„Az évnek egyik napján - lehetőleg a tanév vége felé…- az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással… Legyen az a nap a könyv, a tudás, a kultúra ünnepe… Legyen ez a nap... a magyar írók, könyvkiadók és könyvkereskedők mesterségbeli tudásának nemes versenyre serkentő vizsganapja is…” Íme néhány részletet abból a tervezetből, amivel 1927 pünkösd vasárnapján egy meglehetősen sokoldalú régész, művészettörténész, publicista előállt. Két esztendő múlva – egy próbarendezvényt követően- már Supka Géza programja alapján tartották meg az első Ünnepi Könyvhetet Magyarországon. Az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter Klebelsberg Kuno az Akadémia dísztermében fejtegette, hogy: „A magyar társadalom legszélesebb rétegeihez oda kell vinnünk a könyvet, s meg kell győznünk az olvasás hasznosságáról”. A XX. század elején még az írástudatlanok nagy száma is kihívás, máskor az elüzletiesedéssel, vagy épp a totális hatalommal kellett megküzdenie a kultúra képviselőinek. A 93-dik Ünnepi Könyvhét előtt 2022 pünkösd vasárnapján Gál Katalinnal a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnök-igazgatójával beszélgettem.
"Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!"
Néhány sor Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verséből, azért, mert annak idején ennek a költeménynek a jegyében zajlott az első könyvhét.
Kép: Újságfotó 1929-ből
| Szerkesztő: Nagy György András
| Zenei szerkesztő: Máry Szabó Eszter