Szeptember derekán tartja soros, ezúttal már jubileumi közgyűlését az öt éve, 2009 júliusában az együttműködés pártjaként megalakult Híd. Hogyan és mivel telt el ez a fél évtized? A sikerekből vagy a kudarcokból volt több? Mit jelentett és milyen tapasztalatokkal járt 2010-ben az akkor alig egy esztendős párt számára az Iveta Radičová vezette kormányban való, bő másfél éves részvétel? És vajon mit jelent Szlovákia politikai életében, ha egy párt a nyugodt erőként határozza meg magát? Az együttműködés szándéka mellett miért lesz a Híd a jövőben a nevében is immár polgári párt? A jubileumi kongresszus küszöbén ezekről a kérdésekről Bugár Béla pártelnökkel Miklósi Péter beszélget.

Hat évvel ezelőtt Barack Obama elnökké választása jelentős mérföldkő volt az Egyesült Államok történetében. Első színes bőrű elnökként az elvárások hatalmasak voltak vele szemben, igaz, a hosszú Bush-éra után ezt ő maga is gerjesztette, hiszen választási jelszava a gyökeres változások ígérete volt. De vajon miként értékeli őt ma az amerikai társadalom, illetve az óceán túloldalán milyennek látják Amerika és Európa viszonyát – például az egyre tovább gyűrűző kölcsönös lehallgatási botrányok tudatában. Vagy miként vélekedik ott az utca embere az iraki, a közel-keleti, az ukrajnai válságról? Ezekben és a hasonló kérdésekben mit tapasztalt túl az Óperencián egy kerek esztendőn át egy fiatal szlovákiai magyar politológus, az e hét derekán hazaérkezett Ravasz Ábel, akivel Miklósi Péter beszélget.

Kereken száz napja van hivatalában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének új elnöke. Melyek voltak első döntései, és persze a szervezet elnökeként melyek a tervei? Vajon könnyíti-e a helyzetét, hogy a korábbi években az SZMPSZ titkáraként már szembesült a szlovákiai magyar oktatásügy számos gondjával és dilemmájával. Most viszont új kihívásnak számít, hogy a szaktárca a jövőben nem elsődlegesen az oktatás-nevelés minőségi mutatóiban, hanem az iskolák diáklétszámának megszabásában kívánja megjelölni az iskolaügy irányításának hatékonyságát. Stúdiónk vendégszékébe az új tanév küszöbén ezúttal Jókai Tibor érkezik; e héten vele beszélget Miklósi Péter.

Annyi bizonyos, hogy a szeszélyesnél is rigolyásabb nyarunk van. De az idén nemcsak a vakáció hetei kiszámíthatatlanok, hanem már a tél is elmaradt. Mindebben vajon mi az ok, és mi az okozat? Ráfogható-e mindez a klíma melegedésére, vagy régen is így volt ez, csak most gyorsabban érkeznek hozzánk a különböző katasztrófák hírei? Tény: a klímaváltozás már 2050-re olyan éghajlati viszonylatokat alakíthat ki, amelyek a természetben és a társadalomban alapvető változásokat okozhatnak. Beleértve a vízgazdálkodást is, amelynek aktuális szlovákiai kérdéseiről nálunk alkotmánymódosítási parlamenti vita is zajlik. Minderről Miklós László professzorral, korábbi környezetvédelmi miniszterrel Miklósi Péter beszélget.

Öblös hangú, határozott tekintetű, karakteres színész, aki ismeri életpályájának fontossági sorrendjeit, ezért egész előadásokat építhettek rá. Játszotta a fő- és kulcsszerepek tucatjait; de nemcsak kitűnő, hanem ragaszkodó színész is, hiszen 1963 óta több mint félszázadot töltött egyhuzamban az egykori MATESZ-ban, a mai Komáromi Jókai Színházban. Időközben „csak” annyi történt, hogy Ropog József, az egykori színészbojtár mára a társulat Örökös Tagja – ő pedig hetvenéves lett! Ahogy az szintén igaz, hogy a rádió hangtára is számos rádiójátékban őrzi hangját. Ezúttal azonban, egy-két régebbi hangjáték emlékét is felidézve,

A pozitív szakmai kritikák sorát kapta A szlovákiai magyarok szociológiája című, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet által kiadott és a közelmúltban szlovákul is megjelent kötet, amely hiteles látleletét adja a hazai magyar társadalomnak. Elsősorban az olyan alapvető kérdésekben, mint a nemzetiség és származás, de számos egyéb meghatározó téma mellett abban is, hogy milyenek a közösségi kötődéseink megnyilvánulási formái. E fontos társadalmi kérdésekről a DÉLIDŐ nyári ismétlőműsorainak keretében Lampl Zsuzsanna szociológussal, egyetemi oktatóval Miklósi Péter beszélget.

Aligha túlzás azt mondani, hogy a világ nagyobbik fele kereken egy hónapon át futballal feküdt és a futballal kelt naponta... És hitt a csodában, hogy az a csapat győz, amelynek ő szurkol. Ez az a sport, amelynek nemcsak a jelrendszerét érti mindenki, hanem egyben színház is, precízebben dráma; politika is, egyébként mit keresnének ott a meccseken állam- és kormányfők; de még elfogadható és kezelhető mértékben vallás és nacionalizmus is. Valaha az egyszerű emberek sportja volt, mára a társadalmi élet legmagasabb köreibe is betört. És ami ritkaság: férfiak és nők egyaránt rajonganak érte! Egy héttel a brazíliai világbajnokság után minderről Nagy Erikával, a hazai magyar írók társaságának titkárával, Hunčík Péter íróval-pszichiáterrel és Horváth Zoltán kórházigazgatóval, a sportok, de kiváltképp a foci lelkes támogatójával Miklósi Péter beszélget.

Vajon türelmi játszma-e ombudsmannak lenni, legalábbis társadalmi tekintély dolgában és kiváltképpen Szlovákiában? Hazai közéletünk mely területein és mikor szenvednek szinte szemet szúró gyakorisággal csorbát az emberi jogok? Az emberi jogok biztosaként miként vélekedik az országban élő nemzeti és más kisebbségek helyzetéről, jogállásáról? És egyáltalában: milyen közéleti befolyással bír Szlovákiában az emberjogi biztos, ha a köznapi politika hibájából nálunk bizony nem a kívánt nívón épült ki az ombudsmani hivatal tekintélye? Ezekről a kérdésekről Jana Dubovcovával, a Szlovák Köztársaság emberjogi biztosával Miklósi Péter beszélget.

Az utóbbi napok felgyorsult belpolitikai eseményeiről – a minisztercseréktől az alkotmánybírók körüli vitákon át az úgynevezett közérzet javító kormányzati intézkedésekig – mit hallani a parlamenti folyosókon? Mi a Híd párt véleménye a havi 60 euro szociális segélyért elvégzendő kötelező közmunkáról? Minő hangneme volt az államnyelvtörvény körüli újabb vitának a törvényhozásban, illetve parlamenti szinten sikerült-e előre lépni a szlovák–magyar kapcsolatokban. És vajon 2012-ben haragban váltak-e el útjaik a parlamentbe visszatért Pfundtner Edittel, ha a képviselő asszony most érdemben elhatárolódott a Hídtól? Minderről, és persze egyéb kérdésekről is, Solymos Lászlóval, a Híd párt parlamenti frakcióvezetőjével Miklósi Péter beszélget.

Alapító okiratát tekintve tavaly, az első akadémiai év kezdetét számítva az idén ünnepli meglétének tizedik évfordulóját a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Nyitrán. Annak mindennapjait azóta együtt formálja az akadémiai közösség: az oktatók és a hallgatók. Egy kerek évtized tükrében vajon milyen a szóban forgó egyetemi kar színvonala, megállja-e a helyét mind az országos, mind a nemzetközi összehasonlítás viszonylataiban? És mi lehetne a további felzárkózás helyes iránya, illetve szlovákiai magyar vonatkozásban egymás kiegészítője vagy konkurense a komáromi Selye Egyetemmel? Meg hát milyennek látta-látja ezt a tíz évet a kar dékánja, Komzsik Attila, akivel Miklósi Péter beszélget.