Az 55. Hangosítóban bábszínházi alkotók beszélnek az aktuális bábművészeti trendekről és arról, hogy mitől nevezhető bábszínháznak a bábszínház. A vendégek: Fodor Orsolya bábrendező, Gimesi Dóra, a Budapest Bábszínház irodalmi vezetője, Lázár Helga bábrendező-előadó, valamint Markó Róbert, a veszprémi Kabóca Bábszínház igazgatója. A moderátor Gócza Anita.

Fodor Orsolya: „Az elmúlt két évben több olyan előadást láttam, amelyben színpadi helyzetben interakcióba lépnek a mesterséges intelligenciával.”

Gimesi Dóra: „A gyerekeknek semmilyen problémája nincs egy absztrakt produkció olvasásával.”

Lázár Helga: „Fel tudok sorolni öt-hat olyan kulcstémát, amelybe nagyjából az összes németországi független színházi előadás besorolható.”

Markó Róbert: „Én azt érzékelem trendként, hogy kicsit mintha a klasszikus formákhoz találnánk vissza.”

Az 54. Hangosító fénytervező vendégei több generációt képviselnek. Van, aki kizárólag táncelőadásokat „fényez”, van, aki egy ismert kortárs tánctársulat munkáin kívül szinte csak prózai darabokban dolgozik, és van, aki a fénytervezésen kívül koreográfusként alkot. Mindazonáltal négyőjük közül csak egyvalaki nem a tánc világából érkezve kötött ki a világosító pultnál. A beszélgetőtársak: Dézsi Kata, Mervel Miklós, Rovó Virág és Kovács Gerzson Péter. A moderátor: Gócza Anita.

Dézsi Kata: „Én technikusként tekintek magamra.”

Kovács Gerzson Péter: „A magyar kőszínházi világ nem design-munkának tekinti a fénytervezést.”

Mervel Miklós: „A táncban az volt a kihívás, hogy nincsen semmi… testek vannak, meg tér van.”

Rovó Virág: „A kortárs magyar táncszférában összemosódnak bizonyos munkakörök.”

Hajnal Márton: „Elbizonytalanodtam a klasszikus kritikaírás hasznosságában.”

Kovács Natália: „Talán azért is felszabadító, hogy ezt letettem, mert én családi vonalon hozom a munkafüggőséget.”

Sztrókay András: „Nagyon kevesen nem égnek ki attól, hogy minden este színházba mennek.”

Varga Anikó: „Mi vagyunk az a generáció, akinek a szocializációjához még hozzátartozott az, hogy ‘életpálya’ a kritikus léttel összefüggésben.”

Az 52. Hangosító témája az idei Wiener Festwochen, mely az egyik legnagyobb európai színházi fesztivál. A 2024-es programsorozatot kiemelt figyelem övezte, már csak azért is, mert idén mutatkozott be a fesztivál új művészeti vezetője, Milo Rau, aki már nevében is radikális változásokat ígért. És valóban, megjelent néhány teljesen új programelem, a Wiener Festwochent átnevezték szabad bécsi köztársaságnak, ahogy meglepően hangzott az esemény szlogenje is: „Tartozunk a világnak egy forradalommal”.

A mai adásban elsősorban az új formátumokról lesz szó, valamint azt próbáljuk meg körbejárni, hogy tényleg gyökeresen más volt-e az idei fesztivál, és milyen lehet a folytatás.

A vendégek: Erdődi Katalin független kurátor, dramaturg és Kricsfalusi Beatrix irodalom- és színháztörténész. A moderátor Gócza Anita.

Kricsfalusi Beatrix: „Itt mégiscsak arról van szó, hogy valaki 13,6 millió adófizetői euróból csinál forradalmat 2024-ben.”

Az 51. Hangosító ötletét az ELTE BTK színháztudományi képzésének őszi konferenciája adta, mely a Színház és archívum címet viselte. Ezen a konferencián hangzott el Boros Kinga előadása A megbízhatatlan és a megbízható színháztörténeti dokumentumokról. A színházi kutatások nehézségeiről, kihívásairól beszélgettünk Boros Kinga teatrológus dramaturggal, Fuchs Lívia tánc- és Szabó István színháztörténésszel. A moderátor: Gócza Anita.

Boros Kinga: „Nem vagyok érdekelt a morális ítélkezésben.”

Fuchs Lívia: „Ki gondoskodik arról, hogy az előadásokról készült felvételek kutathatók legyenek?”

Szabó István: „A történetet mindig újra kell írni.”

Az 50. Hangosító vendégei színházi tolmácsok: Kozma András, Pászt Patrícia, Török Tamara és Veress Anna arról beszélgetnek, miért tekinthető külön szakmának a színházi tolmácsolás, milyen tulajdonságok és tudások szükségesek ahhoz, hogy jól végezzék a munkájukat. A moderátor Gócza Anita.

Kozma András: „A fordító egy hullámhosszra tudja hozni a rendezőt és a színészeket.”

Pászt Patrícia: „...úgy tudjak jelen lenni, hogy jelen se legyek, ne is vegyék észre, hogy ott vagyok.”

Török Tamara: „Rákapcsolódom a rendezői gondolkodásra, szinte már tudom, hogy mi lesz a következő mondata.”

Veress Anna: „Ez egy folyamatos libikókázás a két kulturális terület között.”

A Hangosító 48. adásának vendégei a „vidékiség” kapcsán beszélnek tabukról, dilemmákról: Háda Fruzsina színésznő (Budapest-Záhony), Kelemen Kristóf rendező (Niké, szabadságunk szobra), Kricsfalusi Beatrix irodalom -és színháztörténész és Nagy Zsolt színész.

Háda Fruzsina: „A mi nagyszüleinkkel eltűnik az a paraszti kultúra, ami nekem még meghatározó volt…”

Kelemen Kristóf: „Milyen abnormális, hogy az ember akkor tud jobban kapcsolódni a szülővárosához, amikor egy projektet csinál róla.”

Kricsfalusi Beatrix: „A vidék mint homogén massza kizárólag Budapestről nézve létezik.”

Nagy Zsolt: „Mindent meghatároz bennem az, ahol én születtem és felnőttem.”

Az elmúlt időszakban széles sajtónyilvánosságot kapott az Átrium megszűnése, de arról kevesebb szó esett, hogy néhány társulat szintén bejelentette: megszűnik vagy „csendes üzemmódba” vált. A 46. Hangosító vendégei ilyen csapatokat képviselnek. És alcímet is adtunk a beszélgetésnek: A független színházi lét bizonytalansága 2023 Magyarországán.

Sarlós Flóra Eszter: „Kimondod azt, hogy valami nagyon hasonlóban hisztek...”

Tárnoki Márk: „Nem tudjuk, hogy mi van a halál után.”