a mai adásban folytatom varga judit "submersus" című művének ismertetésétt, illetve le is fogom végig játszani.
a bemikronofozott yamaha disclavier enspire pro bösendorfer hangversenyzongora
a mű elkészítése hónapokig tartott, és tényleg az egész úgy néz ki, mintha valós lenne. varga judit napokig generálta ezt a filmet, vagy csinálta a képeket és akkor egyszer kiment bécsben az utcára, és megdöbbent, mert amit látott az majdnem olyan volt, mintha a mesterséges intelligencia készítette volna. a filmben megjelenő képek és videók csak töredéke annak, amit a szerző a munka folyamán a mesterséges intelligenciával létrehozott. összesen vagy 26 ezer olyan fotót generált, ami a filmben is megjelenik, de volt amikor 62 ezer generált kép is volt, aminek 60%-a volt használható, míg a többi ment a kukába. legalább 20 óra mozgókép készült ehhez az 52 perces filmhez, aminek az utolsó 16 perce nem mozgókép, hanem állóképekből összeállított, sorba rakott, egymásután lejátszott
varga judit (fotó: csibi szilvia)
ez az utolsó 16 perc az egy külön rész, leválik a filmről, film a filmben. ezen nagyon sokat dolgozott varga judit. hetekig minden nap avval kelt és feküdt, avval álmodott, de nem tudta eldönteni, mi legyen a jelenetek sorrendje. minden kombinációt jónak tartott, de egyik sem volt a legjobb, az igazi. ekkor a mesterséges intelligenciára bízta a döntést, hogy az ő elképzelésének megfelelő 100 lehetséges sorrendből kiválasszon egyet. és az lett.
a film és a zene készítése folyamatosan, párhuzamosan történt, így tudott dolgozni, mert zeneszerzésben sokkal több gyakorlata van, mint filmkészítésben. ez néha segített neki, de voltak olyan hetek, amikor egyik nap megzenésítette a filmet, és ezért erre újra vágta a filmet. az újra vágott filmre írt egy új zenét, amire szintén újra vágta a filmet, s ez így ment napokig. valójában a zenére kevesebb ideje maradt.
a mű, ahogy az elején is mondtam, egy szöveg nélküli film, ami alatt egy midi vezérelt hangversenyzongorán megszólaló zene szól. bár a néma filmeknek van történelmi előzménye, de ezek evvel a művel kapcsolatban irrelevánsnak számítanak, még ha a műfaj ugyanaz is. megváltozott, felgyorsult a világ, megváltozott a tempó, ami látszik a történet mesélésben, kép vágásokon. a film alatt hallható zene, nem egy önálló zenemű, alapvetően filmzene, aláfestő zene. mivel mindkettőt varga judit készítette, nem lehet őket külön választani. varga judit mondja. ’én a filmzenéimet soha nem hallgatom film nélkül, mert úgy unalmasak. viszont, ha olyan zenét használnék, amit film nélkül komponáltam, és azt alkalmaznám bármilyen film kísérőzenéjeként, akkor az megölné a filmet. amikor filmhez írunk zenét, akkor tudomásul kell vennünk, hogy a néző figyelmének 100%-át megosztja a látvány és a hallható zene között, azaz figyelmének csak egy bizonyos hányada jut a zenére. ezért nem írhatok olyan zenét, ami elvonja a látványról a figyelmét. ha egy zenei előadásra írok zenét, akkor is evvel a 100%-kal rendelkezem. ha képet is vetítek hozzá, akkor csak 30% jut a zenére, mert különben nem fognak tudni figyelni a képekre. ebben az értelemben ez nem egy autonóm alkotás, egymást kiegészítő művek.'
kép varga judit mesterséges intelligenciával készített "submersus" című filmjéből
a zene egy disklaviere írt darab, amiben még ez is egy érdekesség, hogy egyes részek számítógéppel vannak generálva. a zongora, amin megszólal a zene, egy 280 cm hosszú, 630 kg súlyú bösendorfer imperial hangversenyzongorába szerelt yamaha enspire pro disklavier, amiről tudjuk már, hogy jelenleg a yamaha legfejlettebb hangszere. a zenemű tonális és nem atonális, de egészen másképp szól ez a zongora, mint ahogy a zongoráknál megszoktuk. varga judit úgy gondolta, hogy sokkal izgalmasabban ki lehet használni az ilyen klasszikus hangszer lehetőségeit és hallhatóan feszegetni annak kereteit, hogy ha abszolút klasszikus hangzástérben, egy, a klasszikus hangversenyzongora repertoárjának megfelelő harmónia környezetben marad. és bár előfordul, hogy egyszerre 80 billentyű szól, igazából az izgatta legjobban, milyen hangzásokat lehet kihozni ezen a zongorán, és megmutatni a zongora hangszín lehetőségeit.
azért is jó a tonális zene választása, mert a film világa nem egy absztrakt világ. és ha a film ilyen, akkor a zene se legyen az. ezenfelül a tonális zenével jobban lehet a film sávokat követni, ilyen kinetikus, mozgás energia van benne, és egy akkordon belül a föl-le mozgást a tonális közegben könnyebben követi a fül, mint az atonálisban. amikor ráengedte a zenei darabot erre a bösendorfer zongorára, az elképesztően izgalmas volt számára. nagyon sokat lehet a vezérlő gombokat csavargatni, megváltoztatva az irányt, a tempót, az akkordot. rengeteg olyan fázis volt az alkotásban, amit a gép csinált, ahol a gép alkotta meg a hangokat is, de nyilván, ha sok géppel generált hangot használ, akkor ki engedi a kezéből az irányítást. abban a pillanatban, amikor nagyon sok hang nagyon gyorsan szólal meg egymásután, egy hangszínné áll össze.
a zenét varga judit stúdiójában vették fel, s mivel nem ült senki a zongora előtt, lehetőség volt a hangszert optimális módon bemikrofonozni. a rezonanciák egy részét sok pick-up-pal, a többit pedig térmikrofonokkal vették fel, amivel sokkal valósabb hangzásélményt sikerült elérni. florian widhalm készítette a felvételt.
a bemikronofozott yamaha disclavier enspire pro bösendorfer hangversenyzongora
közben varga judit már a következő disklavier darabján dolgozik, ami már majdnem kész van. ez egy egész estés táncelőadás / kortárs balett, disklavier-re, és zongorára komponált, zenéje lesz, melynek, a johann dtrauß év keretén belül, (200 éve született), 2025 májusában a bécsi volkstheaterben lesz a bemutatója. az előadás táncos részét, mathilde monnier koreografálta, amit a berlini danceon együttes 8 táncosa fog előadni. a színpad jobb és bal szélén lesz felállítva két zongora. a hagyományos zongorán varga judit élőben fog játszani, míg a másik, egy bösendorfer vc280 disklavier lesz, amiről a rögzített zene fog szólni. tehát ez egy kétzongorás, zongorára és disklavierra írt mű.
közben, bár még csak éppenhogy, elkezdete írni a harmadik disklavier-re írt művétt, ami egy a virtuozitásról, emberről és gépről szóló antológia, és aminek jelenleg "kinetikus etűdök disklavier-re" a (munka)címe. tervei szerint neves zongorista-zeneszerzők zongora etüdjein haladva, az eredeti etüdökben található mozgásformából kiindulva készíti el azok újraértelmezést. frédéric chopin "etüdjeivel" kezdte el a munkát, de tervezi köztt szerepel liszt ferenc, claude debussy és liigeti györgy, és komponálás közben alakul, formálódik, mely zeneszerzők kerülnek még sorra.
a bemikronofozott yamaha disclavier enspire pro bösendorfer hangversenyzongora
_______________________________________________________
00:00 zendülő elektronok szignál
Varga Judit - Submersus (2025, WAV)
kép varga judit mesterséges intelligenciával készített "submersus" című filmjéből
