első regénye, amiben egy szovjet holdprogramban résztvevő lelkes fiatalember kalandjait követhetjük végig és ahogy az Szovjetunióban semmi sem az aminek látszik és az sem igaz, amit kérdeznek. Közben rájövünk, hogy a 1992-ben megjelent regény talán aktuálisabb, mint valaha, mert a dezinformáció, a fals propaganda és a fake news világában már a kérdések sem egyértelműek, nemhogy a válaszok.

Egy igazi különlegesség Alan Parker Angyalszív című filmje 1987-ből. Fekete mágia, vudu papnők a párától és rasszizmustól fullasztó New Orleansban igazán ütős koktél egy horror/pszicho thriller műfajú filmhez. Mickey Rourke élete egyik nagy alakítását nyújtja, Robert de Niro is a csúcson ebben a különleges és csavaros történetben. Az Angyalszív egy igazi radar alatt repülő csoda.

Vaszary János-kiállítást nyílt egy hónapja a Magyar Nemzei Galériában. 24 soha nem látott kép mellett szóba kerül a Vasaryban rejlő marketing lehetőségek és hogy ki tud igazán rajzolni. A náthás műsorvezető biztos nem, erről ő maga biztosít mindenkit. Enjoy!

1956 október 23-ikán a műegyetemi és munkás ifjúság vezetésével spontán forradalom robbant ki a Rákosi vezette kormány ellen. A tiltakozás hamarosan fegyveres ellenállásba csapott át, amit végül a megszálló szovjet csapatok vérbefojtottak. Kevésbé ismert tény azonban, hogy ezekben a napok három jazz együttesnek egy lakásban lemezeket vett fel. Ezeket a felvételek később kicsempészték az országból az USA-ból sugárzó Voice of America csatorna Jazz Hour című adásában tíz milliók hallhatták az akkor már levert forradalom romjain megszólaló jazzt. Egy történet a zene reményt hozó erejéről és arról, hogy olykor a jazz hangosabb a lánctalpak csikorgásánál.

Vaszilij Kandinszkij orosz festő az absztrakt művészet atyja, aki a színeket élő és lélegző lényeknek tartotta, akikkel társaloghat, veszekedhet, hogy aztán szenvedélyesen összeboruljon velük. Szinesztizás művészként a zene és a színek intim viszonyát igyekezett megjeleníteni a képein, amik nagy és gazdag utat jártak be az expresszionista tájképektől a 10 darabból álló Kompozíciók című csúcsművekig. Az életét sokszor megkeserítette a politika, de a művészete túlélte a viharokat és ma is inspirálja azokat, akik elmélyednek a képeinek színes kavalkádjában.

Az orosz film egyik kultikus filmje, a Szovjetunió szétesése utáni káosz kordokumentum, egy tragikusan fiatalon elhunyt nagyszerű színész remeklése. Ezt kínálja A fivér című film, ami az Ukrajnában zajló háború idején talán aktuálisabb is, mint egyébként. Az eltűnőben lévő értékekről, a nyers hatalom és erőszak pusztításáról, az erkölcsi tartásról és a sokat emlegetett nagy és megközelíthetetlen orosz lélekről is szól ez a film. A részleteket a podcastban mondom el.

A Kulturális Extázis műsorvezetője alámerül a rétegfilmek bizsergető forrásvizében, hogy a mélyből valami meglepően frisset és szívsajdítót hozzon nektek a felszínre. Valami tanulságot két vámpír szerelméről, a művészetről erejéről, hogy miért érdemes élni, ha már egyszer meg kell halnunk. Halhatatlan szeretők a Kulturális Extázis műsorán!

1945 májusában a szovjet zászlót már vígan fújta a szél a Reichstag ormán, de az amerikaiak még az utolsó Waffen-SS és Volksturm csapatokkal harcoltak Hannover térségében. Életre-halálra. A Harag egy olyan amerikai háborús film, amely nem állít hazug emléket a hősöknek és leginkább arról szól, hogy mennyire nincs szükségünk halott hősökre és mennyire nincs szükségünk a háborúra.

Ez az epizód az orosz feminista punk banda születéséről és munkásságáról szól. A putyini Oroszország egyik legfőbb kritikusaiként két tagjuk letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, miután a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban egy punk imát adtak elő, amelyben kérték a Szűzanyát, hogy űzze el Putyint Oroszországból. Az adásban áttekintem a politikai aktivizmusukat és sokszor szellemes és minden esetben megbotránkoztató performanszaikat, amikkel középső ujjat mutattak az orosz hatalomnak.

Brian DePalma klasszikusával zárjuk a nyári szezont. A hedonista '80-as évek poszterfiúja, Tony Montana, a kubai emigráns, aki mindenkit a pokolra küldött, aki beleütötte az orrát a dolgába, miközben ő a magáét egyre többet ütötte a vállalkozása profilját képező kokainba. A haláltánc közben pedig belenézhetünk az amerikai '80-as évek színes kaleidoszkópjába kidobott cicikkel és mellszőrökkel, pálmafákkal és fülbemászó disco slágerekkel, őrületes hajkoronákkal és válltömésekkel. Gyertek, jó lesz!