Az elsőkötetes szerző Tóth Krisztina szerint hol üdítően, szemtelenül groteszk, hol balladisztikus, de mindvégig, mindenütt szomorú. Nem kamaszosan letargikus, hanem bölcsen, költőhöz méltóan, belátóan szomorú. Mi más dolga lehet egy pályakezdőnek, minthogy szomorú legyen? Hogy összegezze és lezárja mindazt, amit eddig maga mögött hagyott? A hangpróbálgatást, a felkészülést, a gyerekkort? Mi más feladata lehet, minthogy beépítse és újra gondolja mindazt, amit a hagyományból felszívott és beépített saját eszköztárába? Minden kétség, szorongás, megfigyelt és rögzített tapasztalat jó talaj ehhez a poétikai építkezéshez. – írja a könyvhöz írott bevezetőjében fiatal pályatársáról a József Attila-díjas költő.
Taródi Lucával Kalmár András beszélgetett.