Próbára tesz bennünket valaha Isten? Nem, Isten valójában nem tesztel és nem vizsgáztat bennünket. A negatív, istentelen erők által működő tudatlanság vizsgáztat. Sok, sok ezer éven át voltunk a tudatlansággal. Abban a pillanatban, amint elkezdünk törekedni, a tudatlanság megfenyeget. Így szól, „Hová mész? Évezredekig a szobámban voltál. Hogy merészelsz most elhagyni?” Így válaszolunk, „Hibáztam, hogy ilyen hosszú ideig veled maradtam. Már nem akarok többé veled maradni.” Ekkor a tudatlanság mindenféle kísértést állít elénk.
Így hát, amikor a spirituális életet elfogadjuk, mindenféle kísértéssel kell szembe néznünk. A kísértés nem más, mint a próbatétel egy fajtája. Ha ezeken a próbákon átmegyünk, eggyé válunk Istennel. Isten először csak néz és megfigyel. Mi bár azt mondjuk, hogy nem akarunk a tudatlansággal maradni, ám titokban élvezzük a földi élvezetekben való dagonyázást, akkor Isten egyszerűen csendben marad. Talán azt mondjuk, hogy nem akarunk többé tudatlanság-táplálékot fogyasztani, ugyanakkor folytatjuk az evését. Úgy teszünk, mint a teve. A teve megeszi a tüskéket, és vérzik a szája. Azt mondja magának, hogy soha többé nem eszik tüskét, de ezután hamarosan ugyanezt teszi. Ezzel hasonlóan néhányan közülünk azt mondják, hogy többé nem kívánnak a tudatlansággal maradni, a következő pillanatban azonban ismét a legközvetlenebb barátságba kerülnek a tudatlansággal.
De ha Isten látja, hogy őszintén megpróbálunk átmenni a vizsgán, akkor azonnal megadja ehhez a képességet. Amikor érzi, hogy valóban nem kívánjuk többé a tudatlanság társaságát, nem akarjuk, hogy bármi dolgunk legyen vele, akkor végtelen belső hatalmat és erőt ad, hogy kikerüljünk a tudatlanságból.
Isten soha nem tesz próbára, soha nem kísért meg. Csak belső erőt ad, hogy legyőzzük a kísértéseket. Isten Részvéte maga a legnagyobb erőnk. De az Erejét csak akkor kapjuk meg, ha őszinték vagyunk. Isten segítsége, akárcsak napfény, mindenkinek a rendelkezésére áll. Ha valaki az ajtajait és ablakait nyitva tartja, akkor bejön a napfény a szobájába.
De ha zárva tartja az ajtókat és ablakokat, akkor a nap fénye nem tud behatolni. Isten isteni Részvéte tehát állandóan hullik ránk, ám szívünk ajtaját nyitva kell tartanunk. Csak akkor leszünk képesek kikerülni a tudatlanságból.
Does God ever test us? No, God does not actually test or examine us. It is ignorance operating through hostile forces, undivine forces, that examines us. We have been with ignorance for many, many thousands of years. The moment we start aspiring. ignorance threatens us. It says. “Where are you going? You have been in my room for thousands of years. Now how can you dare to leave me?” We reply, “I made a mistake in staying with you for such a long time. Now I don’t want to stay with you anymore.” Then ignorance puts all kinds of temptation before us.
So when we accept the spiritual life, we have to face all kinds of temptation. A temptation is nothing but a kind of test. If we pass these tests, we become one with God. At first God will only watch and observe. If on the one hand we say outwardly that we don’t want to stay with ignorance, but on the other hand we secretly enjoy wallowing in earthly pleasures, then God simply keeps quiet. We may say that we don’t want to eat ignorance-food, but at the same time we continue eating it. Here we are acting like a camel. A camel eats thorns and his mouth bleeds. He will say to himself that he will never eat these thorns again, but soon afterwards he does the same thing. Like this, some of us say we don’t want to stay anymore with ignorance, but the next moment we again become most intimate friends with ignorance.
But if He sees that we are sincerely trying to pass our examination, then immediately He will give us the capacity. When He feels that we really don’t want to mix with ignorance, that we no longer want to have anything to do with it, then He gives us infinite inner power and strength to come out of ignorance.
God never tests; God never tempts. He will just give us the inner strength to conquer temptations. God’s Compassion itself is our greatest Power. But we receive His Power only when we are sincere. God’s help, just like sunlight, is there for everyone. If somebody keeps his doors and windows open, then he receives sunlight in his room.
But if he keeps the doors and windows shut, then sunlight cannot enter. So God’s divine Compassion is constantly raining down, but we have to keep our heart’s door open. Only then will we be able to come out of ignorance.
https://www.radiosrichinmoy.org/wp-content/uploads/a-sea-of-oneness-peace-mountain-silence/05-barai-bhalo.m4a
https://www.srichinmoylibrary.com/vgd-17
Barai Bhalo: “A Sea of Oneness-Peace” – Mountain-Silence
