2025. június utolsó napján - a Szomszédaink irodalma rovatunkban - egy jelentős, kortárs román író két könyvéről beszélget Koszta Gabriella fordítóval Barangó és Ápoló.
A kislány, aki Istent játszott (ford. Koszta Gabriella),
Tyúkok a mennyben (ford. Szonda Szabolcs).
A kislány, aki Istent játszott-ban egy kisiskolás kislány a nagyszüleivel él egy román kisvárosban, miközben óvónő anyja Rómában cselédként dolgozik, hogy ezzel segítsen a család anyagi helyzetén. Az apa - mint oly sokan akkoriban - munkanélküli. Az anya négy éven keresztül nem látja gyermekét, a kislány pedig elhagyatottságában kitalál egy magányos játékot: sivár, lakótelepi toronyház tetején Istent játszik. Elképzeli, hogy varázslattal befolyásolni tudja a profán dolgokat, megváltoztathatja a sorsszerűen bekövetkező eseményeket. Gyakran megmosolyogtató, még többször torokszorító a történet. A légies vágyak és a brutális valóság között alig elviselhető feszültség végigkíséri a történetet a regény romániai és olaszországi helyszínein. Ellentét az idősebb és fiatalabb nemzedékek, ellentét a keleti és nyugati életformák között. Olvasóként könnyen azonosulunk a kislánnyal, vele együtt várjuk haza az édesanyát. Tyúkok a mennyben - Az Akácos utca és a Gyűrött Traktor nevű kocsma mikrovilágának fantasztikus, lenyűgöző történéseinek alakjai Tar Sándor - A mi utcánk szereplőire emlékeztetnek, kissé könnyedebb, viccesebb megjelenésben. Az Akácos utcában előrehozott nyugdíjba kényszerült vagy munkanélküli „urak” laknak, gyakori „elfoglaltságuk” a Gyűrött Traktor látogatása. Torzult emlékekből, nosztalgiákból, képzelgésekből, különc tervekből és elszállt álmokból képződő világ ez, közösségi menedékhely, „a férfiak mennyországa”, ahogyan a fiatalabbak nevezik.
Nem csupán kocsma-filozófiai kérdésként vetődik fel, hogy: „Van-e a tyúkoknak mennyországuk?” Az emberek azon tűnődnek hogy igazából jobb tyúknak lenni, mint embernek.