Asztali áldás

Egy lelkes és elhivatott kerekrépa rajongó Vadkertiné Tóth Mariann, aki az utolsók között ismeri a miklósfai kerekrépa savanyításának titkát. Mi is ez a zöldség, hogyan savanyítják - Zalában az Őrségben és miben különbözik más módszerektől a miklósfai technológia? | Szerkesztő: Pál Amanda

„12 évvel ezelőtt huppantam le a konyhaasztalhoz, hogy megírjam életem első blogposztját egy alig kivehető "gasztrofotó" kíséretében. Sokat köszönhetek az első krémleves receptnek. Kinyitotta annak a csodálatos kulináris világnak a kapuját, amelyben tökéletesen otthon és szabadnak érzem magam, és ahol minden eltöltött pillanat boldogsággal ajándékoz meg.” – írja idei bejegyzésében mai vendégünk. Azt a generációt képviseli, amelynek tagjairól legfeljebb a gyorséttermek ismeretét feltételezik sokan, pedig írásaival, képeivel azt bizonyítja, hogy kisujjában van a főzés, sőt lelkesen veti bele magát a konyhai munkába, mert hogy az valójában… Beszélgetőtársam Dian Márti. | Szerkesztő: Nagy György András

Havasi István még az a régivágású vendéglős, amilyenről Krúdynál olvasni: tanácsot ad, javasol, és beszélget a vendéggel, nem csak ételekről, hanem történelemről, hagyományról, kultúráról. A vidék jellemző speciális fogásait: a híres szármát, a sokacbabot vagy a mohácsi halászlét hagyományosan készíti, régi mohácsi receptúrák szerint, de még a török ételeket is megfőzi, hiszen ez a kultúra is otthagyta lenyomatát a táj gasztronómiáján. A magyar gasztronómiai hagyományok ápolásáért tett erőfeszítéseit 2021-ben az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend lovagi címmel ismerte el. | Szerkesztő: Pozsgai Nóra

2007-ben szinte az egyik pillanatról a másikra lett Fűszeres Eszterré. Nem mintha hivatalosan lecserélte volna családnevét, csak épp frissen elindított internetes konyhanaplója címében szerepelt a gyűjtőfogalom. Már akkor egyértelmű volt, milyen fontos számára mindaz, ami megadja az ételek savát-borsát. Az „ízadók” mellett azonban ott a lélek is. Ez utóbbi köti talán össze a dédnagymamák világát a legkorszerűbb irányzatokkal. Az ünnepekre is úgy készül, hogy ősi és modern recepteket olvasva tervezi meg a menüt, előtte azért kipróbálva a fogásokat. Nem áll tőle távol a vidám beszélgetés, de a belső csend sem. Hogy ne csak elektronikus formában jelenjen meg mindaz, amit összegyűjtött, megtapasztalt, kikísérletezett, belevágott a szakácskönyvírásba is. Sőt nem maradhat ki a profiljából a hagyományok megismertetése sem. Sokat tesz a leves reneszánszáért, s tőle aztán megtanulható, mi a kóser. Az Édesanyám főztje mai vendége Bodrogi Eszter, akit második otthonában, a Tokaj-Hegyalján hívtam fel. | Szerkesztő: Nagy György András

Nem kell lemondani a megszokott sütemény ízéről, ha vegán pitét, tortát vagy linzert választunk. Homa Gábor cukrászként kihívásnak éli meg, hogy a megszokott ízeket olyan alternatívává varázsolja, hogy mindenevők is szívesen válasszák. | Szerkesztő: Pál Amanda

Kapuvárt a Hanság fővárosának nevezik. Ezen a Győr-Moson-Sopron megyei településen, a Kis-Rába partján él egy házaspár. Ők már érett fejjel azért tanulták meg a szakácsmesterséget, hogy segítsenek. Ha azt írom, hogy Magyar László és a felesége Magyarné Pócza Katalin, akkor talán kevesebben azonosítják, kikről is beszélek. De ha azt, hogy ÍzvadÁszok akkor nagyon sokan felkapják a fejüket. Ismerik őket az úgymond szegénysoron, de a neves versenyek zsűritagjai is. Nem pusztán azért mert ez egyesület neve szójátékot rejt – valóban nagy Ával kell írni-, hanem mert például a kereszténység fővárosában is megmutathatták, hogy mit tudnak. A jézusi példázat alapján azt vallják, hogy az ő szikára épített házuk az adakozás. Ha pedig azt tudakolják tőlük, miként képesek ennyi sok dologra, a válasz az, hogy „Mindenre van erőnk Krisztusban!” Ha pedig valaki nem tudná, mi az a böllérmáj, nos, ezért is érdemes meghallgatni az összeállítást! | Szerkesztő: Nagy György András

Február elsején kezdődik a kínaiak legnagyobb ünnepe, a Holdújév, amit a távol-keleti országban Tavaszünnepnek neveznek. Már hetekkel előtte készülnek rá, sütnek-főznek, díszítenek. Piros zászlókat, lampionokat tesznek mindenhová, hiszen a piros a bőség, a szerencse színe. S ha eljön a nagy nap, Kínában megáll az élet, bezárnak a gyárak, szünetel az üzlet, a kereskedés - mindenki csak az Újévnek él. Ilyenkor sajátos szimbolikájuk, jelentésük van még az ételeknek is. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanárával, és a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatójával, Salát Gergellyel beszélgetünk arról, mi kerül az asztalra, miért, és milyen személyes élményei voltak a sajátos kínai konyhával kapcsolatban. | Szerkesztő: Pozsgai Nóra

Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy mit keresnek a hősi erények legendás lépviselői a kondér körül? Miért fogalmaznak meg olyasmit, hogy: összefogni hűségben, szeretetben és hasznos főzésre serkenteni az e tevékenységet kedvelő minden olyan férfit és nőt, gyermeket és aggastyánt, akik szívesen készítenek kemencében vagy a szabad ég alatt bármilyen ehető vagy iható ételt, lét? Miért bújnak valakik zöld szakácssipkaszerűségbe és a kardok világát idéző köpönyegekbe azzal az eltökéltséggel, hogy megőrzik és tisztelik elődeik étkezési szokásait? Kérdéseimre a választ Simon Tamás a Szabadtűzi Lovagrend nagymestere, avagy a gasztronómiai egyesület vezetője adja meg.

Kép: A lovagok egy csoportja

| Szerkesztő: Nagy György András

Milyen a házias vendéglátás nemzetközi ízekkel az Újlipótvárosban - egyebek mellett erről is beszélgettünk az Édesmindegy Desszertbár tulajdonosával, dr. Keleti Györgynével. | Szerkesztő: Pál Amanda

„Legyen a főzés egyszerű, az ételek pedig finomak és egészségesek!” - ezzel az óhajjal valószínűleg nagyon sokan egyetértenek. Szaluter Edit, aki az idézet mondatot leírta, ráadásul ragaszkodik a hagyományokhoz. Ez azt is jelenti számára, hogy nem feltétlenül kell a távoli országok ízvilágát utánozni, vagy pontosabban az a jó, ha mindenki megtalálja a gasztronómiában azt, amiben otthon érzi magát. A Kertkonyha weboldal magálmodója, az ottani ételek, leírások és fotók kitalálója és elkészítője mindezek ellenére szakított egyfajta hagyománnyal. Ami azt jelenti - egy régebbről ismert kifejezéssel élve-, hogy jó ideje már kizárólag böjtösen süt-főz. Igyekszik mindehhez hétköznapi, bárki számára elérhető alapanyagokat használni – és úgy tűnik, ebben az idő a segítségére van. Tapasztalatait nemcsak az interneten osztja meg, hanem a hosszú évek gyakorlatával felvértezve képzéseket is tart. Sokan kezdik az újesztendőt fogadalmakkal: én megígérhetem, hogy ami eddig jó volt az Édesanyám főztjében, az nem változik, viszont hozunk újdonságokat is. Mostani vendégünk esetében a konyhában bekövetkezetett változás, megújulás, valójában egy másik életmódot is jelentett – ahogy emlékszik: megnyugodott ugyanakkor érzékenyebb és elfogadóbb lett. | Szerkesztő: Nagy György András