Szellem a palackból

Ezúttal hazánk legkisebb borvidékének egyik legkisebb pincéjét lessük meg, ahol Somló legizgalmasabb borai készülnek a lehető legklasszikusabb stílusban. Ez a SAP, azaz a Somlói Apátsági Pince.

A birtok hosszú időn át a pannonhalmi apátságé volt, aztán az államosításkor felaprózták, így mai gazdájának húsz tulajdonostól kellett visszavásárolgatnia, hogy újra összeálljon. A mindössze 3-4 hektáros, organikus művelésű birtok erősen természetközeli borokkal rendelkezik: érett, testes, természetesen fahordós klasszisok valamennyien.

Különlegességük, hogy megörököltek jó pár régi kárpát-medencei fajtát is, amelyeket azóta gondosan ápolnak, folyamatosan kísérletezve, milyen lehetett az a régi somlói bor, ami mindig vegyes fajtákból állt. Adásunkban Balogh Zoltánnal, a Somlói Apátsági Pince tulajdonosával beszélgetünk.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Amikor Törökország szóba kerül, minden előbb jut eszünkbe, mint a bor, pedig a világ legelső boros régiói éppen a mai Törökország területén fekszenek. Mai tudásunk szerint a nemes borszőlő, a Vitis Vinifera innen származik. Törökország a maga 500 ezer hektárnyi szőlőterületével a világ 6. helyén áll. Igaz ennek csak kis töredékéből készül bor!

A borkészítés a XX. század vége óta növekvőben van, számos helyi autochton fajtájuk kezdi felkelteni a mindig újra szomjazó borvilág figyelmét.

Adásunkban Törökország borvidékeit és borait mutatjuk be dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus segítségével, és arra is fény derül, hogy miként fér össze a mohamedán vallás és a bor.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Adásunkban a Móri Brigádhoz kukkantunk be pincelesre: jó 10 évvel ezelőtt néhány lelkes, akkor még egyetemista, több borkóstoló szervezése közben azon kapta magát, hogy kedvük támadt pincét szerezni és saját bort készíteni.

A Móri Brigádot Dankó Ákos és Tavarnay Tamás alkotják. Az őket jól ismerők azt mondják, hogy ihletettek, igen tehetségesek, és boraikon keresztül a móri vidék legszebb arcát mutatják fel.

S hogy mért pont Móron és miért éppen az ezerjóval próbálkoztak, nem pedig valamelyik agyonsztárolt, népszerű nemzetközi fajtával? Dankó Ákos ezt is elárulja.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

A magyar évszázadokon keresztül borivó nemzet hírében állt, s ezzel párhuzamosan – a franciák, a spanyolok és az olaszok mellett – mi voltunk Európa első négy bortermelő országának egyike. Minden tisztességes étkezéshez bort ittak eleink. Ez a helyzet azonban radikálisan megváltozott a filoxéravész után, majd Trianont követően a termőterületek további csökkenésével, a szocialista rendszerbéli minőség romlás kapcsán.

Minderre az elmúlt két évtizedben az üdítőknek nevezett alternatív italok benyomulása s végül az energiaitalok dömpingje tette fel a koronát. Az egykori fejenkénti 35-40 literes éves borfogyasztásunk jelenleg 17,5 liter/főre esett vissza, pedig az elmúlt 30 évben szőlő-és borágazatunk óriási fejlődésen ment keresztül. Eközben az alkoholellenzők összemossák az egészséges borivást az alkoholizmussal. Mit lehet tenni, hogy a kellő mértéket tartva a fiatal generáció felvegye őseink stafétáját és a jó borok kulturált világába bevezessük őket?

Egy ezt célzó projektről, s annak tapasztalatairól beszélgetünk Dr. Hídvégi Zsófia orvossal, mentálhigiénés szakemberrel.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Adásunkban a szilágysági Kárásztelekre, a régi Erdély egyik híres borvidékére látogatunk el pincelesre. A történelem viharai ezt a vidéket sem kímélték, míg egy napon Gál Tibor arra nem vetődött, s meg nem látta benne a pezsgőkészítésre ideális termőhelyet.

Noha korai távozása megakadályozta, hogy személyesen részt vegyen a kivitelezésben, végül összeállt a hazai befektetői kör – élén a Pannonhalmi Főapátsággal – és az ötletből valóság lett: az egykori szőlőhegy újraéledt, vadonatúj feldolgozó és pince épült célirányosan a tradicionális pezsgőkészítésre hangolva. Már az indulásuk után első pezsgőikre is díjakat kaptak, s azóta sem szűnik a díjeső és az elismerés.

Műsorunkban Leitersdorfer Edittel, a Kárásztelek Pincészet ügyvezetőjével beszélgetünk.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

A mátrai borvidéken, a kiváló termőhelynek számító Saár-hegy szőlőiből készíti natúr borait Major Levente, akit sokan mátrai vikingnek hívnak, ám a táltos titulus jobban illik hozzá. Az Abasári Rizling mindig is fogalom volt. Kissé megfakult állapotából újra fényesedik, hála Major Leventének és pár elszánt társának.

Major Levente nemcsak természetes, tiszta borokat nevel a pincéjében, hanem természetközeli gyerekeket is, lévén, hogy egy évtizede a helyi általános iskola igazgatója is. Vele beszélgetünk szőlőről, borról, természetről, transzcendenciáról és nevelésről.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Régen a Kárpát-medencében számtalan őshonos szőlőfajta élt, s ezekből készültek a sokszor emlegetett híres magyar borok. A filoxéravész a 19. század végén mindent kipusztított, s míg minden európai boros ország alapvetően a saját fajtáit telepítette vissza, mi tömegével beengedtük a nemzetközi, főként francia fajtákat, s a saját fajták jelentős része nem került vissza.

Aztán egy nap megjelent Szentesi József, aki nem csupán borász, de forradalmár is, s aki magára vállalt egy olyan szőlészeti- és borászati feladatot, amelynek kötelező agrárágazati feladatnak kellene lennie. 2000 táján kezdett el a régi fajtákkal komolyan foglalkozni. Azóta számos bizonyságát adta és adja, hogy az általa feltámasztott régi magyar fajták mire képesek. Törekvései mentén talán egyszer eljutunk oda, hogy ez a program ne egy ember saját kizárólagos erőfeszítése, hanem nemzeti borügy legyen.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Nem csak a birtok nevében, de Molnár Tibor, vagy ahogy mindenki hívja, Titi egészében is egy valódi vincellér rejtezik. Jó helyre született, édesapja id. Molnár Tibor a soproni borvidék emblematikus borszereplője volt, sokáig hegybíró, majd a Hegyközségi Tanács elnöke.

Titi beleszületett a szőlőbe, s onnan azóta se nagyon szabadul. A vincellérséget gyerekkorától szívta magába, de sokat segítettek azok a szakmai tapasztalatok, amelyeket a határ túloldalán, a soproni borvidék elszakított részein működő osztrák pincészetekben szerzett. Harácsony, közben osztrák borakadémiai képzésen is részt vett, majd egy kis Kamptal.

Ezen tapasztalatokkal felvértezve tért haza, hogy bekapcsolódjon az 1980-as években alapított borászat életébe. Annak idején három család alapította, mostanra mint második generáció, Titi vette át a stafétát főborászként és főszőlészként, s lett a Vincellér borbirtok vincellére és arca egy személyben.

De a részletekről valljon ő maga.

Tartsanak velem, szabadítsuk ki a szellemet a Vincellér palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Fertőrákosra érkezünk, kőhajításnyira az osztrák határ. Érződik ez mindenen, merthogy a határ túloldalán is az egykori soproni borvidékünk folytatódik, csak éppen osztrák fennhatóság alatt. Luka Enikő eredetileg képzőművészeti pályára készült, mégis jó húsz évvel ezelőtt váratlanul a nyakába szakadt eltávozott atyja öröksége, a szőlő és a pince. Innen, a szinte semmiből kellett felállnia és helytállnia, és ha az azóta eltelt bő két évtizedet tekintjük, jól láthatóan sikerült is neki. Méghozzá bravúrosan! Az örökölt 1,7 hektár szőlőt azóta megduplázta, de így sem lett belőle szupermarketeket elárasztó nagygazda. Az a 3,4 hektár szőlő éppen egy kis gyöngyszemre elég ahhoz, hogy a bort és a termő tájat a „szívhez közel” hozza. Boraiban jól tetten érhető a kifinomult ízlésű női kéz nyoma. Ezt magam is tapasztaltam.

A birtok, kis mérete ellenére, a mai Soproni borvidékünk egyik meghatározó pincéjévé lett, borai a legjobb helyeken teljesítenek.

A részletekről kifaggatom, mesélje el ő maga.

Szabadítsuk ki szellemet, ezúttal Enikő palackjaiból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Nagy és jelentős vidék volt hajdanán a teljes Fertő-tó környéke, valamint a Soprontól délre elnyúló – ma Közép- és Dél-Burgenland néven működő kiváló ausztriai borvidékek, továbbá ide tartoztak a közeli Kis-Kárpátok lankáin termő szőlők is, innen a korabeli neve: Ruszt-Sopron-Pozsonyi borvidék. 1910-ben még 19 ezer hektár, ennek Trianon után megmaradt az egyötöde. Ebből is csak alig 2000 hektár van művelés alatt.

De hála néhány elszánt gazdának, Sopron az elmúlt két évtizedben igen szépen feljövőben van és felzárkózik régi hírnevéhez. Méretében megfogyva, de törve

nem, teszi a dolgát… Régi pincék megújulnak, újak is születnek, pontosabban nagyon régiek pár évtized kihagyás után újjászületnek.

Éppen ilyen a Steigler pince is, ahová a mai adásban belesünk. A történet ismerősnek tűnhet: a tulajdonos felmenői ősidőktől borászkodtak. Aztán Trianon, országdarabolás, később a szocialista korszak, a folyamat megszakad, csaknem 100 év telik el, majd a család mai leszármazottja – Lőrinczy Bálint – egyszer csak visszatér ősei szokásához és újra borászkodásba kezd. Ráadásul azonnal a legkorszerűbbnek számító organikus műveléssel. Szerencséjére talál ehhez illő világlátott s elhivatott soproni gyökerű szakembert Varga Tamás személyében, akivel bemutatjuk a Steigler pincét és borait.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet ezúttal a Steigler palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna