Útszélen

Egymásra számíthatunk, az államra nem számíthatunk. Ez egytizennyolc éve tartó tapasztalat összegzése, mondja Sztojcseva Eszter, a Világom Alapítvány kuratóriumi elnöke. Az autizmusról eleinte mindig az Esőember jut az átlagember eszébe – ameddig valamilyen módon nem lesz érintett. Például születik egy autista gyereke. És ettől kezdve magára marad.

Idősek, demenciával, vagy fogyatékkal élők számára elsöprő élmény lehet – de lényegében bárki életében megnyugvást, új kapcsolati, közeledési lehetőséget ad a zeneterápia. Csak ki kell próbálni. Nullától kilencvenkilenc évig minden korosztálynak javasolja az adás vendége, Szabó Mátyás zeneterapeuta, zenepedagógus, zenész.

Otthon fagyoskodók, mentális zavarral küzdők, vagy egyszerűen csak az utcán talált, járókelők által – amúgy helyesen - jelentett fázó emberek is bekerülnek a hajléktalanellátásba a nagy hidegek idején – holott nem is ott volna a helyük. De ha három hónapon belül nem találnak megoldást, akkor könnyen hajléktalanná válhat az is, aki számára bőven adódna más megoldás. Ha jobban, logikusabban működne aki véreztetett szociális háló. Vendégünk Végh Ádám, a Támasz Alapítvány Nappali Centrumának részlegvezetője Pécsről.

Magyarországon közel annyian várnak idősotthoni elhelyezésre, mint ahány embernek már jutott hely. A bekerülési költség radikálisan nő, és a legtöbbek számára megfizethetetlen. És lehet, hogy a házi ápolás emberségesebb, sokszor olcsóbb volna. Ausztriában az ilyen munkák jelentős részét magyarok végzik, az itteni bérek többszöröséért. Persze ott sincs kolbászból a kerítés – csak éppen nem szögesdrótból van. Mondja dr. Nagy Viktor, a tartós bentlakásos idősgondozás szakértője, aki most éppen Ausztriában űzi a szakmáját, előtte itthon küzdött az elemekkel.

Sarkvidéki mínuszokkal, és fázó, fűtést nélkülöző, éhes emberekkel élünk együtt, ha észrevesszük őket, ha nem. Jobban tennénk, ha jobban figyelnénk. Hetek óta él a Vörös kód. Ami azt jelenti a szociális rendszerben kötelező minden bajba jutott segítése és befogadása. Hogy mit tehetünk? A kérdésre Róla Beatrix, a Szolnoki Kistérségi Központi Társulás Humán Szolgáltató Központjának intézményvezetője, Kocsenga Anton, a Máltai Szeretetszolgálat Miskolci Hajléktalanellátó Központjának vezetője és Kiss Anikó, a Szociális Csomagküldő Szolgálat, a SZOCSOMA létrehozója válaszol.

Mi is az eltávozott gyerekek bűntudatát hordozzuk magunkban, amikor hazalátogatunk a nagymamánkhoz – mondja Goldberg Emília filmrendező, influenszer, a BIDF, a budapesti nemzetközi filmfesztivál egyik lengyel gyártású filmjének, a Huncut barátnéknak civil nagykövete. Szó esik arról, hogy kikkel tudják megvitatni a nagymamák a szexuális élményeiket, és Emíliáról egyúttal kiderül az is: mért készítette első nagyjátékfilmjét Pipás Pistáról, egy női ruhába bújt legendás bérgyilkosról. Előzetesen annyi: egyreformátus gimiből jött az ihlet.

Hogyan kaphatnának az erőszakot elszenvedett nők jobb minőségű ellátást – és miért nincs Magyarországon protokoll arra az esetre, ha egy áldozat segítséget keres? Milyen típusai vannak az abuzálásnak, és hogy lehetne megelőzni, hogy aki hatalomra kerül, az a hatalma alá került embereket ne használja ki? A kérdéseket Spronz Júliával, a Patent Egyesület jogászával beszéltük meg.