A 60. Hangosító a Dologidő elnevezésű független szakmai kezdeményezésről szól, melynek keretében idén tavasszal Szabó György közös gondolkodásra hívta mindazokat, akik a kortárs előadó-művészet területén dolgoznak, és érte tenni akarnak. A fórum nem titkolt célja az, hogy őszre megszülessen egy olyan írásos munkaanyag, amely a terület működéséhez új pályázati rendszert és finanszírozási modellt kínál. Az adás vendégei: Nagy Zoltán, a FESZ ügyvezetője, a SÍN Művészeti Központ ügyvezető igazgatója, Szabó György, a Műhely Alapítvány és a Trafó alapítója, valamint Szabó Réka, az egykori Tünet Együttes (jelenleg: Szünet Együttes) művészeti vezetője.Szabó György: „Meglepő módon én elég erős egységet érzékeltem azok között, akik eljöttek.”

Szabó Réka: „Van egy nagyon erős belső motorral, misszióval rendelkező, öntörvényű művésztípus, aki nem kiszolgálni akarja a közönséget, hanem partnerévé tenni, felrázni.”

Nagy Zoltán: „A kérdésfeltevés maga is innováció.”

Az 59. Hangosítóban, az előző epizód folytatásaként, ismét a történelmi drámáról lesz szó. Ezúttal két olyan író szemüvegén keresztül, akik több fontos, történelmi témájú színpadi művet írtak. Az adás vendégei Márton László és Spiró György.

Márton László: „A hivatalos történelmi drámafelfogás nem változik.”

Spiró György: „Az érdekel engem abban az elmúlt korban, ami ma is olyan.”

A Hangosító 58. adásában a történelmi drámák meglehetősen tágan értelmezett fogalma kapcsán arról beszélgetünk, mire lehet jó egy ilyen színpadi feldolgozás, mennyiben jelentenek inspirációs forrást a történelmi dokumentumok, valamint szó esik fikció és tények viszonyáról is. A vendégek: Kelemen Kristóf rendező, Székely Csaba drámaíró és Tompa Andrea író, kritikus.

Kelemen Kristóf: „Az ügynökaktákban a leginspirálóbb részek a kitakarások.”

Székely Csaba: „Az élet maga nem annyira jó dramaturg, rengeteg unalmas dolog történik.”

Tompa Andrea: „A művek mindig a láthatatlant próbálják láthatóvá tenni.”

Az 57. Hangosító vendégei Kiss-Végh Emőke és Tarnóczi Jakab, akik az elmúlt években saját szövegekből rendeztek előadásokat. Hogyan és miért léptek erre az útra, mi foglalkoztatja őket ezekben a produkciókban? Erről kérdezte a két fiatal színházcsinálót a moderátor, Gócza Anita.

Kiss-Végh Emőke: „Nagyon kevés színész tud a testével jól bánni.”

Tarnóczi Jakab: „A test egy csomó mindent elárul: bizonytalanságot, önbizalomhiányt.”

Az 56. Hangosítóban a Kolibri Színház botrányosra sikerült igazgatóválasztása kapcsán azt járjuk körbe, hogyan zajlik ez a folyamat tőlünk nyugatabbra. A vendégek: Gáspár Ildikó rendező, Jozefina Komporaly műfordító, a londoni University of the Arts docense, Márkus Virág, a Berliner Ensemble nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa és Székely Kriszta rendező. A moderátor Gócza Anita.

Gáspár Ildikó: „Németországban van egy kifejezés, az intendáns-ringlispíl, amire ha egyszer felkerülsz, akkor nem tudsz róla lekerülni.”

Jozefina Komporaly: „A nagy színházak esetében közvetítő irodák bonyolítják az igazgatói pályázatokat.”

Márkus Virág: „Az intendáns mint egy hercegprímás, élet-halál uraként ül a piramis tetején.”

Székely Kriszta: „A színház mindig a társadalom állapotának lenyomata.”

Az 55. Hangosítóban bábszínházi alkotók beszélnek az aktuális bábművészeti trendekről és arról, hogy mitől nevezhető bábszínháznak a bábszínház. A vendégek: Fodor Orsolya bábrendező, Gimesi Dóra, a Budapest Bábszínház irodalmi vezetője, Lázár Helga bábrendező-előadó, valamint Markó Róbert, a veszprémi Kabóca Bábszínház igazgatója. A moderátor Gócza Anita.

Fodor Orsolya: „Az elmúlt két évben több olyan előadást láttam, amelyben színpadi helyzetben interakcióba lépnek a mesterséges intelligenciával.”

Gimesi Dóra: „A gyerekeknek semmilyen problémája nincs egy absztrakt produkció olvasásával.”

Lázár Helga: „Fel tudok sorolni öt-hat olyan kulcstémát, amelybe nagyjából az összes németországi független színházi előadás besorolható.”

Markó Róbert: „Én azt érzékelem trendként, hogy kicsit mintha a klasszikus formákhoz találnánk vissza.”

Az 54. Hangosító fénytervező vendégei több generációt képviselnek. Van, aki kizárólag táncelőadásokat „fényez”, van, aki egy ismert kortárs tánctársulat munkáin kívül szinte csak prózai darabokban dolgozik, és van, aki a fénytervezésen kívül koreográfusként alkot. Mindazonáltal négyőjük közül csak egyvalaki nem a tánc világából érkezve kötött ki a világosító pultnál. A beszélgetőtársak: Dézsi Kata, Mervel Miklós, Rovó Virág és Kovács Gerzson Péter. A moderátor: Gócza Anita.

Dézsi Kata: „Én technikusként tekintek magamra.”

Kovács Gerzson Péter: „A magyar kőszínházi világ nem design-munkának tekinti a fénytervezést.”

Mervel Miklós: „A táncban az volt a kihívás, hogy nincsen semmi… testek vannak, meg tér van.”

Rovó Virág: „A kortárs magyar táncszférában összemosódnak bizonyos munkakörök.”

Hajnal Márton: „Elbizonytalanodtam a klasszikus kritikaírás hasznosságában.”

Kovács Natália: „Talán azért is felszabadító, hogy ezt letettem, mert én családi vonalon hozom a munkafüggőséget.”

Sztrókay András: „Nagyon kevesen nem égnek ki attól, hogy minden este színházba mennek.”

Varga Anikó: „Mi vagyunk az a generáció, akinek a szocializációjához még hozzátartozott az, hogy ‘életpálya’ a kritikus léttel összefüggésben.”

Az 52. Hangosító témája az idei Wiener Festwochen, mely az egyik legnagyobb európai színházi fesztivál. A 2024-es programsorozatot kiemelt figyelem övezte, már csak azért is, mert idén mutatkozott be a fesztivál új művészeti vezetője, Milo Rau, aki már nevében is radikális változásokat ígért. És valóban, megjelent néhány teljesen új programelem, a Wiener Festwochent átnevezték szabad bécsi köztársaságnak, ahogy meglepően hangzott az esemény szlogenje is: „Tartozunk a világnak egy forradalommal”.

A mai adásban elsősorban az új formátumokról lesz szó, valamint azt próbáljuk meg körbejárni, hogy tényleg gyökeresen más volt-e az idei fesztivál, és milyen lehet a folytatás.

A vendégek: Erdődi Katalin független kurátor, dramaturg és Kricsfalusi Beatrix irodalom- és színháztörténész. A moderátor Gócza Anita.

Kricsfalusi Beatrix: „Itt mégiscsak arról van szó, hogy valaki 13,6 millió adófizetői euróból csinál forradalmat 2024-ben.”

Az 51. Hangosító ötletét az ELTE BTK színháztudományi képzésének őszi konferenciája adta, mely a Színház és archívum címet viselte. Ezen a konferencián hangzott el Boros Kinga előadása A megbízhatatlan és a megbízható színháztörténeti dokumentumokról. A színházi kutatások nehézségeiről, kihívásairól beszélgettünk Boros Kinga teatrológus dramaturggal, Fuchs Lívia tánc- és Szabó István színháztörténésszel. A moderátor: Gócza Anita.

Boros Kinga: „Nem vagyok érdekelt a morális ítélkezésben.”

Fuchs Lívia: „Ki gondoskodik arról, hogy az előadásokról készült felvételek kutathatók legyenek?”

Szabó István: „A történetet mindig újra kell írni.”