Az Európai Bizottság eurobarométerének tavalyi adatai szerint Szlovákiában a lakosság ötven százaléka elégedetlen az egészségüggyel. Az év vége felé pedig kórházbotrány révén bukott a parlament házelnöke és az egészségügyi miniszterasszony, majd kórházigazgatók fejei hullottak. Más szempontból elgondolkodtató, hogy az ország 15–64 év közötti populációjának csupán öt-hat százaléka állítja, hogy a hazai betegellátás nívója nagyon jó. Némi farsangi vidámkodással akár azt mondhatnánk: valószínűleg ők a makkegészségesek!... Viszont előttünk február 11-e, a betegek világnapja, így a téma is adott: a szlovákiai egészségügynek miért a kórházak körüli sorozatos bonyodalmak okozzák – stílszerűen szólva – a legtöbb fejfájást? Bastrnák Tiborral, a parlament egészségügyi bizottságának tagjával és Horváth Zoltán kórházigazgatóval e héten erről beszélget Miklósi Péter.

A tekintélynek örvendő tanító közéletiségének fogalma – Gárdonyi Lámpásaként vagy a Bibó írta értelmiségi lét dolgaiként –, sajnos, mára vesztett az értékéből. De ettől még jogos a kérdés: a szlovákiai magyar oktatásügynek megvan-e a saját jövőjébe tekintő stratégiája? Van-e felmérésekre épülő bizonyíték arról, hogy a magyar iskola szakmai-minőségi nívója nem rosszabb a szlovák tannyelvűnél? Melyek a szlovákiai magyar tanítóság sajátos gondjai? És elég csak ősszel indítani a beíratási programokat, vagy ez inkább egész évi feladat lenne-e? Ezekkel a kérdé¬sekkel is foglalkozik a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, amely 1990 tavaszán, tehát épp 25 éve, a rendszerváltás után létrejött első hazai magyar civil szerveződéseinek egyike. Az SZMPSZ elnökével és alelnökével: Jókai Tiborral és Vörös Máriával – Miklósi Péter beszélget.

Európának már a hetvenes évek olajválsága, jelesül a Bécsben történt túszdráma, vagy a müncheni olimpia alatt lejátszódott terrorista kommandóakció óta megvannak a tapasztalatai a terrorizmussal. Majd jött 2001 és a New York-i dermesztő merénylet, később a madridi és londoni esetek, majd pár napja a Párizsban történtek. Adódik hát a kérdés: vajon a nemzeti kormányok saját hatáskörein túllépve, mit tud tenni – egyáltalában képes-e tenni – kontinensünk terror ellenes biztonságpolitikai kérdéseinek kezelésében az Európai Unió Bizottsága és az Európai Parlament? Ahogy az is fontos, hogy az Unió legfelsőbb szerveiben napirenden van-e a migrációs politika hatékonyságának újragondolása, mert az Európába bevándorlók zöme békés szándékkal érkezik, ezért velük szemben nem bezárkózásra, hanem több nyitottságra és párbeszédre van szükség. Fontos kérdések ezek, hiszen világszerte 50 millió a menekültek száma és 36 millió ember él modern rabszolgasorban. Bauer Edittel, az Európai Parlament korábbi sokéves képviselőjével ezekről a dilemmákról Miklósi Péter beszélget.

Mi várható a Magyar Közösség Pártjának berkeiben 2015-ben, tehát a jövő tavasszal esedékes parlamenti választásokra való készülődés évében. Például már az idén novemberben kell véglegesíteni a képviselőjelölti listákat is. Az MKP elnöke pedig a közelmúltban kijelentette: ha ezen a listán nem tükröződik a nyitás szándéka a pártlistán induló függetlenek irányába, akkor meglehet, hogy ő sem listavezető, sem pártelnök nem kíván lenni! A párt egyelőre azonban a politikai surranópályán igyekszik megszólítani az embereket, hogy hat évi kihagyás után újra esélye legyen visszajutni a parlamentbe. Hogy ezt a szándékot hivatott-e gőzerővel segíteni a tavaly decemberben közzétett autonómiatervezet, vagy inkább a szerényebb, de kézzelfoghatóbb célok népszerűsítése lenne célravezetőbb, erről is beszélget Berényi Józseffel, az MKP elnökével Miklósi Péter.

Az óesztendő a választások éve volt Szlovákiában, de milyennek ígérkezik 2015? Vajon érződik-e majd a 2016-ban esedékes parlamenti választások előszele, megvalósul-e Andrej Kiska államfő egyensúlyt teremtő szerepe az országban egyedül kormányzó Smer és az ellenzéki pártok között? Magára talál-e Szlovákiában a tartós agónia jeleit mutató jobboldal, illetve egyelőre valóban kizárt-e az együttműködés a parlamentben képviselt Híd párt és az onnan még 2010-ben kiesett, ám most erősödni látszó MKP között? Erről beszélgetve várja – az új esztendőben első látogatóként – a DÉLIDŐ vendégszékébe Bugár Béla parlamenti képviselőt, a Híd elnökét Miklósi Péter szombaton a 11 órai hírek után itt a Pátria Rádióban.

A Meteorológiai Világszervezet európai irodája a napokban hozta nyilvánosságra évi összegző jelentését. Eszerint nemcsak a sokévi átlagnál volt az idén jóval melegebb főként Közép-Európában, hanem amióta kontinensünkön hőmérsékletet mérnek, 2014 volt a legmelegebb esztendő. Külön is figyelemre méltó, hogy ez az állapot ezúttal nem nagy nyári kánikulák révén alakult így, hanem a tél és az ősz volt rendkívül meleg. Vajon ráfogható-e mindez a történelmi időkből már ismert természetes klímaváltozásra, vagy az emberiség mindennapjait érintő alapvető változások szintén közrejátszanak abban, hogy hagyományos értelemben manapság már aligha beszélhetünk a négy évszakról. A tényekről és környezetünk változásairól, de az idei klíma világkonferenciáról és Szlovákiában a környezetvédelemi egyetemi szintű oktatásáról Miklós László professzorral Miklósi Péter.

A bor ama ital, melynek históriája szorosan összefügg az emberiség történetével. Az ókortól napjainkig végigkíséri a történelem nagy korszakait, hogy királyok és papok féltve őrzött kincséből a mindennapok egyik legfinomabb italává váljon. Mértékkel fogyasztva gyógyszer és erőt adó nedű, a hétköznapok és ünnepnapok kísérője, amit gazdagok vagy szegények, városi polgárok vagy földművelők ősidők óta szívesen kortyolgattak – és iddogálnak mindmáig. Még az olyan, legalábbis a borászok szempontjából rendhagyó esztendőben is, mint az idei volt. És hogy egy kissé hazabeszéljünk: nemcsak a francia, az olasz vagy spanyol borok nagyszerűek, hanem a hazaiak, mi több, a Dél-Szlovákiában termeltek is. Karácsony küszöbén erről beszélget Both Frigyes és Süttő Zsolt borászokkal Miklósi Péter.

Merre fejlődhet tovább az ukrán válság? Ennek kapcsán kell-e tartani ko¬moly nemzetközi konfliktustól, ahogy azt Robert Fico valószínűsítette a minap! Javulhat-e az Európai Unió és Oroszország hűvös viszonya, vagy a jelen még csak egy újabb hidegháborús időköz előszele? Van-e esély a szíriai válság megoldására, és ezzel a százezreket sújtó menekülthullám csillapítására? Van-e reális kiút a gázai övezetben dúló ellenségeskedésből, és ha igen, merre vezet? Egy olyan világban, amikor az UNICEF adatai szerint 230 millió gyerek élete forog veszélyben a konfliktusok uralta területeken. František Šebejjel, a parlament külügyi bizottságának elnökével ezeket a kérdéseket feszegeti Miklósi Péter.

Huszonöt éve, 1989. december 6-án tartotta rendkívüli ülését a Csemadok akkori központi bizottsága, és négy évtized kommunista párthűség után önálló, nyitott, szabad társadalmi szervezetté nyilvánította a szövetséget. Egyúttal rehabilitálta a Csemadokból 1968–69-ben kizárt személyeket és új programnyilatkozatnak beillő határozatokat is hozott. Napokkal később a romániai forradalom hatására segélyakciót szervez az erdélyi rászorulók megsegítésére; január első napjaiban pedig élénk vita bontakozik ki a szervezet jövőbeni szerepvállalásáról, jelesül arról, hogy kulturális és társadalmi szervezet maradjon-e? A rendszerváltással elkezdődik a Csemadok átalakulása és átalakítása; negyedszázaddal később pedig indokolt a kérdés: hol tart ma az akkoriban új utakra lépett szövetség? Ezekről a kérdésekről Görföl Jenővel, a Csemadok központi titkárával és Takács Andrással, a kereken 25 éve rehabilitált korábbi tisztségviselők egyikével beszélget Miklósi Péter.