Mai adásunkban a player empowerment intézményét vesszük górcső alá. Létezik-e modern kori rabszolgaság és ha igen, milyen fizetségnél húzódik a határvonal? Megvizsgáljuk továbbá, vajon tényleg LeBron James találta-e fel a spanyolviaszt és eltöprengünk azon is, milyen színű bárányka lenne Kevin Durant egy urbánus farkasbújócskában? Történeti szekciónk Olajuwon és Barkley nevével dobálózik lelkesen, de nem marad ki a szórásból Jalen Brunson és DeAndre Ayton sem. Subidubidú!

Ha már múlt héten megfejtettük a határvidék kulturális forradalmának kulcsmomentumait, nem mehetünk el szó nélkül az alapszakasz történetének legsikeresebb edzőfenoménje mellett sem. (Mert köszönni azért illik, nem?) Levett kalapunk persze – a hőség és a szakmai sikerek mellett – a katonás fedősztori mögött rejtőző, nációra és narrációra egyaránt fittyet hányó bonvivánnak is szól, aki jól tudja: igaz patrióta csak egy világpolgár lehet. S hogy meddig tart az út és eljön-e a bőség újra? Kellő türelemmel ez is kiderül tán.

Duncan, Parker, Ginobili. És persze az Admirális. (Meg Pop, de az egy külön fejezet, rögvest a jövő héten.) A CIA-től a borospincékig és vissza: az NBA történetének legvalószínűtlenebb dinasztiája, és ami mögötte van.

Mai visszatekintőnkben megvizsgáljuk, mihez kezd egy parafenomén (vagy egy paradigma?) az NBA oldalvonalai mentén, mit tanított Westbrook és a Warriors bajnokcsapata Kevin Durantnek, továbbá, hogy Jokic, vagy Doncic kap előbb gyűrűt egy öregedő férfiember kezéből. Valamint azt is, hogy mekkora létra kell Jerami Grantnek festés közben a plafon eléréséhez, illetve, hogy  ráillik-e valakire Kawhi Texasban felejtett báli csukája. Miénk a nyár, hurrá!

Bár a konferálásból kimaradt, de ezúttal a draft lesz a főszereplő. Legalábbis az egyik. Dávid Kornél, a Milwaukee Bucks játékosmegfigyelője segít tájékozódnunk a kiválasztás kérdéskörében. És előtte persze beszélünk a nagydöntő konklúziójáról is, a Jaylen-Jayson dilemmáról, arról, hogy túl közel járt-e Horford a Kánaánhoz, hogy ráhúzzon még egy évet, meg, hogy eléggé elismerjük-e Steph Curryt.

Ki hitte volna, hogy nem ismerjük "a világ egyik legbefolyásosabb emberét"? Hülyeség, nem? Mint ahogy az is elég képtelenség, hogy hogyan tud valaki rontani a dobásbiztonságán egy 80%-os meccsel, vagy más miként segít a csapatán azzal, ha csapd le csacsit játszik a pálya egyik sarkában az ellenfél legokosabb játékosával. Márpedig az élet (és az NBA nagydöntője) tele van ilyen sztorikkal. És mi kitartunk mellettük.

Mi lett volna, ha Sam Presti egy skálás nejlonszatyorban James Harden kezébe nyom vacak négymilliócskát? Vagy lehetett volna Lonzo Inglewood királya? Ezekre a kérdésekre csak egy alternatív univerzumban van válasz, azt azonban biztosan tudjuk, hogy a Celtics és a Warriors egyaránt "saját neveléssel" jutott el az idei nagydöntőig. Oknyomozásunk során megvizsgáljuk a szülinapos kór áldozatait, eloszlatjuk Klay Thompson félelmeit, és nyisszantunk pár kedves bajuszt a bostoni legények orcájára, persze kizárólag a legfrissebb divatnak megfelelően. (Tanácsadó: Tom Selleck.) És mindeközben még arra is jut erőnk, hogy kikacsintsunk a liga történetének harmadik legpontosabb tripladobójára. Hát mi ez, ha nem többdimenzió?

Mióta 2016-ban elbukták a nagydöntőt, sokszor mondogatják, hogy a Warriors legfontosabb embere Draymond Green. A Bostoné viszont kétségkívül Marcus Smart. Pedig mindkettőjüknél van jobb játékos a saját csapatában, mégis tagadhatatlan: nélkülük más lenne a nóta. A matematika világában is járatos lélekbúváraink ezúttal tehát a Csapat Lelkének nyomába erednek, de persze visszatekintenek az idáig vezető útra is. Viszlát, Luka! Goodbye, Jimmy!

Tucker, Lowry és Butler ülnek az öltözőben és nagyon beszélgetnek. Érdekel valakit, hogy miről? Mert minket például borzasztóan. És szeretnénk tudni azt is, milyen anyagból van összerakva a mindent túlélő Marcus Smart, illetve, hogy most akkor Wiggins, vagy Looney? Körkép a konferencia-döntőkről, Lukával, persze.

A Milwaukee kiesésével egyre csökken az esélye annak, hogy Matthews papa édes fia valaha is csatlakozzon az öregéhez és maga is bajnoki címhez jusson a ligában. Pedig a lassan a karrierje végéhez közeledő Wes mindent megtesz: (Vajákos Biri jóslatának megfelelően) az előző két évben a Bucks és a Lakers sorait erősítette... csak valahogy az éveket keverte össze, így hoppon maradt. S mivel a Suns is rosszkor volt jó helyen, már tudjuk: a tavalyi döntő újrajátszását ígérő jövendölések sem jöttek be. Azért van pár jópofa összeesküvés-elméletünk és talán kiderült az is, hogy kiből lesz a bajnok és kiből a cserebogár, szóval, hallgatni arany.