Az ünnepek alatti visszaemlékezések közül hogy is maradhatna ki az a bizonyos felejthetetlen Élő felvétel.... (ha valakit érdekelne a teljes epizód, akkor a s03e18-at próbálja levadászni) nem semmi érzés ma ezt így visszahallgatni.

Amíg a füves epizódot keresem, addig íme 2 caffatka a múltból, az egyik a spontán rögzített agymenés fékezhetetlen áradásáról árulkodik, a másik pedig Kiarababánk korai cukker szavait örökítette meg a hilaritás anyagában...

Nyuszi a fűben, avagy ahogy minden kezdődött. Mikor még mindenkinek magyarázni kellett a podcast formátumát és értékét, a szabad szókimondás (akkor még el nem rontott) édes ízét élveztük, hogy utat törhessünk az utánunk érkező podcastereknek...

Ha már az ünnepek alatt is podacatot hallgatsz, íme egy röpke kis csemege a nosztalgia illatába burkolva...

Semmi különös, mindenféle mélyebb elemzés nélkül, csak egy hatalmas rakás sorozatcím, amit esetleg ajánlunk az ünnepekre -és azon túlra

Futás közbeni agytöltés megtette a magáét, avagy Robert Mercer tervén gondolkodott a Viktor buksi, csak hogy végül plázázhassunk kicsit -milyen fura, ennek így kb semmi értelme, meghallgatás után viszont minden szó világos.

Melinda beült Viktorka mellé, és a kedves párocska elmesélte a gond nélküli karácsonyozás titkát -mert tényleg, nem csak a palacsintanap tud könnyedén érkezni. Bónusznak meg persze volt egy kis dícsérősarok.

Jónéhány arcpirítóan ostoba húzás után Elon Musk szavazásra bocsájtotta a kérdést, távozzon-e a Twitter vezetői pozíciójából... a kérdés eldőlt, na de mi változik, mi értelme volt az egész próbálkozásnak ?

Betolta narancs pofiját az öreg csibész az NFT mérvadó csak épp hervadó világába, avagy itt a Trump féle pótolhatatlan műalkotás kollekció. Mi baj is lehetne...?

Pedig már majdnem kezdtem normálisnak tűnni,... Eddig ki nem mondott gondolatok, szégyellni való ostobaságok, identitáskeresés és a legelső pénteki-pöttöm adja a pénteki nap hangulatát...