A Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, vendégünk volt Gerőcs Péter író, aki Déry Tibor A befejezetlen mondat című regényét ajánlja újraolvasásra, újragondolásra. Mint mondja, Déry világirodalmi rangú szerző, és bár a regény a két világháború között játszódik, mégis korszerű maradt: sokat elárul korunk társadalmi megosztottságáról is.

Következő vendégünk Kőbányai János író, szerkesztő, fotóművész és szociográfus volt. A Múlt és Jövő folyóirat főszerkesztőjeként most épp az írott kultúra túléléséért küzd, május végén pedig új fotókiállítása nyílik. Képein a hazai beatkorszak ikonikus pillanatai elevenednek meg – nemcsak a zene, hanem egy egész korszak története is.

A folytatásban Szarka Klára fotótörténésszel beszélgettünk a stúdióba, akit jól ismerhetnek mindazok, akik a hazai fotóművészet alakulását figyelemmel kísérik. Az utóbbi időben mintha új lendületet kapott volna ez a műfaj, de vajon mi adja ma a képek súlyát és értelmét? Mitől él és szárnyal a fotózás? – erről is kérdeztük.

Tízéves lett az OFF-Biennále, ez az alulról szerveződő, független kortárs művészeti esemény, amelynek idén a „biztonság” fogalma áll a középpontjában. A kurátori és a produkciós csapat tagjait, Kálmán Ritát és Csejdy Borkát kérdeztük arról, hogy miért fontos ez a független művészeti platform, és hogy milyen kihívásokkal néznek szembe a jövőben.

Nyughatatlan szenvedély fűzte a filmhez, a hetedik művészethez. Hosszú pályafutása alatt pontosan 159 játékfilm elkészülését segítette, köztük olyanokat, mint a Szegénylegények, vagy a Megáll az idő. Mégis, talán Várkonyi Zoltán Jókai-filmjei álltak hozzá a legközelebb. Vajon ki volt ő, Nemeskürty István, és mit adott a magyar filmnek? Erről kérdeztük Pataki Éva forgatókönyvírót, dokumentumfilmest, abból az alkalomból, hogy egykori stúdióvezetője éppen 100 éve született.

Következő vendégünk Kali Ágnes, költő, dramaturg volt. Első verseskötete, az Ópia, 21 éves korában jelent meg, második kötete, a Megvakult angyalok 3 éve jött ki. Min dolgozik mostanában, hogyan tudja összeegyeztetni a színházat és a költészetet, és mit jelent számára a többnyelvűség? Erről is kérdeztük az ifjú költőt.  

A folytatásban Soós Nóra festőművészt vártuk a stúdióba. Képein összekeveredik a múlt és a jelen, az emlékezet és a valóság. Játékos színekkel és erős kontúrokkal dolgozik, mégis azok közé a művészek közé tartozik, akik kérlelhetetlenül keresik a választ a világ legégetőbb problémáira. Hogyan működik ez a festészetében? 

Őt követően Boncz Ádám színész és világjáró érkezett hozzánk. 17 évesen állt először színpadra Szegeden, aztán Londonban és New Yorkban tanult színészmesterséget. Hamar a város színházaiban és nemzetközi filmekben találta magát, de egy ideje inkább itthon dolgozik. Pályája igazán sokoldalú - legyen szó Rimbaud-ról, jazzről vagy épp Kertész Imréről.

Mi a helyzet a FreeSZFÉ-vel? Az egyesület elnöke, Forgács Péter érkezett elsőként. Őt követően a diákfilmek pezsgő világáról volt szó, az ELTE Szemle főszervezőit, Tóth Anna Júliát és Kristóf Álmost vártuk a stúdióba. A folytatásban a 100 éve született legendás íróról, az Avraham Bogatir hét napja világhírű szerzőjéről, Kardos G. Györgyről beszélgettünk Szántó T. Gáborral. Végül az elmúlás méltóságáról és a képek erejéről kérdeztük Szabó Imola Julianna írót-grafikust, az "Amikor véget ér..." című rajzpályázat zsűritagját.

Hogyan kapcsolódik Pilinszky János költészete a Nagypéntek csendjéhez? Mit jelent számára az abszurditás és a tehetetlenség? Szarka Judit irodalomkritikus, tanár volt a Klasszikusok újratöltve rovatunk mai vendége, akivel a szabadulás ünnepköréről, és Pilinszky hitről és szenvedésről alkotott képéről is beszélgettünk.

Egy óra, egy snitt, egy asztal, három ember, és egy propagandainterjú újrajátszása. - Vajon mi visz rá egy fiatal filmrendezőt arra, hogy a diplomafilmjét egy 70-es évekbeli kémtörténetből készítse el? A stúdióba vártuk Misota Dániel, rendezőt és Krasznahorkai Ágnes, színészt, a Kerényi Mária, 41, 1970 július – című film alkotóit.

Gergye Krisztián életében egyszerre van jelen a fotó, a festészet, a tánc, a koreográfia. Vajon hogyan tudja ezeket a különböző műfajokat összehangolni magában és mit jelent számára a határátlépés? 

Végül Gerlóczy Zsigmond zongoraművész, zeneszerző érkezett hozzánk, aki még harminc éves sincs, de már az egyik fontos hazai képviselője a szabad improvizációnak, a valós időben történő zeneszerzésnek. A múlt héten jelent meg második szóló zongora-albuma, a nyáron pedig Indiába készül, méghozzá a karnatikus zene és tánc fővárosába. Erről is kérdeztük.

A magyar költészet napján a 120 éve született József Attilára emlékeztünk. Elsőként Dr. Széchenyi Ágnes, irodalomtörténész, a József Attila Társaság tagja érkezett hozzánk, akivel az évforduló jelentőségéről és az életmű összefüggéseiről beszélgettünk. Szó volt József Attila egyik kevésbé ismert, rendhagyó születésnapi verséről is.

Mi a versek feladata és szerepe a 21. századi tartalomrengetegben? És miért jó az, ha versekkel árasztjuk el az utcákat, a parkokat, és mintegy ismeretlenül, megajándékozzuk egymást kedves sorainkkal? Megkérdeztük Szeifert Natália, írótól, a Posztolj verset az utcára! mozgalom alapítójától.

Mi lenne, ha József Attila most is élne? Vajon milyen verseket írna? Vörös István, költő, néhány évvel ezelőtt éppen ezzel a gondolattal játszott el, amikor József Attila ismert verseinek átirataival foglalkozott. Hogyan választott a versek közül és mi volt a célja?

Végül Hegymegi Flóra, ifjú költő érkezett hozzánk, akinek tavaly jelent meg első verseskötete, Kismegszakító címmel, az erzsébetvárosi chapbook pályázat keretében. A pályakezdésről, a Hetedik Város csoportról és József Attila hatásáról is kérdeztük.

Füst Milán regényéről, A feleségem történetéről nyugodtan kimondhatjuk, hogy a világirodalom legtitokzatosabb művei közé tartozik. Számos kiadást élt meg, 13 nyelvre fordították le, szerzőjét Nobel-díjra jelölték. A stúdióba vártuk Csontos Erika szerkesztőt-kritikust, a Klasszikusok újratöltve rovatunk eheti vendégét, akivel Füst Milán életművéről, és kulcsregényéről, A feleségem történetéről beszélgettünk.

Az improvizáció egyszerre szabadság és kiszolgáltatottság. Nincs ez másként a kortárs táncban sem. Vendégünk volt Grecsó Zoltán táncművész, akit legtöbben a Willany Leó improvizációs táncszínházról ismernek. Új utakról és az immár 16 éves társulatról beszélgettünk vele. Természetesen a kortárstánc helyzete is szóba került.

Mi a közösségi színház és mi fán terem a vitaszínház? Egyáltalán, hogyan gondolkodnak a korszerű színház feladatáról és formanyelvéről a legfiatalabbak? Megkérdeztük Bácsics Reginától, a Közszín Kollektíva alkotócsoport tagjától, és Forgács Pétertől, a FreeSZFE Egyesület elnökétől.  

Nemrég ünnepelte 60. születésnapját kedves kollégánk, Kaszás Gergő, Jászai Mari-díjas színész, akit ebből az alkalomból hívtunk meg beszélgetni. Annak idején gyerekszínészként indult a pályája, aztán a Katona József Színházban robbant be. Vajon mi van vele mostanában, hogy érzi magát, min dolgozik, merre jár?

Ország Lili képein latin, héber, arab vagy akár szanszkrit betűk is feltűnnek, sőt ő maga is foglalkozott grafológiával. De vajon mit árul el róla a saját kézírása? Vágány Judit grafológus, a Kiscelli Múzeum papírrestaurátora válaszolt a kérdéseinkre, aki grafológusként, Ország Lili levelezése alapján vizsgálta a művész kézírását.

Ezt követően egy titokzatos barokk emberről, szenvedélyes műgyűjtőről, művészetpártolóról és katonai zseniről, a törökverő hadvezérről, Savoyai Jenőről beszélgettünk. Ki volt ő, és melyik az igazi arca? Vendégünk volt Orbán Zsolt, az ausztriai Schloss Hof kastély marketingvezetője.

Hogyan dolgozik egy fiatal dalszerző-producer, miből inspirálódik, és mit tekint a szabad alkotás lényegének? Ezt kérdeztük Kozma Katától, Artisjus Junior-díjas zeneszerzőtől, aki számára a nemzetközi jelenlét legalább olyan fontos, mint a szakma érdekeinek a képviselete.

És ha már tavaszodik, folytattuk a kutyapszichológiai sorozatunkat. A stúdióba vártuk Kurys Anita etológust, viselkedésterapeutát, akitől megkérdeztük, hogy a kutyás gazdáknak mindenre kell figyelniük a tavasz beköszöntésével.

A 2024. február 23-ai adás ismétlése:

Klasszikusok újratöltve: miért és hogyan érdemes olvasni ma klasszikus irodalmat, egyáltalán, mit értünk klasszikus irodalmon? - a műsor első felében erről beszélgettünk Molnár Krisztina Rita költővel, íróval, aki Marquez és Bulgakov műveivel érkezett.

Következő vendégünk Gallyas Veronika volt, a Magyar Zsonglőr Egyesület, és az Inspirál Cirkuszközpont alapítója. Vele a szociális és a szabadidős cirkusz társadalmi jelentőségéről beszélgettünk, valamint arról, hogy soha nem késő felkapni a hullaphopp karikát.

Tarr Bence László, kulturális antropológus, buddhista tanító érkezett a stúdióba, akivel Wim Wenders legújabb, Tokióban forgatott filmjéről, a Tökéletes napokról beszéltünk. A film már ott van az Oscar-díj várományosai között.

Végül Szarka Klára fotótörténész volt a vendég, akit a fotóművészet és az álom összefüggéseiről kérdeztünk. Nevezetesen arról, hogy hogyan fér össze ez a két, látszólag távolinak tűnő érzékelés, és mint minden művészet, hogyan merített a fotó is az álmokból.

Ma is a Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, ezúttal Bárány Tibor filozófus fogadta el a meghívásunkat. A magyar irodalom egyik ikonikus darabját, Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét ajánlotta újraolvasásra, újragondolásra. Hogy miért? Ezt is megkérdeztük tőle.

Ezt követően Barcsay Jenőről volt szó, Szabó Noémi, művészettörténészt vártuk a stúdióba. Az alkalom pedig nem más, mint hogy 125 éve született a magyar festészet kiemelkedő alakja, az absztrakt-konstruktivista irányzat meghatározó képviselője, akit talán mégis a Művészeti anatómia című tankönyve révén ismerünk leginkább. Ki volt ő, és mi várható a Barcsay-emlékévben? Erről is szó volt.

A folytatásban a reformkorba utaztunk. Azt szerettük volna egy kicsit körbejárni, hogy miért tartja a nemzetközi közvélemény Florence Nightingale-t a modern tábori ápolás megteremtőjének, miközben kortársára, Kossuth Zsuzsannára szinte alig emlékszünk. Vendégünk volt Gulyás Adrienn, történész, a reformkori nőtörténet ismert kutatója.

Végül Balogh Mirjána érkezett hozzánk, aki a MOMÉ-n készült animációjával Kristály Medve-díjat nyert pár hete a Berlinálén. Filmje, a Wish You Were Ear a szerelmi kapcsolatok önképformáló hatásáról szól, és a fiataloknak szóló rövidfilmek kategóriájában választották a legjobbnak. Az alkotói folyamatról és a fesztivál-élményeiről kérdeztük Balogh Mirjánát.