Hangosító

Az 52. Hangosító témája az idei Wiener Festwochen, mely az egyik legnagyobb európai színházi fesztivál. A 2024-es programsorozatot kiemelt figyelem övezte, már csak azért is, mert idén mutatkozott be a fesztivál új művészeti vezetője, Milo Rau, aki már nevében is radikális változásokat ígért. És valóban, megjelent néhány teljesen új programelem, a Wiener Festwochent átnevezték szabad bécsi köztársaságnak, ahogy meglepően hangzott az esemény szlogenje is: „Tartozunk a világnak egy forradalommal”.

A mai adásban elsősorban az új formátumokról lesz szó, valamint azt próbáljuk meg körbejárni, hogy tényleg gyökeresen más volt-e az idei fesztivál, és milyen lehet a folytatás.

A vendégek: Erdődi Katalin független kurátor, dramaturg és Kricsfalusi Beatrix irodalom- és színháztörténész. A moderátor Gócza Anita.

Kricsfalusi Beatrix: „Itt mégiscsak arról van szó, hogy valaki 13,6 millió adófizetői euróból csinál forradalmat 2024-ben.”

Az 51. Hangosító ötletét az ELTE BTK színháztudományi képzésének őszi konferenciája adta, mely a Színház és archívum címet viselte. Ezen a konferencián hangzott el Boros Kinga előadása A megbízhatatlan és a megbízható színháztörténeti dokumentumokról. A színházi kutatások nehézségeiről, kihívásairól beszélgettünk Boros Kinga teatrológus dramaturggal, Fuchs Lívia tánc- és Szabó István színháztörténésszel. A moderátor: Gócza Anita.

Boros Kinga: „Nem vagyok érdekelt a morális ítélkezésben.”

Fuchs Lívia: „Ki gondoskodik arról, hogy az előadásokról készült felvételek kutathatók legyenek?”

Szabó István: „A történetet mindig újra kell írni.”

Az 50. Hangosító vendégei színházi tolmácsok: Kozma András, Pászt Patrícia, Török Tamara és Veress Anna arról beszélgetnek, miért tekinthető külön szakmának a színházi tolmácsolás, milyen tulajdonságok és tudások szükségesek ahhoz, hogy jól végezzék a munkájukat. A moderátor Gócza Anita.

Kozma András: „A fordító egy hullámhosszra tudja hozni a rendezőt és a színészeket.”

Pászt Patrícia: „...úgy tudjak jelen lenni, hogy jelen se legyek, ne is vegyék észre, hogy ott vagyok.”

Török Tamara: „Rákapcsolódom a rendezői gondolkodásra, szinte már tudom, hogy mi lesz a következő mondata.”

Veress Anna: „Ez egy folyamatos libikókázás a két kulturális terület között.”

A Hangosító 48. adásának vendégei a „vidékiség” kapcsán beszélnek tabukról, dilemmákról: Háda Fruzsina színésznő (Budapest-Záhony), Kelemen Kristóf rendező (Niké, szabadságunk szobra), Kricsfalusi Beatrix irodalom -és színháztörténész és Nagy Zsolt színész.

Háda Fruzsina: „A mi nagyszüleinkkel eltűnik az a paraszti kultúra, ami nekem még meghatározó volt…”

Kelemen Kristóf: „Milyen abnormális, hogy az ember akkor tud jobban kapcsolódni a szülővárosához, amikor egy projektet csinál róla.”

Kricsfalusi Beatrix: „A vidék mint homogén massza kizárólag Budapestről nézve létezik.”

Nagy Zsolt: „Mindent meghatároz bennem az, ahol én születtem és felnőttem.”

Az elmúlt időszakban széles sajtónyilvánosságot kapott az Átrium megszűnése, de arról kevesebb szó esett, hogy néhány társulat szintén bejelentette: megszűnik vagy „csendes üzemmódba” vált. A 46. Hangosító vendégei ilyen csapatokat képviselnek. És alcímet is adtunk a beszélgetésnek: A független színházi lét bizonytalansága 2023 Magyarországán.

Sarlós Flóra Eszter: „Kimondod azt, hogy valami nagyon hasonlóban hisztek...”

Tárnoki Márk: „Nem tudjuk, hogy mi van a halál után.”

A 45. Hangosító vendégei – Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda alapító-tulajdonosa, dr. Rihay-Kovács Zita ügyvéd, a Független Előadó-művészeti Szövetség, a FESZ jogásza és Veres Gábor mecénás, civilben bőrgyógyász – arról beszélgetnek, milyen lehetőségei vannak a független színházaknak, van-e

A Színház folyóirat podcastjében az idei Kritikusdíj és a

A 43. Hangosítóban – az előző részt folytatva – még mindig a

„Szerintem az az érvényes látvány, aminek egyszerre van

„Másféle színházi felkészültséget meg technikát jelent ilyen terekben mozogni.” – Dömötör András

„Mi, kritikusok nagyon nem tudunk beszélni a látványról.” – Jászay Tamás