Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában Bíró-Nagy András, Kiss Ambrus és Lakner Zoltán szerkesztők beszélgettek arról, hogy mi várható a magyar belpolitikában az év második felében. Szó esett a koronavírusról, a gazdasági válságról, az EU-s költségvetési tárgyalásokról és a „kétharmadról” is.

Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában a podcast három szerkesztője – a hagyományhoz híven – arról beszélgetett, hogy mi várható a magyar belpolitikában. Jósgömb nélküli is kijelenthető, a legfontosabb kérdés, mit jelenthet politikai szempontból a koronavírus második hulláma. A mostani helyzet dinamikájában és társadalmi érzületében is teljesen más, mint a márciusban átélt folyamat.

A gazdaság leállásától való félelem, de a hétköznapi életben egyre inkább jelenlévő „vírustudat” (most már lassan mindenkinek van koronavírussal legalább kontaktként találkozó ismerőse, míg tavasszal ez nagyon szórványos volt) más kezelési módot igényelnek. A kormányfő élére állt a folyamatnak, és aktív kommunikációba kezdett, miközben érezhetően a teljes folyamatot sok bizonytalanság övezi. Ugyanakkor az ellenzéknek lassan ki kell alakítani azt az irányt, amelyet válságkezelési módként felvillant a választók számára.

A második konfliktusforrás a kormány számára – nem meglepő módon – az Európai Unió lesz. A tagállomok közötti nyári megállapodás a következő hétéves fejlesztési költségvetésről inogni látszik. Egyelőre nem mértékvitáról van szó, hanem az Európai Parlament erősebb eszközöket akar látni a jogállami kritériumok megvédése kapcsán. Ez olyan kérdés, amelyben a magyar kormány a lengyelekkel együtt akár a vétóval való zsarolásig is elment eddig.

Amennyiben a második félévben a német soros elnökség le akarja zárni a költségvetési vitát, nagyon érzékeny szempontokat figyelembe vevő kompromisszumot kell létrehoznia. A két pólus érvelése között most még nem látszik a legkisebb közös többszörös.

A beszélgetés során megvizsgáltuk, hogy az október 11-i tiszaújvárosi időközi országgyűlési választás mit hozhat a kétharmad szempontjából. A résztvevők egyöntetű véleménye szerint egy ellenzéki vereség most már nem nyithatja fel azt a vitát, hogy egy az egyben kell-e versenyezniük az ellenzéki pártoknak egyéniben a Fidesz–KDNP jelöltjével a 2022. évi választásokon. Sokkal inkább azt a következtetést eredményezheti, hogy előválasztásokkal stabilabb hátterű jelölteket lehet találni. Egy ellenzéki győzelem erős figyelmeztetés lenne a kormánypártoknak, hiszen ez stabil körzetnek számított számukra. Technikai értelemben azonban a kétharmados többség nem kerülne veszélybe, hiszen vannak „belső tartalékai” a kormánynak a parlamentben.