Eredetileg csak a The Last of Us -ról akartam kaparni az agyam, aztán valahogy a homofóbia obszcén fókuszánál találtam magam, a dícsérősarokba pedig belógott valami, majdnem megfulladtam....

Nem mindekinek való epizód. Kicsit lassabban megy a szó a szokásosnál, a döbbenetes Brendan Fraser filmről, és egy felfoghatatlan tragédiáról....

Huh, amolyan beteg kis epizód lett ez, ahol még a fütyidal is elhangzik, de csak mert kell egy olyan szerzemény ami a szakítást átélők igazi fájdalmáról szól -szókimondva...

Akármerre néz az ember mindenhol csak a döglött macskák dombjait látja mostanság, a rettenetes politikai őrületnek köszönhetőan, annyi is a botrány hogy már ténzleg csak az megy faltól falig...

Jó hosszú úton de azért eljutok oda is, hogy átdumáljuk Chris Rock legújabb önálló anyagát és a felvetést a figyelemfüggőségről...

Uh, micsoda korareggeli epizód, meglepetéssel, és kissebb balesettel, pedig csak a libidó kopás okait akartam volna szétszedni... Borítóra Craig David és Graig Davies képét blendeltem, mert én ilyen vagyok.

Eljött a nagy és fontos nap a 11 évesek életében, a pályaválasztás labirintusának első kereszteződése, közben persze vannak bajok, van egy kis vergődés, sztrájkoló tanárok és egyebek....

Hjaaa, szekszi gustustalanságokról szerettem volna beszélni, de már megint valami komoly vette át a helyét, csak hogy bosszankodhassak kicsit pont erről a szerepcseréről....

Ahogy a dal is mondja..."The damage is done so i guess i'll be leaving..." Avagy fájó szívvel, de azt látom, hogy mintha Magyarország menthetetlen lenne, mivel a munka befejeződött, a tudatok módosítása megtörtént...

Magyarországi utunk során perszehogy a vendégségben nem olyan sima a rögzítés, de az algritmus kapta a kaját, aztán a dicsérősarok is majdnem sikerült...zzz