„Újra játszott! Ez volt számára a csoda. Szerette a főiskolát is, hitt a fiatal generációban. Azok is benne. Én sok igazgatót megemésztettem életemben, de soha nem éreztem a szeretetnek azt az áradását, mint ami ott a saját társulatában és másutt is körülvette”- így emlékezett rá Gobbi Hilda. Ha azt mondom, hogy a színészkollégára, az is igaz. A hivatalos életrajzok sorolják a két Kossuth-díjat, meg hogy érdemes és kiváló művész. Mondják őt színházépítőnek, színészpedagógusnak, felemlegetik forgatókönyveit. A saját bevallása szerint a közönséghez akart szólni és a nézők szemében ő a rendező. Igazságtalan egyetlen alkotást kiragadni az életműből, de ha azt mondom, hogy „Egri csillagok” akkor mindenki tudja, kiről van szó. Üdvözlöm Önöket a zenei szerkesztő Máry Szabó Eszter nevében is. Nagy György András vagyok. A Hagyományok éltetőinek mai főszereplője már súlyos betegséggel küzdött, amikor komoly harc után egy igazán különleges – mondhatni örkényi - győzelmet mondhatott magáénak. Ám az emberi élet nem bevehetetlen vár: Várkonyi Zoltán 1979. április 10-én lépett be a mennyei társulatba. Kárpáti Györggyel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójával, filmszakértővel beszélgettem.
Kép: A művész meglehetősen korai sajtószereplése (18 évesen) | Szerkesztő: Nagy György András
| Zenei szerkesztő: Máry Szabó Eszter