A koronavírus járvány és a gazdasági válság uralja a közbeszédet. Közben a kormány identitáspolitikai kampányba kezdett, amelynek a fókuszában a szexuális kisebbségek és a család értelmezésének kérdése áll. Ennek kapcsán elemezte Lakner Zoltán és Kiss Ambrus a belpolitikai napirend alakulását.

Az tény, hogy a politikai közbeszéd alakítását a Fidesz egy évtizede képes uralni – mondja Lakner Zoltán az Új Egyelőség eheti podcastjában. Ügyeket emeltek fel, és tettek a közbeszéd priorításává, így pl. éveken keresztül a menekültválságot. Mindezt persze konjunkturális időszakban tették, amikor a 10%-os béremelések mellett szinte mindegy volt miről beszél a kormányzat.

A helyzet 2020-ban alapvetően megváltozott. A fő téma az egészségünk védelme, és az egészségügy állapota, valamint a munkahelyek védelme, és megélhetésünk biztosítása. Ebben helyzetben már nem mindegy, hogy a közbeszéd alakítása során mit éreznek a választók. A Fidesz által indított identitáspolitikai vita akár kontraproduktív is lehet, mivel a választók úgy érezhetik,hogy nem az őket érintő kérdések vannak fókuszban.

A válság okozta negatív érzések talán önmaguktól is megépülnek a hétköznapok által. Ugyanakkor ez csak azt az érzetet erősíti, hogy valamit nem csinál jól a kormány. Az ellenzéki politikai pártoknak azt kellene megmutatniuk, hogy van alternatíva a válságkezelés kapcsán.

Az adásban azt is szóba került, hogy ez az identitáspolitika milyen gyökerekből ered. Sok tekintetben a magyar kormánypárt másolja az amerikai republikánusok identitáspolitikáját. Könnyen lehet, hogy az új mondanivaló a Fidesz szavazótáborának további cserélődését okozza, és még inkább nyitja az ollót a nagyvárosi kormány támogatottsági adatok és a 20 ezer fő alatti kistelepülések adatai között.