Útszélen

A gyermekvédelemre való hivatkozás nagy divat a politikában –a valós problémákkal való szembenézés annál kevésbé. Két jellemző történetet elevenítünk fel. Magyarországon az európai adatokhoz képest is egyre több gyerek hagyja el idő előtt az iskolapadot. Szakemberek vannak, nekik már az is nagy segítség volna, ha az állam nem szólna bele az oktatásba – mondja Dr. Gyarmathy Éva lélektani szakíró, pszichológus Apor Vilmos főiskola oktatója.

ÉS

Egy leukémiás, vagy rákbeteg gyerek a családokat érintő legnagyobb kihívások közé tartozik. Elsősorban civil segítségre számíthatnak. Egyikük Meskó Andrea, a Gyermekleukémia Alapítvány vezetője.

Otthonuk egy szépen alakuló vályogház Csobánka romák lakta övezetében. Csecsemőktől középiskolásokig számos gyerek kap itt segítséget ahhoz, hogy esélyeik egyenlőek, vagy legalább egyenlőbbek legyenek azokéval, akik jobb körülmények közé születtek. A Csodaműhely Egyesület a szülők kezét is fogja. Akikkel megismerkedhetünk a csapatból: Sásdi Mária jogász, alapítvány önkéntese.Bakti Éva művészetteraputa, Kun László önkéntes, amúgy önkormányzati képviselő,Toldiné Várhegyi Szilvia, szülő, és az alapítvány irodavezetője, Bakó Boglárka antropológus, tudományos kutató, az egész történet megálmodója, és Bacsa Judit, koragyermekkori fejlesztő.

Tizenkét gyerek egy csoportban, harminc-negyven egy állami intézményben – nekik különböző okok miatt nem adatott meg, hogy családban nőjenek fel. A Világszép Alapítvány megpróbál mindent, hogy érzelmi biztonságot, esélyt adjon az állami gondozásban élő gyerekeknek. Önkéntesekre támaszkodva.

Akik erről beszámoltak: Szekér Anikó közgazdász és Oszlánci Manó, állami gondozásban felnőtt fiatal, a Világszép Alapítvány önkéntesei és Marton Kriszta, a Világszép Alapítvány vezetője.

Mit jelent kritikai pedagógia? Mi történik azokkal a fiatalokkal, akik szakképzésben kötöttek ki, de szeretnének többet tudni a világ dolgairól annál, amennyit megkapnak az iskolában? Hogyan lehet őket megtanítani arra, hogy ők is beleszóljanak a közéletbe, persze kritikusan gondolkodva?

Vendégek: Ihász Orsolya és Sikó Napsugár, a Deviszont Közösségi Tér munkatársai.

A határon túlra guruló forintok egy része visszagurul a magyarországi oligarchákhoz. Arra járva e nem kis összegek még megszolgálnak azért, hogy véletlenül se a valós kérdésekről essék szó a NER által ott is uralt médiában. Ám egyre kevesebben törődnek ebbe bele. Kiss Anna erdélyi politikai, közéleti és kulturális podcastot indított. "Miközöd" a címe, bárhonnan hallgatjuk, kiderült, hogy nekünk is van hozzá közünk.

A helyszín Marosvásárhely, a beszélgetőtárs Smaranda Enache. Ő több nyelven beszélő, sok kultúrában átjárhatóságot kereső tanár és emberi jogi aktivista, az elsősorban kisebbségi kérdésekben tevékenykedő a ProEurópa Liga társelnöke. Szó volt múltról és jelenről, megkérdeztük azt is: hol látható és hol nem annak a küzdelemnek az eredménye, amelyet a békés emberi viszonyokért folytatott.

Emberek, épületek, kultúra, állatok, környezet, megannyi ügy, amely mellé odaállnak. Idejüket, tudásukat, lelküket és sokszor pénzüket teszik bele a közösbe. Az önkéntességről van szó. Marton Kriszta, a Világszép Alapítványvezetője és Szilágyi Judit, a Vigyél Haza Alapítvány önkéntese az adás vendégei.

Egy leukémiás, vagy rákbeteg gyerek a családokat érintő legnagyobb kihívások közé tartozik. Érzelmileg és anyagilag is rendkívüli megpróbáltatás ez a gyerek, a szülők, nagyszülők, testvérek számára is. Van, ahol a beteg gyerek nagy vágya, hogy legyen egy saját szobája. És beszéltünk olyan édesanyával, aki ikerpárt nevel, és mindkét gyerek beteg. Valamennyien elsősorban civil segítségre számíthatnak.

Beszélgetőtársaim:

László Sándor

Gyárfás Zsuzsanna

Meskó Andrea, a Gyermekleukémia Alapítvány vezetője