Általánosan elterjedt vállalati gyakorlat, hogy vezetők az iskolai tanárokhoz hasonlóan leosztályozzák a kollégák teljesítményét vagy viselkedését, esetleg különféle kategóriákba sorolják őket értékelés gyanánt. Vajon tényleg objektívabbá válik a szubjektív véleménynyilvánítás, ha számokat rendelünk hozzá? Megbízható adat keletkezik abból, ha a vezetők olyan, kevéssé egzakt fogalmak mentén értékelnek másokat, mint például a kezdeményezőkészség, a fejlődési potenciál vagy a kreativitás? Jó ötlet összekapcsolni a teljesítményértékelést a bérezési rendszerrel? Tényleg haranggörbe szerint oszlana el a munkatársak teljesítménye? A Mihülyeség Minemaz podcastban Tom és Robby meghívására a csatorna állandó szakértői, Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás releváns matematikai és statisztikai tudnivalók, valamint kutatási eredmények alapján igyekeznek rendet csapni a fejekben a témával kapcsolatosan. Teszik mindezt informálisan, közérthetően, de tapasztalati és szakirodalmi megalapozottsággal.

Az elmúlt pár évben rendkívül nagy érdeklődést váltott ki a különféle generációk jellemzőinek témaköre. Valóban felettébb érdekfeszítő előadásokat lehet erről hallani, és sorra érnek bennünket az “aha élmények”. De tudjuk-e ezeknek a leírásoknak bármiféle hasznát venni a munkahelyen? Azon túl, hogy nagyokat kacagva hasonlítjuk össze a nagyszülőkhöz a hétvégi disznóvágásra igyekvő, hétfőnként tévét nem néző kulcsos gyerekeket korunk telefonnyomkodó ifjúságával, van-e ennek relevanciája a munka világára nézve? Tényleg különböznek a generációk alapvető szükségletei? Vagy inkább az életkorral magyarázható a különbségek számottevő része? És vajon nem nagyobbak az egyéni szintű eltérések, mint amennyire egy-egy generáció tagjai hasonlítanak egymásra? A Mihülyeség Minemaz podcastban Tom és Robby meghívására a csatorna állandó szakértői, Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás próbálnak a felszín megkapirgálásánál egy árnyalatnyival mélyebben szántani, és kritikus gondolkodással rátekinteni a témára. Teszik mindezt informálisan, közérthetően, de tapasztalati és szakirodalmi megalapozottsággal.

Egyenlően? Méltányosan? Fair módon? Igazságosan? Részlehajlás és kivételezés nélkül? Vajon ha pontosan egyformán bánunk mindenkivel, akkor járunk el tisztességesen? Hát, nem olyan egyszerű ez a kérdés, mint amilyennek elsőre tűnik. Különösen úgy, hogy egyes esetekben épp a különböző bánásmód teszi a helyzetet igazságossá, méltányossá, korrektté. A Mihülyeség Minemaz podcastban Tom és Robby meghívására a csatorna állandó szakértői, Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás megvizsgálják, milyen területeken fontos az egyenlő és egyforma bánásmód, és hol indokoltabb különbözően kezelni az embereket. Teszik mindezt informálisan, közérthetően, de tapasztalati és szakirodalmi megalapozottsággal.

Gyakran asszociálják a vezetőket a magabiztos megmondó-emberekkel, a határozott kiállású, karizmatikus előadókkal, a társaságok középpontjaival. De tényleg azokból lesznek a jó vezetők, akiknek ilyen adottságaik vannak? Van ideális vezetői személyiség? Vannak olyan személyes tulajdonságok, amelyek egyeseket vezetői szerepvállalásra predesztinálnak? És akik nem ilyenek, azokból nem lehet jó vezető? A Mihülyeség Minemaz podcastban Tom és Robby meghívására a csatorna állandó szakértői, Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás körbejárják a klasszikus kérdést, hogy vezetőnek születni kell, vagy inkább azzá lehet válni bárkinek, aki erre aspirál. Teszik mindezt informálisan, közérthetően, de tapasztalati és szakirodalmi megalapozottsággal.

Ha megnézel egy vállalati teljesítményértékelő formanyomtatványt vagy annak digitális változatát, jó eséllyel fel fog tűnni, hogy szinonimaként használják a gyengeségeket és a fejlesztendő területeket. Vagy akár a fejlesztendő terület a gyengeség eufemisztikus megfogalmazása. De tényleg azt érdemes fejleszteni, ami nem megy jól? Biztos, hogy az elefánt és az cirkusz is azzal jár a legjobban, ha a szegény állat megpróbál megtanulni fára mászni? A Mihülyeség Minemaz podcastban Tom és Robby meghívására a csatorna állandó szakértői, Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás páros lábbal beleszállnak ebbe az általánosan elterjedt munkahelyi gyakorlatba, de alternatívát is kínálnak helyette. Teszik mindezt informálisan, közérthetően, de tapasztalati és szakirodalmi megalapozottsággal.

Az egyik leginkább félrevivő, de ezzel együtt a legelterjedtebb hiedelem mind a vállalati világban, mind a magánéletben az, hogy ha az emberek rendelkeznek a szükséges információkkal vagy tudással, akkor azt a gyakorlatban is alkalmazni fogják. Ennek a meggyőződésnek aztán rengeteg csalódás az eredménye: “Mondtam neki, mégse csinálja.” “Kapott rá tréninget, de nem látszik rajta semmi változás.” “Érti, tudja, visszamondja, de a viselkedése egyáltalán nem módosult.” A Mihülyeség Minemaz podcastban Tom és Robby meghívására a csatorna állandó szakértői, Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás kutatási, tanuláselméleti és idegtudományi oldalról vizsgálják meg kritikusan a kérdést, és ebben az epizódban talán egy hangyányit provokatívabb hangnemet ütnek meg a képző szakma, valamint megrendelői, a HR oldal képviselői felé. Teszik mindezt informálisan, közérthetően, de tapasztalati és szakirodalmi megalapozottsággal.

Lépten-nyomon találkozhatunk mind a közösségi médiában, mind fejlesztési szakemberek szájából azzal a kijelentéssel, hogy a tanulási zóna a komfortzónánkon kívül helyezkedik el. Ahhoz tehát, hogy fejlődjünk – hallhatjuk nagy magabiztossággal és hangerővel – ki kéne lépni onnan. Vajon honnan eredeztethető ez az elsőre jól hangzó elképzelés és a mögötte álló modell? Ki találta ki és mennyire helytálló? A Mihülyeség Minemaz podcastban Tom és Robby meghívására a csatorna állandó szakértői, Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás előkeresik a “legközelebbi fejlődési zóna” modell popularizált változatait az internetről, és kritikusan rátekintenek. Összehasonlítják továbbá azzal, hogy mit mond ugyanebben a témában a viselkedéstudomány. Teszik mindezt informálisan, közérthetően, de tapasztalati és szakirodalmi megalapozottsággal.

Alig telt el pár év a pandémiás időszakot követően, amikor nagy csinnadrattával bejelentette néhány nagyvállalat, hogy innentől kezdve vége a rugalmas munkavégzésnek, minden alkalmazottnak vissza kell térnie az irodába. Mások azonban tartják magukat ahhoz, hogy felnőttnek nézik a kollégákat, és heti két-három napban, vagy még annál is nagyobb arányban szabadon dönthetnek a munkavégzés helyszínéről. A Mihülyeség Minemaz podcastban Tom és Robby meghívására a csatorna állandó szakértői, Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás kritikusan körbejárják a kérdést, hogy vajon mi áll a trend mögött, és hogy inkább hülyeség vagy nem az. Teszik mindezt informálisan, közérthetően, de tapasztalati és szakirodalmi megalapozottsággal.

Már te is biztosan hallottad azt a népi bölcsességeket, miszerint nem érdemes túl sok pozitív visszajelzést adni a kollégáknak, mert a nagyobb mennyiség csökkenteni fogja a dicséret értékét, hozzászoknak a munkatársak, satöbbi. Vagy éppen azt, hogy kritizálni négyszemközt, dicsérni viszont mások előtt érdemes. A Mihülyeség Minemaz podcast indító epizódjában, Tom és Robby felkérésére a csatorna állandó szakértői, Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás kritikusan megvizsgálják ezeket a mondásokat, valamint elbeszélgetnek a pozitív visszajelzés néhány aspektusáról neurobiológiai, valamint természet- és viselkedéstudományi nézőpontból. Teszik mindezt (olykor túl) informálisan, közérthetően, de tapasztalati és szakirodalmi megalapozottsággal.