Őszi Álommesék

Kihez fordulhat segítségül egy kismadár, ha a kóró nem hajlandó ringatni őt? Talán majd a kecske vagy a falu, netalántán a tűz segít neki? Egy biztos, Arany László láncmeséje megadja Nekünk a választ.

Véget ért a november, hivatalosan is beköszöntött a tél. Ám mint kiderül, nem minden medve alszik téli álmot. Különösen akkor, ha a hűtőszekrénye tele van mirelitmálnával. Csak hát az unommal nehéz mit kezdeni. Még szerencse, hogy a Róka mindig kapható egy kis tél eleji beszélgetésre. Az Őszi Álommesék utolsó meséje következik.

Két bájos mackótestvér pillangóik szárnyán egy csodálatos világba repültek, ahol vattacukor formájúak a felhők, és minden kigondolt kívánság egy pillanat alatt megvalósul. Csak egy baj van, ott semmi sem igazi. Még az almáspitének sincs íze. Hogy ez mégis miért van kiderül Kriszt Katalin, az Őszi Álommesék lelkes csapattagjának, alkotásából.

Benedeknek, a kis sündisznónak homlokán egy fehér csillag ékeskedett. Részben emiatt is rengeteg olyan kérdés foglalkoztatta, amik egy átlagos sünit általában soha. Így például, hogy miért van tél? Hiába ez még sünpapának is fogas kérdésnek bizonyult, vajon kitől kapja meg a választ a csillagos sündisznó?

A kutya bevonult katonának, ám előtte a házáért kapott adóslevelet rábízta legjobb barátjára, a macskára. Nehéz ezt elhinni, nem igaz? Pedig így volt, a kutya és a macska barátságban éltek, mígnem három év leteltével kiderült, hogy mi is történt azzal a fontos papírcetlivel.

Van egy picit görbe, picit pörge gyümölcs, ami egyszerre olyan, mint az eper, a narancs, az érett szőlő és a gyenge csibehús. Még szép, hogy ez a Rókának való eledel! Ebben ő is egyetértett, amikor Teknős apó - vonakodva ugyan -, de beszámolt erről a világjó finomságról. Egy baj van csak, hogy megtévesztésig hasonlít a tölgyfa makkjára. Ráadásul nem kevés türelemre is szükség van a csemegézéséhez.

Rémusz bácsi a Varangyos Békáról és a Farkasról mesélt a Kisfiúnak, egészen pontosan arról a kivételes esetről, amikor a lompos elkapta a légykapót a mocsárban. Nemcsak, hogy elkapta, de bizony erősen meg is fenyegette. Szerencsére a varangyost nem hagyta el a hidegvére, így csalafinta utolsó kívánságot eszelt ki. Vajon sikerülhet kiugrania vele a veszély markából?

Vajon mire lehet használni a Csatangoló süncsalád legújabb szerzeményét? Talán jó lehet ágynak, vagy tetőnek, ne adj Isten asztalnak? Egy biztos, a süntestvérek a végére járnak a rejtélynek, csak előtte bújjon elő a nagyothalló Bagoly bácsi az odújából. Fogadjátok szeretettel Kovács Boglárka médiatudatos mesepályázatunkra írt alkotását!

Rémusz bácsi a Nyúlról és a Rókáról mesélt a Kisfiúnak, méghozzá arról a ritka esetről, amikor az öreg lomposnak sikerült túljárni a nagyfülű eszén. Így jár mindenki, aki elveszíti a béketűrést, ha nem köszönnek vissza neki. De most őszintén, találkozott már valaki udvarias szurokkal?

Két mese az Óperiencián túlról, egészen pontosan a távoli és fagyos Izlandról. "A kormorán és a dunnalúd" című történetből kiderül, kié lett végül a jó meleg tollmellény, míg a "Grim-szigeti ember és a jegesmedve" mesében onnan érkezik az életmentő segítség, ahonnan a legkevésbé számítana rá a bátortalan tűzhozó. Kabátokat felhúzni, hideg egy vidékre utazunk.