Anna éppen egy érzelmi gödör közepén volt azon az estén, amikor megfogant benne a dal. Egy üres lakás nappalijában ült gondolataival, és mint ilyenkor mindig, a Beatles-összes kottagyűjteményét szedte elő. Ha nagyon maga alatt van, elkezdi sorban elgitározni ezeket a dalokat és mire a végére ér, máris jobban érzi magát. Így tette ezt ezen az estén is, ám a gyűjtemény háromnegyedénél, az egyik akkordnál másfelé indult el, mint ahogy az a papíron állt. Becsukta a füzetet és elindult arra, amerre a dal hívta őt.
Az egész esetet egyfajta szűzi fogantatásként élte meg, hiszen korábban, egymaga, egy gitárral még sohasem írt dalt. Elkezdte hívogatni a zenekar tagjait, hogy megmutassa nekik is. Marci, a zenekar dobosa volt az első, aki felvette a telefont. Annához hasonlóan ő is egy rossz napját élte, hasonló hangulatban. A hívás egy gyorsétterem pultjánál érte utol őt. Anna eljátszotta neki a dalt a telefonba, ami annyira meghatotta a fiút, hogy ott helyben elsírta magát. Kiment az utcára és a műanyag hamburger helyett egy parizeres zsemlét vett inkább magához.