Fintech Világa

Kevés iparág változott annyit az elmúlt évtizedben, mint a fintech. Ami tíz éve még izgalmas, de sokak számára nehezen értelmezhető újdonságnak számított, mára a mindennapjaink részévé vált. Azonnali utalások, digitális pénztárcák, mobilfizetés, neobankok, mesterséges intelligencia - ma már ezek nélkül nehéz lenne elképzelni a modern pénzügyi ökoszisztémát. A Fintech Világa legújabb adása különleges alkalomból tekintett vissza: a műsor 10. évfordulója apropóján Érczfalvi András műsorvezető és Suppan Márton, a Peak alapítója és ügyvezetője arról beszélgettek, hol tartott a fintech piac egy évtizeddel ezelőtt, mi minden változott azóta, és mit tartogathat a következő tíz év.

Tíz éve a fintech még korántsem volt annyira magától értetődő fogalom, mint ma. Sőt, a banki felsővezetők jelentős része akkoriban még magát a kifejezést sem ismerte. Eközben azonban már körvonalazódott, hogy a pénzügyi szektor előtt komoly átalakulás áll.

A korai témák között ott volt a klasszikus kérdés: kártya vagy mobil? De szó esett chatbotokról, a fintech cégek térnyeréséről és arról is, hogy valóban létezik-e „ingyen ebéd” a pénzügyi szolgáltatások világában. Ez utóbbi kérdés különösen fontosnak bizonyult, hiszen az elmúlt tíz év egyik nagy tanulsága éppen az lett, hogy az ingyenesség önmagában nem üzleti modell.

A freemium logika sok szereplőnél működött a felhasználószerzés időszakában, de hosszú távon csak azok maradtak talpon, akik képesek voltak fizetős szolgáltatásokat is felépíteni az ingyenes ajánlat köré. Aki ezt nem tudta megugrani, vagy nem tudott újabb tőkét bevonni, eltűnt a piacról. Mások pedig akkor veszítették el ügyfeleiket, amikor túl későn vagy rosszul próbálták fizetőssé tenni a szolgáltatásaikat.

Suppan Márton szerint a fintech talán legfontosabb hozzájárulása nem is egy konkrét termék vagy szolgáltatás volt, hanem egy szemléletmód meghonosítása: a folyamatos kísérletezésé.

A klasszikus banki világ hosszú időn keresztül viszonylag merev termékstruktúrák mentén működött. Számlacsomagok, hitelek, treasury, időnként néhány akciós ajánlat - a fejlesztés jellemzően lassú, a változás pedig ritka volt. Ezzel szemben a fintech cégek, különösen a neobankok, technológiai vállalatokra emlékeztető működési logikát hoztak be a pénzügyi szektorba.

Az A/B tesztelés, a felhasználói viselkedés folyamatos elemzése, az alkalmazásokon belüli apró, de állandó finomhangolás mind olyan módszerek, amelyek ma már természetesnek hatnak, de a fintech megjelenése előtt elképzelhetetlenek lettek volna a pénzügyi szolgáltatásokban. A Revolut jó példája ennek: nemcsak ügyesen építette fel freemium modelljét, hanem rendkívül tudatosan lavírozott a termékfejlesztés és az üzleti modell folyamatos alakításában is.

Ha volt olyan terület, amelytől a piac sokkal többet várt, mint amit végül hozott, az az open banking.

A PSD2-re épülő nyílt bankolás koncepciója eredetileg azt ígérte, hogy a pénzügyi adatok megnyitásával új, innovatív szolgáltatások születhetnek, és a felhasználók végre könnyebben átláthatják pénzügyeiket. A gyakorlat azonban főként a kontinentális Európában jóval kiábrándítóbb lett.

A szabályozás nem volt elég koherens, a tagállami implementáció nem sikerült egységesre, technológiailag sem álltak össze megfelelően a keretek, és a banki oldalról is folyamatos ellenállás kísérte a nyitást. A bankok érthető módon nem lelkesedtek azért, hogy harmadik felek betekinthessenek ügyfeleik pénzügyi adataiba, még akkor sem, ha ez hosszabb távon a piac fejlődését szolgálta volna.

A következő lépcső a PSD3 és az open finance lehet, amely már nemcsak a bankszámlaadatok, hanem más pénzügyi termékek (például befektetések, értékpapírszámlák vagy biztosítások) megosztását is lehetővé teheti. Ha ez jól valósul meg, végre közelebb kerülhetünk ahhoz a vízióhoz, hogy egyetlen felületen, átláthatóan lássuk teljes pénzügyi helyzetünket.

A fintech korai éveiben sokan úgy gondolták, hogy a startupok alapjaiban rengetik majd meg a hagyományos bankrendszert, sőt akár ki is szoríthatják annak szereplőit. Ehhez képest az elmúlt tíz év sokkal árnyaltabb képet mutatott.

A bankok valóban lassan reagáltak az első időszakban, és sok helyen a fintech szó is ismeretlenül csengett a vezetői szinteken. Később viszont látványosan megindult a nyitás: fintech inkubátorok indultak, együttműködések születtek, és a bankok fokozatosan elkezdték integrálni a külső technológiai megoldásokat.

Érdekes módon azonban nem feltétlenül a saját inkubátoraikból nőttek ki a legsikeresebb innovációk, hanem olyan fintech szereplőkkel való együttműködésekből, amelyek már bizonyítottak a piacon. A bank–fintech kooperáció tehát valósággá vált, és ebben Suppan Márton szerint komoly lehetőségek nyíltak meg: ezt a Peak saját fejlődése is igazolja.

Az elmúlt évtized egyik legnagyobb, mégis talán legkevésbé látványos vívmánya az azonnali fizetések elterjedése volt.

Tíz évvel ezelőtt még teljesen megszokott volt, hogy egy utalás órák vagy akár napok alatt ér célba. Ma ez sok helyen már csak emlék. Magyarország különösen jól teljesített ezen a területen: a hazai azonnali fizetési infrastruktúra nemzetközi összehasonlításban is fejlett, és a mindennapi felhasználók számára szinte észrevétlenül vált természetessé, hogy a pénz azonnal megérkezik.

Ez a fajta innováció azért különösen értékes, mert a felhasználó szempontjából éppen az a jó benne, hogy nincs vele dolga. Ugyanott nyomja meg ugyanazt a gombot, mint korábban – csak éppen a tranzakció nem két nap múlva teljesül, hanem rögtön.

A másik meghatározó trend a digitális wallet-ek és a mobilfizetés térnyerése volt. A pénzügyi szolgáltatások sokak számára éppen a mobiltelefonon keresztül váltak valóban elérhetővé.

Ennek társadalmi jelentősége is óriási. Valamivel több mint tíz éve a világ népességének nagyjából 51 százaléka rendelkezett bankszámlával vagy pénzforgalmi hozzáféréssel, ma pedig ez az arány 70 százalék felett jár. Ez nem egyszerű növekedés, hanem több milliárd ember bekapcsolódása a formális pénzügyi rendszerbe.

Ebben a fintech szerepe megkerülhetetlen. A könnyen elérhető mobilalapú szolgáltatások, az olcsóbb fizetési megoldások és az egyszerűbb felhasználói élmény mind hozzájárultak ahhoz, hogy a pénzügyi bevonódás globális szinten is felgyorsuljon.

A fintech korai szakaszában sokan azt is valószínűnek tartották, hogy a nagy kártyatársaságok szerepe csökkenni fog - ez sem így történt.

A Visa, a Mastercard és társaik nemcsak túlélték a változásokat, hanem képesek voltak alkalmazkodni is. Bár nem így kommunikálnak magukról, valójában ők is végrehajtottak egyfajta pivotot: klasszikus kártyatársaságból egyre inkább technológiai és fizetési platformszolgáltatóvá váltak.

Ez különösen érdekes annak fényében, hogy ma már az agentic commerce és az AI-alapú fizetési megoldások irányába is nyitnak. Vagyis a piac régi nagyjai nemcsak megmaradtak, hanem az új korszak infrastruktúrájának egyik fontos alapkövévé is váltak.

Volt még egy korábbi jóslat, amely végül nem teljesült: az, hogy a Big Tech vállalatok – például az Apple, a Google vagy az Amazon – átveszik a bankok vagy a kártyatársaságok szerepét.

Bár ezek a cégek valóban megjelentek a pénzügyekben, áttörő dominanciát nem értek el. Az Apple Pay és a Google Pay fontos szereplővé váltak, de inkább afféle rétegként épültek rá a meglévő pénzügyi infrastruktúrákra, nem pedig azok leváltójaként. Az Amazon sem vált klasszikus pénzügyi óriássá, sokkal inkább partnerségeken keresztül építkezett.

A tanulság egyértelmű: a pénzügyi piacra belépni még a világ legnagyobb technológiai cégeinek sem egyszerű. A szabályozás, a bizalom és az infrastruktúra olyan belépési korlátokat jelentenek, amelyeket nem lehet pusztán márkaerőből áttörni.

A jövő kapcsán a beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy ma talán még nehezebb tíz évre előre látni, mint valaha. A mesterséges intelligencia és különösen az AI-ügynökök megjelenése ugyanis alapjaiban formálhatja át a pénzügyi piacot.

A technológia már itt van, de a pénzügyi szolgáltatásokban még nem érezzük teljes súlyával. Vannak ígéretes projektek, és számos kísérlet zajlik, de a széles körű implementáció előtt még sok a kérdőjel. Ki a felelős egy AI-alapú döntésért? Ki viseli a kockázatot? Hogyan lehet szabályozni azokat a rendszereket, amelyek részben autonóm módon működnek?

Suppan Márton szerint jelenleg a legjobban megtérülő AI-projektek nem feltétlenül azok, amelyeket a végfelhasználók a leginkább látnak, hanem azok, amelyek a háttérben, operatív területeken váltanak ki emberi munkát. Ez egyszerre jelent hatékonysági áttörést és komoly társadalmi kérdéseket is.

Talán ez volt az adás legfontosabb jövőre vonatkozó gondolata: a következő évek nyertesei azok lehetnek, akik képesek folyamatosan alkalmazkodni.

A stabil, kőbe vésett termékstratégiák ideje lejáróban van. Nem azért, mert ne lenne szükség irányokra vagy alapelvekre, hanem azért, mert a konkrét piaci valóság minden korábbinál gyorsabban változik. Ami ma működik, fél év múlva zsákutcának bizonyulhat. Ami ma versenyelőny, az két hét múlva már alapelvárás lehet.

Ez nemcsak a fintech piacra igaz, hanem a vállalatok és az egyének hétköznapjaira is. Az állandóság érzése gyengül, a változás pedig szinte megszakítás nélkül zajlik. Egy ilyen környezetben már nem az a legerősebb stratégia, hogy valaki mindent előre megtervez, hanem az, hogy képes gyorsan reagálni, miközben megtartja saját alapfilozófiáját.

A fintech szektor elmúlt tíz éve egyértelműen bebizonyította, hogy a pénzügyek jövője nem egyetlen nagy forradalomban érkezik meg, hanem sok kisebb, egymásra épülő változásban. Az ingyenes modellek kijózanodása, a kísérletezés kultúrájának elterjedése, az open banking felemás eredményei, az azonnali fizetések áttörése, a digitális pénztárcák elterjedése és az AI közelgő hulláma mind ennek a történetnek a részei.

A legizgalmasabb talán mégis az, hogy a fintech tíz év után sem ért célba. Sőt, valószínűleg most kezdődik igazán az a korszak, amelyben a pénzügyi szolgáltatások nemcsak digitálisabbak, hanem személyre szabottabbak, gyorsabbak, intelligensebbek és egyben kiszámíthatatlanabbak is lesznek.

Mi történik, ha egy vállalat úgy veti bele magát a mesterséges intelligenciába, hogy nem érti pontosan, mit is vásárol? Pénteki Fintech Világa adásunkban két szakértő segített eligazodni az AI-bevezetés valóságában – a lelkesedésen és a marketingzajon túl.

Dr. Frankó Attila Ernő, a BME TMIT kutatója és Sajtos István, a PeakX üzletágvezetője látogatott el a Trend FM stúdiójába. Mindkettőjük napi munkájának részét képezi az, hogy közelről vizsgálják: hogyan boldogulnak a magyar vállalkozások az AI-korszak kihívásaival.

A magyar KKV-k körében végzett terepmunka egy meglepő mintázatot rajzolt ki: a vállalkozók nem technológiát keresnek, hanem kapacitást. Minden cégnél túlterhelt a csapat, szűkös az erőforrás, és nincs tér a hibázásra. Ha egy kísérlet nem jön be, nemcsak pénz vész el – elmegy a kedv is a további innovációtól.

Ebből fakad a szolgáltatói felelősség is: olyan eszközöket és tanácsokat kell adni, amelyek már az első nekifutásra kézzelfogható időmegtakarítást hoznak.

Attila egy jellegzetes hibamintázatot nevezett meg: a cégek azt várják az AI-tól, hogy pótolja azokat az emberi és folyamatbeli hiányosságokat, amelyeket egyébként szervezetfejlesztéssel kellett volna orvosolni. Ez azonban nem működik – a mesterséges intelligencia emberi módra hibázik, és erre fel kell készülni.

A kulcsmondat: az AI nem egy hagyományos szoftver, amelynek korlátai be vannak égetve az algoritmusba. Dönt – és időnként rosszul dönt. Aki ezt nem veszi figyelembe, azt kellemetlen meglepetések érhetik.

István egy szemléletes hasonlattal érzékeltette a szoftverfejlesztésben zajló fordulatot: olyan, mintha egy építész – aki korábban évekig küzdött határidőkkel, szabályozással és csúszásokkal – hirtelen kapna egy eszközt, amellyel napok alatt felépít épületeket. Az AI tavaly még junior fejlesztői szinten teljesített, mára már a tapasztalt medior fejlesztőkkel versenyez – egyes területeken meg is haladja őket.

Ennek hátulütője is van: a bevezetés rejtett költségei – a belső képzés, az adaptáció, a megtérülési idő – még nem látszanak tisztán. A vállalatvezetők sok esetben vakon kalkulálnak.

Az egyik legsúlyosabb hiányosság, amelyre mindkét vendég rámutatott: nincsenek jól bevált modellek arra, hogy egy AI-bevezetés mikor és hogyan hozza vissza a befektetett energiát. A cégek sokszor 3-4 hónapot töltenek azzal, hogy „AI-first" szemléletűvé alakítsák a működésüket – de a megtérülés kiszámítása megoldatlan feladat marad.

A téma folytatása egy rendhagyó szakmai eseményen: az AI Hungary konferencián akadémiai kutatók, iparági szereplők és felsővezetők ülnek le közös kerekasztalhoz. A cél nem az, hogy mindenki ugyanazt mondja – éppen az eltérő nézőpontok teszik izgalmassá. A PiK csapata a banki AI-adaptáció tapasztalataiból mesél: tavaly több mint 20 mesterséges intelligencia agenst telepítettek éles banki környezetbe.

Részletek és regisztráció: hte.hu, AI Hungary fül.

A teljes beszélgetés az alábbi Spotify linken visszahallgatható.

Meglepő kapcsolat: mit tanulhat a fintech világ az űripartól? Pénteki Fintech Világa adásunkban két különleges vendéggel jártuk körbe azt a kérdést, hogyan függ össze a Holdra szálló vízszimatoló és egy félresikerült 900 milliós banki átutalás.

Supola Balázs, a Sigma Technology Hungary mérnöki szolgáltató cég képviselője és Muck Iván, az ffnext UX/UI Design Studio alapítója látogatott el a Trend FM stúdiójába, hogy megmutassák: az űripar és a pénzügyi technológia távolabb nem is állhatna egymástól – mégis ugyanazokat a leckéket kellene megtanulnia mindkét területnek.

A Sigma Technology részt vett a Puli Space Technologies vízkereső eszközének fejlesztésében: a csapat a szoftver teszteléséért és az adatok utófeldolgozásáért felelt. Tavaly márciusban, egy hotelszobában, éjjel követték élőben a műszer leszállását – és bár a landolás nem volt tökéletes, a magyar fejlesztésű eszköz kifogástalanul működött.

Iván egy sokkoló példán keresztül mutatta meg, miért nem mindegy, hogyan tervezzük meg a digitális rendszerek visszajelzéseit. 2020-ban a Citibanknál egy elavult, rossz UX-szel rendelkező felületen 7,8 millió dollár helyett véletlenül 900 milliót utaltak el. A hiba gyökere: nem épültek be megfelelő „súrlódások" – megerősítési lépések, amelyek megakadályozták volna a tévedést.

Hasonló eset idén márciusban is történt a kriptópiacon: egy névtelen kereskedő 50 millió dollár értékű stablecoint szeretett volna átváltani, de a rendszer nem figyelmeztette, hogy a tranzakció a tőkéje 99,9%-át felemészti. A végeredmény: 36 ezer dollár.

A Space UX világa nem a csillagokról szól – hanem arról, hogy az emberek extrém körülmények között is biztonságosan tudjanak dönteni. Mikrogravitációban az űrhajós teste előregörnyеd, a folyadékok felfelé áramlanak, a látás elmosódik. Mindezekre tervezni kell – nagyobb gombokat, hangalapú és haptikus visszajelzéseket, egyértelmű megerősítési lépéseket.

„Ne a felhasználók kompenzálják ki a rendszerek hibáját – a rendszerek kompenzálják ki a felhasználók hibáit."

Ez az alapelv nem csak az űrhajósokra érvényes. Iván szerint bármilyen digitális termék tervezésekor érdemes így gondolkodni – legyen szó banki alkalmazásról, telekommunikációs rendszerről vagy épp laborassisztensek munkaeszközéről.

Balázs arra is rámutatott: a globális pénzügyi infrastruktúra elképzelhetetlen az űrtechnológia nélkül. A műholdak biztosítják a szinkronizációt és az adatkommunikációt – ha ezek leállnának, perceken belül összeomlana az a digitális világ, amelyre a modern fintech épül.

A teljes adás az alábbi Spotify linken visszahallgatható.

A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András műsorvezető Siklós Bencével, a Peak tanácsadójával beszélgetett a Bitcoin egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legaggasztóbb jövőbeli kihívásáról: a kvantumszámítógépek jelentette fenyegetésről. Ez azért különösen fontos téma, mert itt már nem egy újabb szabályozási vagy piaci kockázatról van szó, hanem a digitális biztonság alapjairól. A Bitcoin hosszú távra tervezett rendszerként működik, a kvantumtechnológia fejlődése azonban olyan kihívást jelenthet, amely gyorsabb reakciót követelhet a közösségtől, mint amit eddig megszokhattunk.

A hagyományos számítógépek bitekkel dolgoznak, amelyek vagy 0, vagy 1 értéket vehetnek fel. A kvantumszámítógépek ezzel szemben qubiteket használnak, amelyek egyszerre több állapotban is lehetnek. Ez a szuperpozíció teszi lehetővé, hogy bizonyos problémákat ne egymás után, hanem párhuzamosan vizsgáljanak meg. Ennek köszönhetően a kvantumgépek nem csupán gyorsabbak lehetnek, hanem egyes számításoknál teljesen más szintet képviselnek.

Ez a technológia rengeteg területen hozhat áttörést, például a gyógyszerkutatásban, az anyagtudományban vagy az energiatárolásban. Ugyanakkor éppen ez az előny jelenti a veszélyt is: a mai digitális biztonsági rendszerek jelentős része arra épül, hogy bizonyos matematikai feladatok klasszikus számítógépekkel gyakorlatilag megoldhatatlanok. A kvantumszámítógépek viszont ezen a ponton kínálhatnak veszélyes kerülőutat.

A kriptovaluták többsége nyilvános kulcsú titkosítást használ. Ez a gyakorlatban azért működik biztonságosan, mert a privát kulcs visszafejtése a nyilvános kulcsból jelenleg túl nehéz feladat. A kvantumszámítógépek azonban a Shor-algoritmus segítségével ezt a problémát sokkal gyorsabban oldhatják meg.

A vita ma már nem arról szól, hogy ez elméletben lehetséges-e, hanem arról, hogy mikor válik gyakorlati valósággá. Egyes szakértők szerint akár 5–7 éven belül megjelenhetnek olyan hibajavított kvantumgépek, amelyek már valódi fenyegetést jelenthetnek. Más becslések szerint 2034 körül válhat számottevővé a kockázat, 2044-re pedig dominánssá. A mesterséges intelligencia fejlődése ráadásul még gyorsíthatja is ezt a folyamatot.

A Bitcoin biztonságának egyik alapja, hogy a privát kulcsot gyakorlatilag lehetetlen visszafejteni a nyilvános kulcsból. Egy kellően fejlett kvantumszámítógép azonban ezt a feltételezést felülírhatja. Így elméletben lehetővé válhatna, hogy valaki hozzáférjen mások coinjaihoz.

Fontos megjegyezni azonban, hogy nem minden bitcoin egyformán veszélyeztetett. A probléma főleg a régebbi címeket érinti, amelyeknél a nyilvános kulcs könnyebben láthatóvá válik. A becslések szerint ugyanakkor még így is a bitcoinállomány mintegy negyede lehet kitéve a kvantumfenyegetésnek. A legnagyobb rövid távú veszély azonban talán nem is maga a technikai támadás, hanem az, hogy egy ilyen incidens súlyosan megrendítené a Bitcoinba vetett bizalmat. Ha egyszer bebizonyosodik, hogy kvantumgéppel hozzá lehet férni mások coinjaihoz, az a teljes szektorra nézve drámai következményekkel járhat.

A jó hír, hogy a posztkvantum-kriptográfiai megoldások már léteznek, vagyis a probléma technológiai értelemben kezelhető. A Bitcoin esetében az egyik első konkrét elképzelés a BIP-360, amely egy új, kvantumbiztosabb kimenettípust vezetne be. Ennek célja, hogy jobban elrejtse a nyilvános kulcsot, és csökkentse a kvantumtámadások lehetőségét.

A megoldás ráadásul soft fork formájában valósulhatna meg, vagyis úgy, hogy a rendszer visszafelé kompatibilis maradjon. Ez azért fontos, mert így nem kellene az egész hálózatnak egyszerre váltania. A Bitcoin világában ez sokkal reálisabb út, mint egy hard fork, amely könnyen megoszthatná a közösséget és akár láncszakadáshoz is vezethetne.

Az átállás több komoly dilemmát is felvet. Az egyik a méretezés kérdése: a posztkvantum aláírások nagyobbak, mint a mai megoldások, így több blokktérre lenne szükség, ami növelheti a tranzakciós díjakat és újra felszínre hozhatja a Bitcoin régi skálázási vitáit.

Különösen érzékeny kérdés az elveszett vagy inaktív coinok sorsa is. Ilyenek lehetnek például Satoshi Nakamoto több mint egymillió bitcoinja, amelyek nagy valószínűséggel soha nem kerülnek át új típusú címekre. Ha ezek kvantumtámadással megszerezhetővé válnának, a közösségnek döntenie kellene arról, hogy ezt elfogadja-e, vagy valamilyen módon befagyasztja ezeket az eszközöket. Ez már nemcsak technológiai, hanem mély filozófiai kérdés is a tulajdonjog sérthetetlenségéről.

Ehhez társul a konszenzus problémája. A Bitcoin fejlesztése hagyományosan lassú, alapos és közösségi egyetértésre épül. Ez eddig a rendszer egyik legnagyobb erőssége volt, a kvantumfenyegetés azonban könnyen olyan helyzetet teremthet, ahol a túl lassú döntéshozatal önmagában is kockázattá válik.

A Q-Day azt a pillanatot jelenti, amikor a kvantumszámítógépek már képesek feltörni a ma széles körben használt titkosítási rendszereket. Ez messze nem csak a kriptovilág problémája lenne. Ugyanez a fenyegetés érinti a banki infrastruktúrát, a digitális aláírásokat, a fizetési rendszereket és gyakorlatilag a teljes digitális gazdaságot.

Egy sikeres kvantumtámadás ezért nem maradna elszigetelt incidens. Egyetlen nagyobb pénzügyi szereplő elleni támadás dominószerű hatást indíthatna el, amely megingatná a bizalmat az egész rendszerben. A legnagyobb veszély tehát itt sem pusztán a közvetlen anyagi veszteség, hanem a pénzügyi infrastruktúrába vetett hit megrendülése.

A legfontosabb kérdés nem az, hogy technikailag megvédhető-e a Bitcoin a kvantumfenyegetéstől. Erre a válasz jelenleg inkább igen. A valódi kérdés az, hogy a közösség képes lesz-e időben és összehangoltan reagálni. Ha a kvantumtechnológia lassabban fejlődik, a Bitcoin jó eséllyel alkalmazkodni tud. Ha viszont gyors áttörés történik, akkor könnyen előfordulhat, hogy az átállás nem ér véget időben.

Mindezzel együtt egyelőre nincs ok pánikra. A Bitcoin titkosításának feltöréséhez a becslések szerint körülbelül 13 millió qubitre lenne szükség, miközben a ma elérhető legerősebb rendszerek ettől még nagyon messze vannak. A veszély tehát nem holnap kopogtat az ajtón, de már elég közel van ahhoz, hogy a kriptoszektornak és a teljes pénzügyi világnak komolyan kelljen vennie.

A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András műsorvezető Siklós Bencével, a Peak tanácsadójával beszélgetett az NFT piac egykori felemelkedéséről, majd gyors visszaeséséről, valamint arról, hogy milyen irányba fejlődött tovább a technológia az ezt következő években.

Az NFT (Non-Fungible Token, azaz nem felcserélhető token) egy blokkláncon tárolt digitális token, amely egyedi és nem helyettesíthető. Ez azt jelenti, hogy minden token egy konkrét digitális vagy fizikai eszközhöz kapcsolódik, és egyedi azonosítóval rendelkezik. A technológia legfontosabb funkciója, hogy hitelesen bizonyítsa egy eszköz tulajdonjogát és eredetét: rögzíti, ki hozta létre, ki a jelenlegi tulajdonos, és hogyan változott a tulajdonjog az idő során.

Az NFT-k már a 2010-es évek második felében megjelentek a web3 ökoszisztémában, de a széles közönség figyelmét igazán 2021-ben keltették fel. A fordulópontot Beeple digitális művész „Everydays: The First 5000 Days” című alkotásának aukciója jelentette, amelyet a Christie’s 69,3 millió dollárért értékesített.

Ez a tranzakció egy csapásra a globális média és a befektetők figyelmének középpontjába helyezte az NFT-ket. A digitális képek, GIF-ek és animációk hirtelen blokkláncon rögzített, egyedi tulajdonná váltak, amelyeket gyűjtők és befektetők milliókért vásároltak meg.

2021-ben az NFT-piac robbanásszerű növekedést produkált. A kereskedési volumen egyetlen év alatt mintegy tízezer százalékkal nőtt, miközben olyan ikonikus projektek kerültek reflektorfénybe, mint a CryptoPunks vagy a Bored Ape Yacht Club. A hype-ot több tényező hajtotta:

A média tele volt olyan történetekkel, amikor pixelgrafikák vagy mémek több százezer, sőt akár millió dollárért cseréltek gazdát.

A 2021–2022-es csúcs után azonban az NFT-piac gyors visszaesésen ment keresztül. A vezető kollekciók forgalma több mint 95 százalékkal csökkent, az aktív kereskedői tárcák száma pedig több százezerről néhány tízezerre esett vissza.

A visszaesés mögött több tényező állt:

Egyes kutatások szerint az NFT-projektek mintegy 95 százaléka mára gyakorlatilag elvesztette piaci értékét.

A piac lehűlése azonban nem jelenti a technológia végét. A szakértők szerint az NFT-k valódi értéke nem a túlárazott digitális képekben, hanem a digitális tulajdon hitelesítésében rejlik. Ezért az NFT-k egyre inkább új területeken jelennek meg.

Az egyik ilyen terület a videojáték-ipar, ahol a játékosok valódi tulajdonjogot szerezhetnek a játékokban megszerzett digitális tárgyak felett. Az NFT-k emellett megjelennek a fizikai eszközök tokenizációjában is: ingatlanok, luxuscikkek vagy gyűjtemények tulajdonjogát is rögzíthetik a blokkláncon.

A technológia a logisztikában és az ellátási láncokban is fontos szerepet kaphat, például a termékek eredetiségének igazolásában vagy a hamisítás elleni küzdelemben. Emellett digitális identitáskezelésre, diplomák vagy tanúsítványok hitelesítésére is használható.

A szórakoztatóiparban pedig NFT-alapú jegyek és digitális tagsági rendszerek jelenhetnek meg, amelyek átláthatóbbá teszik a másodpiaci kereskedelmet és új kapcsolatot teremthetnek a rajongók és a márkák között.

A szakértők egyetértenek abban, hogy az NFT-k nem tűnnek el, de a hype-korszak véget ért. A technológia inkább fokozatosan beépül a digitális gazdaság infrastruktúrájába.

Ez azt jelenti, hogy a jövőben valószínűleg kevesebb lesz a millió dollárért eladott digitális kép, viszont egyre több olyan háttérben működő alkalmazás jelenik meg, amely NFT-alapú tulajdonjogot vagy hitelesítést használ.

Az NFT-k története így egy klasszikus technológiai ciklust rajzol ki: innováció, hype, buborék, korrekció – majd a valódi felhasználás időszaka. A következő években pedig valószínűleg nem az lesz a kérdés, hogy léteznek-e NFT-k, hanem az, hogy hány iparág működésében válnak láthatatlan, de alapvető technológiai elemmé.

A teljes adás az alábbi Spotify linken elérhető.

A Fintech Világa legutóbbi adásában Érczfalvi András műsorvezető Siklós Bencével, a Peak tanácsadójával és Muck Ferenccel, az ff.next társalapítójával beszélgetett arról, hogyan változik a design szerepe a digitális termékek világában, és milyen hatással van minderre a mesterséges intelligencia. A beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a designer munkája ma már régen nem merül ki abban, hogy „szép dolgokat” tervez. A digitális termékek világában a design sokkal inkább üzleti, technológiai és felhasználói kérdések metszéspontjában működik, és az AI ezt a szerepet nem gyengíti, hanem tovább formálja.

A designer ma már nem csak felületet tervez

A designerek feladatát sokan még mindig elsősorban a vizuális alkotással azonosítják, pedig a valóságban ennél jóval többről van szó. Egy designer ma azt próbálja megoldani, hogyan lehet az üzleti logikát olyan intuitív, könnyen használható felületté formálni, amely valóban segíti a felhasználót. A fintech szektorban ez különösen látványos, hiszen a legnagyobb sikertörténetek mögött gyakran nem pusztán technológiai újítás áll, hanem egy jobb élmény. Elég a Revolutra gondolni, ahol a gyors onboarding és a valós idejű értesítések emelték új szintre a bankolást, vagy a Wise-ra, amely az átlátható díjkommunikációval és egyszerű felülettel tudott kitűnni. A Klarna esetében pedig a Buy Now, Pay Later konstrukció nemcsak egy pénzügyi termék volt, hanem egy olyan gördülékeny folyamat része, amely minimális súrlódással vezette végig a felhasználót a vásárláson.

A designer szerepe tehát ma már sokkal inkább arról szól, hogy összehangolja, mit akar az üzlet, mire van szüksége a felhasználónak, és mindez hogyan csomagolható be jól működő folyamattá. Ebben a munkában egyre fontosabb az is, hogy a tervező ne csak képernyőkben, hanem rendszerekben, komponensekben és teljes ügyfélutakban gondolkodjon.

Az AI nem elveszi a munkát, hanem új szintre emeli

A beszélgetés egyik központi témája az volt, hogy vajon a mesterséges intelligencia elveszi-e a designerek munkáját. Itt inkább arról van szó, hogy az AI erősen átalakítja a szakmát, és bizonyos értelemben még fel is értékeli a designert. Míg korábban sok idő ment el azzal, hogy egy ötletből egyáltalán kipróbálható prototípus szülessen, ma már AI-eszközökkel sokkal gyorsabban lehet eljutni a nulláról az első működő változatig.

A hangsúly is áttevődött: nem az számít, ki tud mindent kézzel előállítani, hanem az, ki tud jó kontextust adni, jól kérdezni, és az AI által létrehozott megoldásokat értelmezni és továbbfejleszteni. Az AI különösen a “nulláról egyre jutás” folyamatát gyorsítja fel drámai módon, vagyis a korai ötletelési és prototípuskészítési szakaszban hoz látványos hatékonyságnövekedést.

Ezzel párhuzamosan a designer egyre közelebb kerül a fejlesztéshez is. Ma már sok esetben nem külön világ a design és a kód, hanem a tervezők és fejlesztők együtt nézik, együtt alakítják a megoldásokat. A designernek emiatt technikaibbá kell válnia, jobban kell értenie a működéshez, és egyre inkább közös nyelvet kell beszélnie a fejlesztőkkel.

A jó design nemcsak kiszolgál, hanem viselkedést is formál

A designnak emellett komoly viselkedésformáló ereje van. A digitális termékekben megjelenő mikrointerakciók, visszajelzések, jutalmazó elemek és finom ösztönzők mind hatással vannak arra, hogyan használunk egy alkalmazást. Ez elsőre ártatlannak tűnhet, de a fintech világában különösen érzékeny kérdés, hiszen itt pénzügyi döntéseket befolyásolhat a felület kialakítása.

A Duolingo példája jól mutatja, mennyire erős lehet az érzelmi tervezés: a streakek, a gamifikáció és a folyamatos visszacsatolás miatt a felhasználó újra és újra visszatér. Ugyanez a logika megjelenhet pénzügyi appokban is, például akkor, amikor egy megtakarítási cél elérésekor jutalmazó élményt kapunk, vagy amikor egy költési, befektetési, esetleg kereskedési folyamatot tesz túl gördülékennyé a rendszer - éppen ezért egyre hangsúlyosabb a designer felelőssége is. 

UI Academy: a design szakmának is alkalmazkodnia kell az új korszakhoz

A beszélgetés végén szó esett a UI Academyről is, egy design képzésről, amely már 2019 óta segíti a design iránt érdeklődőket megtanítani a szakma alapjaira. Az ott szerzett tapasztalatok szerint ma talán még nagyobb szükség van olyan designerekre, akik nemcsak kreatívak, hanem üzleti gondolkodással is bírnak, rendszerben gondolkodnak, és képesek alkalmazni az AI-eszközöket is. A képzés eddig mintegy 250 alumnit adott, és a példák azt mutatják, hogy a szakmába sokféle háttérből érkezhetnek sikeres szereplők: volt köztük ügyvéd, pszichológus de más, egészen eltérő területekről jövő pályaváltó is.

A UI Academy képzését ráadásul kiegészítették egy intenzív AI-programmal is, mert ma már nem lehet úgy belépni a szakmába, mint néhány évvel ezelőtt. A junior pozíció nem feltétlenül szűnik meg, inkább átalakul: a piac már a pályakezdőktől is korszerűbb, összetettebb tudást vár el. A képzés egyik fontos sajátossága, hogy nem pusztán elméleti vagy gyakorlójátékokra épül, hanem valódi üzleti briefekkel dolgozik. Ebben például a Mastercard is partner, vagyis a hallgatók olyan feladatokon dolgoznak, amelyeket valós üzleti döntéshozók értékelnek. Ez azért lényeges, mert a design valódi tétje az, hogy üzletileg is meggyőző, működőképes megoldás születik-e.

A Fintech Világa legutóbbi adásában Érczfalvi András műsorvezető Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Horváth Dáviddal, a Peak Payment csapatának vezetőjével beszélgetett arról, milyen fizetéselfogadási lehetőségei vannak ma egy magyar vállalkozásnak, és mi változhat a piacon 2026-ban.

A kiindulópont meglepően hétköznapi volt: egy rosszul összerakott fizetési folyamat képes tönkretenni a vásárlási élményt, legyen szó akár csak egy síbérlet online megvételéről. A beszélgetés egyik fő tanulsága már itt kirajzolódott: a payment nem pusztán technológia, hanem ügyfélélmény is, ahol a túl sok lépés, a bonyolult folyamatok és a rossz felületek közvetlenül rontják a konverziót és a felhasználói elégedettséget.

Magyarországon a fizetéselfogadás sokáig nagyon egyszerű képletre épült: készpénzre és kártyára. Ez egy „statikus” világ volt, mert hosszú időn át kevés valódi innováció mozgatta, és az elfogadói oldalon egy domináns szereplő, az OTP meghatározó jelenléte alakított ki kvázi egyeduralkodó helyzetet. A logika érthető: ha ugyanaz a bank áll a terminál mögött, mint amelyik a kártyát kibocsátotta, bankon belüli tranzakció jön létre, ami olcsóbb, és így a kereskedők is kedvezőbb feltételekkel találkoznak.

Ez a stabilitás fogyasztói szemmel nem feltétlenül rossz, hiszen az elfogadói költségek végső soron beépülnek az árakba, de a piac szempontjából a hosszú távú következmény az lett, hogy nehéz volt versenyre kelni, és a fejlődés is lassabb volt.

A beszélgetés központi témája volt, hogy az elmúlt időszakban megjelent a qvik-alapú fizetéselfogadás, ami az azonnali átutalás infrastruktúrájára épít. Magyarországon 2020 óta működik az azonnali fizetés, amely ma már nem csak barátoknak utalásra vagy mobilbanki átvezetésre használható, hanem akár bolti fizetésre is. A logika egyszerű: a terminálon megjelenő QR-kód beolvasása után a vásárló a mobilbankjába kerül, ahol egy előre kitöltött utalást hagy jóvá, és a tranzakció azonnali átutalásként teljesül. Ennek igazi jelentősége nem pusztán az, hogy „van egy új opció”, hanem az, hogy ezzel egy új, kártyás tranzakcióktól részben független fizetési pálya nyílt meg.

Kereskedői oldalról a qvik legnagyobb vonzereje a költségcsökkentés, mert lényegesen olcsóbb lehet a kártyás fizetésnél, és nagy volumen mellett ez nagyon gyorsan látványos megtakarítássá válik. A beszélgetésben ezért is került szóba, hogy a nagy szereplőknél válik igazán érdekessé a történet: ha egy piacvezető lánc bevezeti és láthatóvá teszi ezt a fizetési formát, az bizalmat épít, a fogyasztóknak természetessé válik a használat, és idővel „leszivárog” a megoldás a kisebb kereskedőkhöz is. Magyarán a terjedés kulcsa az, hogy a nagyoknak érdekükben álljon kiajánlani a kártya mellé, és ez az érdek elsősorban a díjstruktúrából fakad.

A műsor egyik fontos megállapítása az volt, hogy ügyfélélményben a qvik ma még nem veri a legkényelmesebb kártyás megoldásokat, különösen nem az Apple Pay jellegű fizetést, ahol néhány mozdulattal lezárul a tranzakció. A qvik esetében több lépés van, ezért önmagában attól nem lesz tömegesen népszerű, hogy „létezik”. Éppen ezért kerül képbe a kereskedők ösztönzése, leginkább a loyalty programok logikáján keresztül: ha a kereskedőnek olcsóbb, akkor pontokkal, kedvezményekkel vagy extra előnyökkel rá tudja venni a vásárlókat, hogy bizonyos helyzetekben ezt válasszák.

Emellett elhangzott az is, hogy a bankok közös gondolkodása is elindult az élmény javítására, például úgy, hogy bizonyos kereskedőket „megbízhatóként” kezelve csökkenjen a jóváhagyások és azonosítások száma, és limitbeállításokkal gyorsabb, kényelmesebb folyamattá váljon az egész.

A qvik megjelenése az igazi változást a verseny felől hozza. Az elfogadói piac eddigi „egyenes pályája” kapott egy kanyart: ha létezik egy olcsóbb alternatíva, az nyomást gyakorol a kártyadíjakra is, és a bankok között újra érdemi verseny indulhat a kereskedőkért. Ez végső soron a kereskedőknek jobb árakat, a felhasználóknak pedig közvetve jobb élményt és kedvezőbb költségszintet jelenthet, függetlenül attól, hogy épp melyik bank ügyfelei.

A beszélgetés végén szó esett a Peak szerepéről is. A vendégek felidézték, hogy a Peak eddig főként a kártyakibocsátói oldalon volt aktív, de most elkészült egy olyan fizetési platform, amely kifejezetten qvikre épülő elfogadói megoldásként működik. A lényeg az, hogy ezt nem közvetlenül a végfelhasználóknak kínálják, hanem pénzintézeteknek: olyan licenccel rendelkező szereplőknek, akik szeretnének belépni vagy erősödni az elfogadói piacon, de nem akarnak hosszú, több éves fejlesztési projektet és nagy csapatot vállalni. A rendszer már élesben fut, tranzakciók is mennek rajta, vagyis nem ígéret, hanem működő termék.

2026 kulcskérdése az lehet, hogy a qvik képes-e a költségelőny mellé olyan ügyfélélményt is felépíteni, amelyet a vásárlók szívesen választanak, akár kereskedői ösztönzők hatására is. Ha a bankok által említett egyszerűsítések és a nagy kereskedők terjedési hatása együtt dolgozik, akkor a qvik nem kártyahelyettesítőként, hanem erős kártyaalternatívaként stabilan megjelenhet a mindennapi fizetésekben. A legfontosabb változás maga a verseny: ha az állóvíz megmozdul, abból hosszabb távon az egész piac profitálhat.

Az AI ma már nem külön téma, hanem a digitális termékfejlesztés „alapzaja”. A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Muck Ferenccel, az ff.next társalapítójával beszélgetett arról, miért lett a design system 2026-ra alapvetés, és hogyan gyorsítja fel mindezt a generatív mesterséges intelligencia. A fő üzenet egyszerű: a design system ma már nem extra, hanem infrastruktúra, az AI-jal együtt pedig olyan tempót és munkamódszert hoz, ami átírja a fejlesztés ritmusát.

A design system elsőre száraz fogalomnak tűnhet, valójában viszont a csapat egyik legfontosabb gyorsítója. Példaként gondoljunk az emojikra: nem rajzoljuk újra őket minden alkalommal, hanem egy egységes készletből „levesszük a polcról” azt, amire szükség van. A design system ugyanezt adja egy app vagy weboldal esetében: egy közös vizuális és működési keretrendszert, amiben nem kell újra meg újra ugyanazokat a döntéseket meghozni. Ennek a hozadéka nemcsak az egységesebb felület, hanem az is, hogy kevesebb vita keletkezik az ügyféllel, és több energia marad a valódi értékteremtésre a repetitív, hibalehetőségekkel teli „favágás” helyett.

Muck Ferenc a Volkswagen-csoport platformstratégiáját hozta analógiának: ugyanarra az alvázra többféle autó épülhet, mégis teljesen más élményt adhat a végén. A design system is ilyen. A tévhit az, hogy csak színeket és logót cserélünk, miközben a jól felépített rendszer ennél sokkal mélyebben testreszabható. A közös alap rövidíti a fejlesztési ciklust, csökkenti a költséget, és mégis lehet belőle teljesen más terméket építeni - úgy, hogy a végfelhasználó nem azt érzi, hogy valami sablont kapott.

A beszélgetés legizgalmasabb pontja az volt, hogy a design system az AI számára is „iránytűvé” válik. Ha a komponenskészlet rendezett és konzisztens, akkor a generatív AI nem a semmiből próbál kitalálni mindent, hanem egy adott keretrendszerben rak össze felületeket. Elhangzott az a vízió is, hogy hamarosan elég lehet szövegesen leírni, mit szeretnénk látni - például egy bejelentkezési folyamatot megadott színekkel és logóval -, és az AI a design system elemeiből összerakja a kattintható prototípust. Ami korábban hetek-hónapok egyeztetése és tervezése volt, az most nagyon rövid idő alatt validálhatóvá válik.

A bankok és telekommunikációs cégek világa azért különösen érintett, mert sokáig „tankerhajóként” működött: hosszú tervezés, hosszú fejlesztés, majd mire elkészül a termék, a piac már továbblépett. A design systemre és AI-ra épülő prototípuskészítés ezt a logikát fordítja meg. A döntéshozók gyorsabban látnak kézzelfogható anyagot, hamarabb lehet A/B tesztelni és irányt váltani, és kisebb az esélye annak, hogy a végén egy elavult koncepciót fejlesztenek le drága pénzen.

Az adásban szóba került az is, hogy a repetitív feladatok eltűnésével átalakul a belépő szint. A hangsúly egyre inkább a rendszerszintű gondolkodáson van, és azon, hogy a designereknek üzleti szemléletet is fel kell venniük. Nem az a kérdés, lesznek-e pályakezdők, hanem az, hogy gyorsabban kell „bevethetővé” válniuk, mert a klasszikus, lassú betanulási modell egyre kevésbé fér bele.

A beszélgetés végkicsengése szerint a design system ma már alap, nem luxus. Az AI-jal együtt pedig nem egyszerűen gyorsít, hanem új munkafolyamatot hoz: előbb prototípus és validáció, utána fejlesztés. Ez kevesebb súrlódást, gyorsabb piacra lépést és jobb döntéseket jelent. Vagyis azt, hogy a termékfejlesztés nemcsak hatékonyabb lesz, hanem életszerűbb tempóra vált a mai piaci környezetben.

A globális AI-verseny látványos fordulóponthoz érkezett. Míg 2024-ben a kínai nagy nyelvi modellek részesedése alig volt érzékelhető, 2025-re már közel 30 százalékot hasítottak ki a globális piacból. Ráadásul nemcsak felzárkóztak az amerikai élmezőnyhöz, hanem árban is komoly nyomást helyeztek a piacra. A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Sajtos Istvánnal, a PeakX vezetőjével beszélgetett arról, mit jelent ez a fordulat Európa és a vállalatok számára.

A növekedés mögött elsősorban a kínai és ázsiai belső piac robbanása áll. A kínai lakosság korábban kevésbé használta az AI-eszközöket, 2025-re viszont tömegesen kezdte el alkalmazni őket. Ha ehhez hozzávesszük Ázsia demográfiai súlyát, a 30 százalék már kevésbé meglepő.

A geopolitika tovább erősíti ezt a folyamatot. Az amerikai piacon nem használhatók kínai modellek, Kínában pedig nem elérhetők az amerikai megoldások. A két blokk lényegében saját ökoszisztémát épít, ami mesterségesen is gyorsítja a belső terjedést. A számok mögött azonban valós felhasználók és valós adaptáció áll.

A beszélgetés egyik kulcsállítása, hogy Európa gazdasági és technológiai ütközőzónává vált. Miközben az EU szigorú szabályozási környezetet teremtett a GDPR-ral és az AI Acttel, az infrastruktúra döntően nem európai kézben van. A cloudpiac túlnyomó része amerikai hyperscalerekre épül, ami adatszuverenitási kérdéseket vet fel, különösen a Cloud Act fényében.

Az ellentmondás nyilvánvaló: az EU szigorú normákat állít, de közben a technológiai motorok az Egyesült Államokban és Kínában működnek. A vállalatok ezért gyakorlatilag rákényszerülnek arra, hogy külső technológiára építsenek.

A függés nem feltétlenül drámai formában jelenik meg. Sokkal reálisabb forgatókönyv, hogy egy új modell nem válik elérhetővé az EU-ban, vagy az árak emelkednek jelentősen. A felhasználók már most is tapasztalhatják, hogy bizonyos AI-funkciók késve vagy egyáltalán nem érkeznek meg Európába. Ez a kitettség üzleti szempontból komoly kockázat, különösen akkor, ha egy vállalat kritikus folyamatait egyetlen külső szolgáltatóra építi.

Az egyik lehetséges megoldás a nyílt forráskódú modellek alkalmazása. Mind amerikai, mind kínai oldalon léteznek olyan modellek, amelyek saját európai infrastruktúrán futtathatók. Ez nem ideológiai, hanem kontrollkérdés: ha a vállalat saját szerveren, saját adatkezelési keretek között működteti a modellt, csökkenti a geopolitikai és szolgáltatói függést. Ez azonban technológiai és pénzügyi felkészültséget igényel, nem pusztán egy gyors implementációt.

A PeakX saját mérési rendszere a magyar Nemzeti Kompetenciamérés feladataival tesztelte a modelleket, nem laboratóriumi benchmarkokkal. Az eredmények szerint a kínai modellek teljesítménye csak néhány százalékkal maradt el a top amerikai modellek mögött, miközben költségben akár 80–90 százalékos előnyt is mutattak. A különbségek ráadásul finomhangolással tovább csökkenthetők, ami azt jelenti, hogy a minőségi rés gyorsan záródhat.

A kínai térnyerés nem csupán technológiai verseny, hanem geopolitikai küzdelem is. Szankciók, exportkorlátozások és piacszabályozási döntések alakítják a mezőnyt. Ugyanakkor a verseny árleszorító hatása a vállalatok számára kedvező lehet, ha tudatosan választanak technológiát. A kérdés már nem az, hogy melyik modell a legjobb, hanem az, hogy melyik illeszkedik leginkább az adott felhasználási célhoz és kockázati profilhoz.

Európa jelenleg inkább szabályozási, mint technológiai vezető szerepet tölt be. A valódi innováció főként amerikai és kínai háttérrel zajlik. Ugyanakkor ez teret ad azoknak az AI-integrátor cégeknek, amelyek képesek több technológiai irányt kezelni, és stratégiai szinten gondolkodni. A jövő nem egyetlen modellről szól, hanem tudatos technológiai portfólióról.

A beszélgetés végső tanulsága, hogy AI-stratégia nélkül a vállalatok ugyanabba a csapdába esnek, mint korábban a digitalizáció során: különálló rendszerek, párhuzamos megoldások, integrációs problémák. Rövid távon látványos eredmények érhetők el, hosszú távon azonban káosz és többletköltség jelentkezhet.

A kínai AI-boom tehát nemcsak olcsóbb alternatívát jelent, hanem egyben figyelmeztetés is. A valódi versenyelőnyt nem az adja, hogy egy cég használ-e AI-t, hanem az, hogy átgondolt stratégiával, biztonsági és szuverenitási szempontokat is figyelembe véve teszi-e ezt.

Londonban járni önmagában is inspiráló élmény, de amikor az ember Európa legnagyobb oktatástechnológiai expóján, a BETT (British Educational Technology Show) Londonon vesz részt, akkor egész másként kezd gondolkodni a jövőről. A Fintech Világa legutóbbi adásában Érczfalvi András műsorvezető Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával beszélgetett a konferencián szerezett tapasztalatokról, hogy mit láttak és mit tanultak, illetve hogy miért lehet sorsdöntő az oktatás jövője szempontjából az, ami most történik a mesterséges intelligencia körül.

A BETT nem csak egy konferencia. Az Excel London hatalmas területén megrendezett esemény Európa legnagyobb, globálisan is meghatározó oktatástechnológiai találkozója. Suppan elmondása szerint számára különösen érdekes volt a helyszín, hiszen fintech karrierje is innen indult több mint egy évtizeddel ezelőtt - ám most valami egészen mással szembesült.

Míg a korábbi fintech expók is nagynak számítottak, a BETT ezekhez képest négy-ötször akkora volt. Több száz (egyes becslések szerint 650–850 kiállító) próbálta bemutatni, hogyan gondolkodik az oktatás jövőjéről. Hardverek, szoftverek, platformok, adminisztrációs rendszerek, tanulást támogató megoldások - gyakorlatilag minden, ami az iskolák világához kapcsolódik. És igen: volt magyar stand is, több kifejezetten ígéretes hazai oktatási innovációval.

Bár a Peak neve elsősorban fintech megoldásokhoz kötődik, a londoni út nem elsősorban pénzügyi fókuszú volt. A cégcsoport AI-üzletágán, a PeakX-en belül ugyanis már több, aktívan futó oktatási mesterséges intelligencia projekt is működik.

A cél egyértelmű volt:
– visszamérni a piacot,
– megnézni, hogy a Peak stratégiája mennyire előremutató,
– és felmérni, hogy hol tartanak a nemzetközi versenytársak.

A Peak olyan hiperperszonalizált oktatási platformokon és AI-ügynökökön dolgozik, amelyek a tanulási folyamatot teljesen a diák igényeihez szabják - tempóban, formátumban és módszertanban is. A nagy kérdés tehát az volt: előrébb járnak, lemaradásban vannak, vagy fej-fej mellett haladnak a piaccal?

A válasz sok szempontból megnyugtató - és egyben riasztó is. Bár a mesterséges intelligencia szinte minden standon megjelent valamilyen formában, Suppan szerint az oktatási AI-megoldások többsége még rendkívül kezdetleges. Kevés igazán komplex, rendszerszintű megoldást láttak, inkább egy-egy részproblémára fókuszáló eszközöket.

Ez azt jelenti, hogy a Peak iránya kifejezetten erősnek tűnik. Ugyanakkor a piac éhes az egyszerűbb, gyorsan bevezethető megoldásokra is.

A BETT-en fintech cégek is feltűntek, elsősorban az iskola–szülő–diák hármas pénzügyi folyamataira fókuszálva. Ilyen volt például a ParentPay, amely több tízezer iskolát és milliós felhasználói bázist szolgál ki az Egyesült Királyságban.

Ezek a megoldások az iskolai befizetéseket, kirándulásokat, étkezéseket, biztosításokat kezelik. Egy olyan piacot, amely Közép-Kelet-Európában gyakorlatilag nem létezik, miközben Nyugat-Európában teljesen természetes.

A kiállítók között természetesen ott volt a Big Tech teljes arzenálja: Google, Microsoft, Apple és Amazon. Suppan szerint kifejezetten látványos volt a Google–Microsoft rivalizálás, amely az oktatási intézményekért zajlik.

Az iskolák nem csupán felhasználók, hanem hosszú távú belépési pontok: aki ott nyer, az évtizedekre beágyazódik. Nem véletlen, hogy a cégek eszközökkel, támogatásokkal, komplett ökoszisztémákkal próbálják „levenni a lábukról” az intézményeket.

A beszélgetés egyik legerősebb része az izlandi oktatási modell bemutatása volt. Ott a diákok nem kész megoldásokat kapnak, hanem tananyagot, amelyből ők döntik el, hogyan tanulnak:

– podcastot generálnak belőle,
– videót készítenek,
– kvízt állítanak össze,
– vagy tanulókártyákat használnak.

Ez nem csupán tanulási módszer, hanem nevelési filozófia. A gyerek már tízévesen megszokja, hogy döntéseket hoz, felelősséget vállal, és a tanulás élmény. Ezzel szemben a közép-kelet-európai modell sokszor még mindig a „mondd vissza úgy, ahogy tanítottam” logikára épül, ami nemcsak tudásban, hanem mentalitásban is versenyhátrányt jelent.

A mesterséges intelligencia az oktatás egyik legnagyobb tabuját is felszínre hozza: hogyan kérünk számon tudást egy olyan világban, ahol szöveget, dolgozatot, szakdolgozatot percek alatt lehet generálni?

Suppan szerint ezt a csatát nem lehet megnyerni tiltással. A Peaknél például már nyíltan AI-használatra épülő próbamunkákkal válogatják a jelölteket - és nem azt nézik, „használt-e AI-t”, hanem azt, hogyan gondolkodik vele együtt. Ez a szemlélet az oktatásban is elkerülhetetlen lesz.

Érdekes felismerés volt az is, hogy az oktatási AI-megoldások többsége nem a diákokat, hanem a tanárokat célozza. Dolgozatjavítás, értékelés, feladatgenerálás - mind olyan repetitív tevékenységek, amelyeket az AI kiválóan át tud venni. Az eredmény nem kevesebb munka, hanem felszabaduló idő: több figyelem a diákokra, kevesebb kiégés, fenntarthatóbb oktatási rendszer.

A BETT legfontosabb üzenete egyértelmű:

Ha nem történik szemléletváltás, a szakadék tovább fog nőni - exponenciálisan. A Peak számára ugyanakkor a londoni expó megerősítés volt: jó irányba indultak el, a termékek piacképesek, a kereslet valós. A kérdés már nem az, hogy van-e jövője az AI-alapú oktatásnak – hanem az, hogy ki tudja jól és időben megcsinálni.

A teljes adás az alábbi Spotify linken elérhető.