A kiesés elkerüléséért folytat kemény harcot a Nafta.

Idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. Az elért eredmények magukért beszélnek, de nem volt mindig rózsás a helyzet. Sajnos most sem az!

Keresünk valamit, de sehogy és sehol sem jó.

10 éve a Charlie Hebdo francia szatirikus lap munkatársai ellen elkövetett terrorcselekménynek. Mennyit változott azóta a szólásszabadság helyzete, hol lehet meghúzni a határt, hogy mit lehet, illetve mit nem lehet mondani?

Az új év kezdetén lehetőségünk van megállni egy pillanatra, összegezni mindazt, amit eddig elértünk, és megfogalmazni reményeinket az előttünk álló időszakra.

Az év utolsó napján fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra- csak jót adunk és nemcsak szilveszter éjjel,- hanem a 2025-ös év minden napján.

Advent negyedik vasárnapja van. Már csak néhány nap választ el bennünket az év legfényesebb ünnepétől, a karácsonytól. Egyre kevesebben vannak, akik átérzik ennek a csodáját, akik őszintén tudnak örülni neki.

December az év azon hónapja, amely a kapcsolatok és az elmélkedés különleges pillanatait hozza el. Ilyenkor sokan emlékezünk a rászorulókra, az értékekre, amelyek összekötnek bennünket. Előtérbe kerül az együttérzés fontossága.

Mindenütt már csillognak a pici és nagy lámpák, s jelzik, hogy most valóban küszöbön az az időszak, amelyre egyes üzletek polcain a cicomák és dekortárgyak már a nyár végén utaltak. A naptár utolérte a kereskedelmi buzgalmat, s szinte minden otthonban már készenlétben a karácsonyfadíszek, lámpaláncok, gyertyák vagy más csillogó apróságok, amelyek az év legrövidebb nappalait igyekeznek hosszabbá varázsolni. Számomra ez valóban érthető, ugyanis napfényfüggőként nehezen viselem az egyik délutántól a következő délelőttig nyúló sötét órákat. És mégis… Ott a tudat alatt irritál a – személyes véleményem szerint – túl korán elkezdett ünneplés és fényűzés.

Új lakások nélkül nincs valódi fejlődés, és nincs remény az elnéptelenedés elleni küzdelemben sem.