Folytatás, melyben több a kérdés, mint a válasz.

Nagyszünet két óra közt; miért kell a csend és miért kell újra a megszólalás.

Összegzés, státusz, számvetés.

Megírni egy szöveget; gyártás vagy alkotás?

Az alkotásra fordított energia mellett marad-e energia arra, hogy az alkotásról gyártsak tartalmat?

Milyen tanulságai vannak a szakmai nívó melletti kiállásnak, miért életbevágó érvényesíteni a magam elképzeléseit a munkámat illetőn? Hogyan készülök egy újabb anyagra és miért szeretném, hogy a védjegyem legyen, hogy terepen dolgozom és nem a távolból készítek anyagot?

Ebben az epizódban arról beszélek, miért nem várok soha arra, hogy felkérjenek, megkérjenek, megrendeljenek tőle valamit. Milyen hozadéka van, ha egyszerűen megteszem, megvalósítom, ami eszembe jut és fontosnak tartom.

Váratlan és nagyon várt találkozások és egy új vers.

Hogyan tettem magam láthatóvá, s még sok egyéb, a szokásos monológ, újult erővel, új intenciókkal, lendülettel.

Hogyan változtattam meg az életritmusomat, miként alakítottam a szokásaimon az elmúlt hetekben, hogy a jelenlegi testi igényeimet - ezáltal haladásomat az úton - a legjobban szolgálják azok.

Beszélek a válaszadás kultúrájáról és arról, hogyan kerültem kapcsolatba a Kalevalával. Felolvasás is lesz, igaz nem egy írásomat, hanem levelezésemet olvasom fel, Grecsó Krisztiánnal.

Az Utam a sikerkönyvig mérföldköve, hogy publicista lettem, honnan, hova kalauzoltam magam, arról beszélek.

A holokauszt hazai áldozatainak emléknapja, Lajta Béla építész, a tokajhegyaljai zsidók és a nyakfájdalom is helyet kaptak e részben.