Nagy-Britanniában a közvélemény kutatások az Európai Unióból való kilé¬pést pártolók előnyét jelzik. Mit jelentene a brexit Angliának és per¬sze Európa egészének? Kiheverné-e ezt az Európái Unió egy olyan időszak¬ban, amikor kontinensünk egyre több országában van elhatalmasodóban a populizmus és a putyini propaganda is erősödik. Hasonlóképpen kézenfek¬vő kérdés, hogy mi dönt majd az Egyesült Államok új elnökéről november¬ben, 2016-ban melyik arca Amerikának Donald Trump jelöltsége? És július elsejétől hogyan látja majd el Szlovákia az Európa Tanács uniós elnök¬ségének szerepét? Ezen a héten ezeket a kérdéseket is feszegeti Gál Zsolt politológussal, egyetemi oktatóval Miklósi Péter.

Közeledik a tanév vége, így számos családban fölmerül majd a kérdés: mi¬ként fogadja a szülő, ha gyermeke nem éppen a stréberekhez illő bizo¬nyítványt hozott? Csak nyeljen egyet, vagy büntessen is? A vakáció csak a szórakozásról, vagy tanulásról is szóljon-e? Ha pedig nyári gyermektábor, akkor milyet keressünk? Persze, a családok gondjain kívül annak közéleti problémák is. Például a reformra szoruló gyámügy helyzete, mint ahogy az extrémizmus megjelenése is már az alapisolás diákok között! Minderről mi a véleménye a gyermekpszichológusnak? Molnár And¬rea szakpszichológussal Miklósi Péter beszélget.

A márciusi választások előtt a nagyobb összefogásban bízott, bár a leg¬utóbbi helyhatósági választások óta világos volt, hogy ezúttal sem állít közös képviselőjelölti listát az MKP és a Híd. Már januárban egy lapinterjúban leszögezte: van egy realitás, ebben a Csemadok egyértelműen az MKP oldalán áll. Most, a párt tisztújítása előtt az a nézete, hogy modernizálni kell az MKP-t, és olyan új elnököt látna szívesen az MKP élén aki eddig még nem töltött be magas tisztséget; saját helyét – noha már a kilencvenes évek elejétől vezető hazai magyar politikus – alapvetően a civil szférában látja. Talán mert októberben a Csemadokban is tisztújítás lesz. A Híd és a Sieť kormányzati szerepvállalását pedig ha¬lálos bűnnek tartja. Miklósi Péter e heti vendége: Bárdos Gyula.

Igaza van-e annak a hazai magyar politológusnak, aki a minap úgy véleke¬dett: Kotleba nem annyira extrém, a kormány pedig nem is annyira hite¬les, ha a szlovákiai politika fősodra és a többségi közvélemény sincs annyira távol attól a szélsőségtől, amelytől az elitek olyannyira el kívánnak határolódni? A kormánynak nyitottabbá, az ellen¬zéknek racionálisabbá kellene-e válnia, és vajon illemtanoda nél¬kül is lesz-e higgadt párbeszéd a parlamentben? Elerőtlenedett a magyar kártya, vagy csak szélcsend ült a hazai szlovák–magyar kapcsolatokra, ha az ország két legnépszerűbb politikusa Anton Danko és Bugár Béla? Ezen a héten ezeket a kérdéseket feszegeti Hunčík Péter pszichiáterrel és mediátorral Miklósi Péter.

A minap a Vatikánban vette át Ferenc pápa kontinensünk legrangosabb ki-tüntetését: a 7-8. században hatalmas európai birodalmat létrehozó frank uralkodó emlékét idéző Nagy Károly-díjat. Annak jeléül, hogy az egyházfő nemcsak hisz, hanem bízik is Európában, annak egységében. De nem csupán egyházfőként, hanem civilként is hangot ad véleményének. Egy¬házfőként például a közelmúltban közreadott és a családról szóló doku¬mentumban; polgárként pedig a civil és szabad, elsősorban emberiességet szorgalmazó kereszténység szószólójaként. Pünkösd ünnepkörében az ar¬gentin Ferenc pápa européer és világi arculatáról Herdics György címzetes apáttal Miklósi Péter beszélget.

Anya csak egy van, ám a bennünk élő anya-kép életünk során számos változáson megy keresztül: életszakasztól, alkattól, a velünk élő emlékektől függően. Vajon a nők hogy érzik magukat az anyai szerepkörben; vajon mit kezdenek ezzel a páratlan lehetőséggel és egyben nagy felelős¬séggel? A társadalmi sémákról nem beszélve van-e jó és még jobb, netán rosszabb anya? Irodalmunkban milyen hangsúllyal szerepelnek az anyák, és a modern idők feminizmusa miként tekint az anyaszerepre? Bolemant Lillával – az idei Anyák napja apropóján – erről beszélget Miklósi Péter.

Április közepétől, három évi pangás után, ismét van kisebbségügyi kér¬désekben illetékes kormánybiztosa az országnak. Vajon mivel vívhatja majd ki hivatala jó hírnevét, személyes autoritását? Hol vannak a kor¬mánybiztosi hivatal, mind önmagában a poszt súlyának határai? És vajon mennyiben válik majd tapasztalati síkon előnyére, hogy Iveta Radičová kormányzásának idején – akkor főosztályvezetői rangban – már dolgozott a Kormányhivatalban? Miklósi Péter stúdióvendége e héten Bukovszky László bő két hete kinevezett új kormánybiztos.

Szlovákia roma közösségeinek atlasza szerint az országnak 400 ezernél több roma lakosa van; a roma telepek száma meghaladja a nyolcszázat is, ahol a romák 55-60 százaléka él; a többiek zöme ennél még szegregáltabb körülmények között, szinte gettókban lakik. Melyek hát a beillesz¬kedés keservei? A munkalehetőségek megteremtésén kívül mivel kell se¬gíteni a romákat? És hát a roma lét gondjai, már a rendszerváltás óta, vajon miért csak másodlagos témája a hazai társadalomnak – egy olyan helyzetben, amikor a roma férfiaknak nálunk csupán húsz, a roma nőknek pedig mindössze kilenc százaléka van alkalmazásban?! Egyáltalában van-e remény a változásra, és ha igen, hát miben és mennyiben? Miklósi Péter vendége e héten Ravasz Ábel, az újonnan kinevezett roma kormánybiztos.