Házak|Otthonok|Trendek|meg minden

..

A Hungarikumok, Kiemelkedő Nemzeti Értékek színes és gazdag kínálatáról a Hungexpo OMÉK 2025 'A magyar föld legjava!' szakmai vásáron jártunk a szegedi papucs hagyománykincset mutattuk be kiállítással és előadással.

A TRAFIK KÖR Podcast csatornájának májusi adásában a

Kiss Botond András grafikus és képzőművész letisztult gondolkodásmódja, forma képzése az alkotás létrehozásakor változatos alapanyag és technika választással párosul. A megvalósítás módját, eszközeit mindig a mondanivaló alapján választja. Munkafolyamata sok kísérletezéssel, egyéni megoldások keresésével valósul meg.  Művei alkotják azt a medret, amelyben szabad áramlást kap kreativitása és gondolkodása.

Tárgykultúra rovatunkban ma Kiss Botond András képzőművésszel beszélgetünk. Olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy miből fakadhat egy hatás ami az alkotást generálja? Mit jelent a kapcsolódó inspiráció avagy a „formálódás misztikuma”?

A mai adásban Ronga Eszterrel beszélgetünk, aki már 6 éves korában eldöntötte, hogy festőművész lesz és onnantól tudatosan készült erre a pályára. Ez már önmagában is figyelemre méltó dolog ráadásul a rendíthetetlen kitartás mellé egy kivételes tehetség is párosult. Eszter az alkotás mellett  tanít is, tehát nem pusztán képzőművész hanem nap mint nap meggyőződéssel adja át tudását és hitét a következő nemzedékeknek.

Többek között annak járunk utána, hogy miként tudatosul egy gyerekben, hogy mire hivatott? Volt-e és mi az a hatás vagy pillanat ami egyszer csak elindít valakit egy úton, amiről aztán le sem tér? Mi az, ami tanítható és mi az ami adottság kérdése a képzőművészetben, a festészetben?

Választ keresünk arra is, hogy miként ismerhető fel a klisé (eredetiség nélküli gondolat) és hogyan fedezhető fel a valódi tartalom egy műben? Az alkotás minősége, hogyan definiálható?Az alkotónak van vagy kell, hogy legyen üzenete, vagy csak önkifejezésről szól a művészet?Hol a valódi helye a képzőművészetnek a hétköznapokban lehet- e konkrét célja vagy mondjuk úgy, hogy egy közösség intellektusát meghatározó szubsztancia?

A Borzaspusztai Romkápolnáról készült három részes sorozatunk utolsó adásában egy kortárs építészeti válasz értelmezéséről beszélgetnek az alkotók, Ligetvári István építész tervező, Balogh Eleonóra Ferenczy Noémi díjas üvegművész és Balázs Mihály Kossuth díjas építész egyetemi tanár aki országszerte  számos szakrális épület létrehozója és ennek a területnek a tapasztalt ismerője. Az idők során a romkápolna zarándok hellyé vált ezért úgy kellett megfogalmazni az építészeti választ, hogy az eredeti szakralitás megmaradjon és érthető legyen a ma emberének valamint a jövő generációk számára.

A Borzaspusztai Romkápolna történetéről, felújításáról szóló három részes sorozatunk második epizódjában Ligetvári István építész beszélget Balogh Eleonóra üvegművésszel arról, hogy különböző egyéni sorsok, hogy kapcsolódnak és válnak egy közös történetté. Egy nagyszerű és nemes szándék, hogy ível akár romboló korszakokon keresztül, és generációkon át és a teremtő gondolat, hogy adhatja tovább az üzenetet. A Borzaspusztai Romkápolna és az alkotó Ligetvári István építész személyes története 1991 nyarán kapcsolódott össze melynek különös epizódjai villannak fel a második részben.

A szakrális helyek szerepe nem más, mint az érzelmi kötődések kialakítása és annak gyakorlása, üzenete pedig, hogy ebben az erősen virtualizálódó világban megmaradjon a mentális kapcsolat a természettel. Egy szent hely építészeti megfogalmazása nagy felelősséget jelent, mert nem csak a ma emberét, hanem a jövő generációt is érthető „nyelven” kell megszólítania, mégpedig úgy, hogy az eredendő szakralitás ne sérüljön. Van-e válasza a mai kortárs építészetnek és ha igen akkor az, hogy jelenik meg a mindennapokban? Ligetvári István építész beszélget Balogh Eleonóra üvegművésszel és Balázs Mihály építésszel.

Trom Kata művészettörténész - a TÉR-LÉLEK-TAN megalkotója - gyerekkora óta lélekhez szóló élményeket gyűjt, ezeket közvetíti valamennyi tevékenységében. Kezdetben ez természetesen nem volt tudatos, csak később ismerte fel, hogy ha őszinte és nyitott szívvel, lélekkel közelít a világhoz, a környezetéhez – az emberekhez, vagy akár az élettelennek vélt tárgyakhoz, épületekhez – akkor az élet egy teljesebb dimenziójával találkozik. Ez a sík pedig különböző inspirációk és élethelyzetek, események és felismerések sorát tartogatja számára… amely, ha követi – mint egy aranyszál – rávezeti saját egyedi életútjára és feladatára. Elvezeti oda, amiben emberként valóban hiteles tud lenni.