Nem sok mindent old meg, viszont sok kárt okozhat a szeptemberben már működésbe lépő iskolarendőrség Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint. Sok egyéb mellett tisztázatlan az is, hogy a kényszerítő eszközök használatára feljogosított iskolarendőrök tevékenységét ki és milyen szakmai standardok alapján fogja ellenőrizni, különösen úgy, hogy semmilyen előírás nem vonatkozik arra, a speciális rendészeti testület miként működjön együtt az iskolákban – jó esetben –tevékenykedő segítő szakmák képviselőivel és a gyermekvédelmi jelzőrendszerrel.

Az egyéni és társadalmi problémák rendészeti megközelítésének súlyos következményeiről Gyurkó Szilvia megfogalmazása szerint könyvtárnyi szakirodalom áll rendelkezésre, ugyanakkor arról is, hogy a családok és a gyerekek segítése, a mentális és társadalmi problémák tényleges kezelése hogyan képes megtörni a hátrányok folytonos újratermelődésének rossz köreit. Ehhez képest az új magyar iskolarendőrség inkább azt eredményezi majd, hogy a fennálló hátrányokat mélyítse és stabilizálja.

Mindeközben továbbra is csupán marginális figyelmet kapnak a valódi segítő szakmák az iskolákban, a szociális munkások és a pszichológusok száma annyira alacsony, hogy sok helyütt – ahol egyáltalán jelen vannak – öt-hat iskola teljes diákságával foglalkozik egy-egy szakember, akinek gyakran még külön szobája sincs, ahol beszélgethetne a gyerekekkel. A jövőben az is előfordulhat, mégpedig főként a leghátrányosabb helyzetű településeken, hogy míg pszichológust vagy szociális munkást még sosem láttak az intézményben, az iskolarendőrség viszont megjelenik, mintegy mintát adva arra, a kormány hogyan vélekedik a problémamegoldás lehetőségeiről. Holott, a fő cél nem az erőszak eszkalálása, hanem a megelőzése lenne, ami a kritikus helyzetek összetett, nem rendészeti, hanem a segítő