Szellem a palackból

Amint az az előző adásokból is kiderült, új szelek fújnak a Mátrában. Ezúttal Gyöngyöspatáról átrándulunk a másik emblematikus borközségbe, Gyöngyöstarjánba.

Pata mellett talán ez a másik olyan helye a borvidéknek, ahol nagyon sok borászat tömörül, kezdve a már többször említett Szőke Mátyástól, aki sokáig – főleg a ’90-es években – egyet jelentett a Mátrai borral. Azután a másik nagy borászat, a Sol Montis, Benedek Péter és a Ludányiak, és még sorolhatnám…

Mindenesetre komoly versenyszellem látszik a két település között, rendeznek is Pata – Tarján vakkóstolós borpárbajt is a vinofil közönség és egymás örömére.

Itt működik az egyik, bár méretében kisebb, ám emblematikus családi pincéje - ez a Centurio. Évszázados családi borászatról van szó, amint ez a névből is sejthető. Immáron a ki tudja, hányadik, mindenesetre többedik generáció viszi a pincét Ludányi Balázs személyében, aki édesapjával együtt teszi a dolgát a szőlőben és a pincében is. Hasonlóan a többi újhullámos borászhoz, ők is a kékfrankosra helyezik a hangsúlyt, ez a zászlóshajó, ugyanakkor kiváló fehérekkel is büszkélkedhetnek.

Szabadítsuk ki a szellemet a Centurio palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Amint az előző adásokban is jeleztem, a mátrai megújulást szeretném bemutatni néhány újabb kori pince működésén keresztül.

Szögezzük le most is, s ha kell többször is, hogy a Mátrai borvidék adottságai nem maradnak el semmiben a nála jobban sztárolt Egritől, csak a borköztudatban a Mátra valamiért halványabban él. Hogy ez miért van így, azt most nem kutatnám. Talán a mátraiak később ébredtek kicsit az egriekhez képest, vagy a mátrai borok eleve elrendeltnek tűnő – egyébként helytelen és egyoldalú - besorolása a „könnyed friss illatos fehérek” kategóriájába, különösen akkor amikor még a vinofil közönség java része nálunk vörösbormániás volt, talán ezek is közrejátszottak. Mindenesetre azóta sok minden megváltozott, és folyamatosan változóban is van! A mátraiak egyre-másra tesznek le komoly, érlelt, gyakran testes borokat, és nemcsak fehérben, de vörösben is sokkal kiegyensúlyozottabb a helyzet. Mindez jól mutatja, hogy téves volt az a korábbi besorolás, ami a Mátrát csak a könnyed, friss, illatos kategóriára próbálta leszűkíteni.

Számos törekvő, fiatal, lelkes borász egy valóságos Új Mátra teremtésébe kezdett, köztük is terjed a minél természetesebb borkészítésre való törekvés, ami tiszta gondolkodást feltételez. Egyesek már egészen a natúrbor készítésig is eljutottak.

Úgy tűnik a megújulás epicentruma Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján térségében észlelhető leginkább.

A mai adásban ismét egy fiatal pincébe lesünk be, nem véletlenül éppen Gyöngyöspatán.

Szabadítsuk ki a szellemet a Páger-palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Folytatjuk a mátrai kis pincék bemutatását. A hazai borvilágban erősen járatosok már felfigyeltek rájuk, és nemrég valóságos mozgalmat indítottak NewMátra fantázianéven, amely

éppen ezeket a kis gyöngyszemnek számító kis pincéket és persze gazdáikat próbálja bemutatni, természetesen boraikkal együtt, és elérhetővé tenni azokat. Mert itt már csak a méretekből, meg persze a filozófiájukból is adódóan sincs esély arra, hogy e borok valaha is megjelenjenek a nagyobb hálózatok polcain, de nem is oda valók! Viszont azért a komoly és igényes érdeklődők számára nem árt, ha elérhetők. Nos, erre a feladatra vállalkoznak az ÚJMÁTRA New!? gazdái és szervezői.

Az ügyet az a Kézdy Dániel vette hóna alá, akit már az általa vagy évtizede évente szervezett Furmint Februárról jól ismerhetünk. Most e mátrai megújulás meggyőződéses támogatója lett társával együtt, és mondhatni, az élére állt e mozgalomnak. Rendszeresen igyekeznek bemutatni a rejtett kincseket hanggal és képpel, és különböző rendezvényeken bemutatni az érintett gazdákat. Boraikból különböző válogatásokat állítanak össze és juttatják el az érdeklődőkhöz.

Az egyik e borászatok közül éppen a mai vendégem, az Itt és Most pince mindenese Gyöngyöspatáról – már megint Pata - Hoffmann Tibor, aki szerencsésen megfertőződött Szentesi József által a régi magyar fajtákat illetően, és aki a régi fajták és a mátrai terroir mellett hisz a közösség teremtő energiájában.

Szabadítsuk ki a szellemet itt és most a patai palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

A Mátraaljai vagy Mátrai borvidék sok szempontból izgalmas hely, ugyanakkor ellentmondásos is. Arról a korábbi hiedelemről, miszerint a Mátraalja friss, főként illatos könnyed stílusú tömegtermelt borokra alkalmas, már jó ideje bebizonyosodott, hogy nem egészen van így – ennél ugyanis jóval többre hivatott.

A 2000 után létrejött hármas „tömörüléssel”, a „Mátrai Tőkésekkel” új szelek kezdtek fújni a Mátra felől: komolyan érlelt, szép és jótestű borokkal robbantak be a borköztudatba.

Ennek is köszönhetően 2010 után egyfajta mozgalom indult el Gyöngyöspata környékéről, ahol rendkívüli borok születnek komoly műgonddal és gyakran a régi magyar szőlőfajtákból is. Az itteni borászok közül elsőként Kovács Andrással, a Gyöngyöspatai Hegymente szőlőbirtok mindenesével ismerkedünk meg.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Andrási László már vagy húsz éve működteti kézműves pincéjét a Somló keleti oldalán, ahol elszántan kutatja, próbálja a régi magyar, többnyire méltatlanul feledésbe merült szőlőfajták feltámasztását, és borain keresztül azok bemutatását. Máris igen komoly fajtagyűjteménnyel rendelkezik.

Teszi mindezt meggyőződésből, a régi fajták iránti bizalomból, hitből és elkötelezettségből - Szentesi József mellett. Úgy tűnik mindkettőjük munkássága kovászként hat, s példájukból tanulva egyre többen – főként fiatal borászok - fordulnak saját régi, kárpát-medencei szőlőfajtáink felé, ami meggyőződésem szerint a magyar bor jövője.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

A mesterséges intelligencia egyre inkább teret hódít a szőlészkedésben, borászkodásban is. Az MI-alapú technológiák olyan területeken segíthetnek, mint az egyre kiszámíthatatlanabb időjárással járó nehézségek, a különböző kártevők és betegségek megjelenése, a szőlő életének alakulása, a szükséges tápanyagpótlás jelzése, az optimális hozam beállítása, a szüret időpontjának ideális eltalálása, de hasznosak lehetnek az emberhiány pótlása, az erjesztési folyamat optimalizálása, vagy akár a bormarketing terén is.

Műsorunkban dr. Sárdy Diánát, a MATE budai campus főigazgatóját, a borászati tanszék vezetőjét kérdeztük.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

A szép magyar Alföldünk szinte tele van szőlőskertekkel, s noha nem tartozik az úgynevezett történelmi borvidékeink közé, jelentőségét nem szabad lebecsülni. Volt, amikor egyenesen nemzetmentő szerepe volt, például a filoxéra vészt követő nagy borínség idején, amikor mindenütt kipusztult a szőlő, csak éppen az Alföldön nem, a homokos talajnak köszönhetően. Fel is értékelődött rögvest, s még nagyobb arányú telepítések történtek. A szocializmus korszakában a nagyüzemi tömegtermeléssel előállított borok nem igazán tettek jót az alföldi bor imázsának, így aztán a ’90-es váltás után az újra induló magánpincészetek, akik már komolyan gondolták a minőséget, bizony megizzadtak, amíg elhitették a nagyérdeművel, hogy ezek nem ugyanazok a borok. Talán ez a meggyőzés még napjainkban is tart.

Bár egyre többen látják, tudják, elhiszik, hogy a Kunsági, Csongrádi és Hajós-bajai borvidék is képes komoly, nemes borok előállítására, ennek mára számos bizonyítéka van a palackokban. Mint mindenben, itt is néhány élenjáró családi pince emelte fel a zászlót és tartja azóta is magasra. Őket követik egyre többen.

Csak egy fontos adat: az elmúlt közel húsz évben az Alföld három Év borászát adott, kettőt a Kunság, egyet Hajós-Baja. Közülük is elsőként Frittmann János kapta a díjat Soltvadkertről, még 2007-ben. Sokan felkapták a fejüket akkoriban a hír hallatán, meglepődve, hogy az Alföldről is lehet valaki Év Borásza.

Bizony lehet és ez jól is van így. Ha valaki elszántan, kitartóan és hosszútávon jó minőségű borokat készít, ráadásul egy olyan borvidéken, melyet a nem túl- és nem jól tájékozott közvélemény kissé lesajnál, nos az feltétlenül megérdemli a kitüntetést.

A mai adásban igyekszünk bemutatni azt a borász dinasztiát, akik a Kunságból az elsők között emelkedtek ki, bizonyítva, hogy arrafelé is lehet kiváló borokat készíteni. Itt valójában egy igazi nagycsaládi vállalkozásról van szó, a Frittmann családról.

Tartsanak velünk szabadítsuk ki a szellemet a Frittmann palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Újabb tokaji stafétánkat Árvayéknak szenteljük. Árvay János még a régi Hegyaljai Borkombinátban kezdte munkásságát, majd a váltáskor a privatizációval létrejött úttörőnek számító, francia tulajdonú Disznókő pincészetben már főborászként folytatta majd’ egy évtizeden keresztül. A Disznókő egyből élre törő – akkor azt mondtuk „újhullámos” – aszúi egy új világot nyitottak meg előttünk.

2000-től Sauska Krisztiánnal megalapították az Árvay és társa pincészetet, közben 2003-ban Árvay Jánost az Év borászává választották.

2009-től szétváltak és Árvayék visszatértek a saját családi pincészetükhöz Rátkára, közben a következő generáció is felcseperedett és mára egyre nagyobb részt vállal a családi pince életében. Angelika és Szabolcs a stafétát már-már a kezében tartja.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet a tokaji Árvay palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

A klímaváltozást valamennyien tapasztaljuk már jó pár éve, s ezt a növényvilág is érzi. Igen nagy kihívást jelent minden élőlényre, így a szőlőre, s az abból készült borra is. A szőlőtermesztés határai egyre északabbra tolódnak, olyan helyekre, ahol korábban nem is álmodtak borászkodásról, s ha ez így folytatódik, hamarosan megjelennek a skandináv borok is. Ugyanakkor a déli, mediterrán térség egyre lehetetlenebb helyzetbe kerül. További komoly probléma a rendszeressé váló vízhiány, az aszály, amely a termés mennyiségét befolyásolja.

Változnak a borok is, egyre nagyobb a cukortartalom, amelyből nagyobb alkoholok, még érettebb tanninok születnek. Hogyan lehet reagálni erre a változó helyzetre, mit kell és lehet tenni?

Erről beszélgetünk Petzold Attila okleveles élelmiszermérnökkel, párlatszakértővel.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Ezúttal hazánk legkisebb borvidékének egyik legkisebb pincéjét lessük meg, ahol Somló legizgalmasabb borai készülnek a lehető legklasszikusabb stílusban. Ez a SAP, azaz a Somlói Apátsági Pince.

A birtok hosszú időn át a pannonhalmi apátságé volt, aztán az államosításkor felaprózták, így mai gazdájának húsz tulajdonostól kellett visszavásárolgatnia, hogy újra összeálljon. A mindössze 3-4 hektáros, organikus művelésű birtok erősen természetközeli borokkal rendelkezik: érett, testes, természetesen fahordós klasszisok valamennyien.

Különlegességük, hogy megörököltek jó pár régi kárpát-medencei fajtát is, amelyeket azóta gondosan ápolnak, folyamatosan kísérletezve, milyen lehetett az a régi somlói bor, ami mindig vegyes fajtákból állt. Adásunkban Balogh Zoltánnal, a Somlói Apátsági Pince tulajdonosával beszélgetünk.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya