Házak|Otthonok|Trendek|meg minden

Ligetvári István beszélget Iványi Krisztinával | TÁRGYKULTÚRA rovatunkban folytatjuk az előző adás témáját

Mi kell ahhoz, hogy bárhol otthont tudjunk kialakítani? Mennyire kell ehhez egyfajta tudatosság vagy ez ösztönös tehetség netán vagy, mindkettőre szükség van?

Iványi Krisztinának pontosan öt lakását volt alkalmam látni, amiben otthont rendezett be magának. Különböztek egymástól ugyan, de mind összetéveszthetetlenül egyedi volt.

Újjászületett bútorok, tárgyak, varázslatos színek és textúrák rendje uralkodott mindegyikben, a csakis Rá jellemző ízlés világban. A terek életre keltek, amint elkezdte rendezni őket. Krisztina valahogy megtalálta mindig a hely szellemét vagy inkább megteremtette azt? Mik indították el benne azokat az intuíciókat, amiből aztán belső képek, víziók lettek és finom érzékkel berendezett valóság lett egy új OTTHON.

Szakmája egészen más - igaz azt is magas szinten műveli- viszont, amihez nyúl azt akár egy profi lakberendező vagy belsőépítész is jegyezhetné magának.Mai podcast adásunkban ennek a titoknak járunk utána Krisztina legújabb otthonában Csopakon.

Sokan nem tudják elképzelni saját emlékeik, apró kiegésztőik között, hogyan is festene a térben, a falon egy kortárs műalkotás, mivel bátorítanád a hallgatókat, hogy igenis van helye az otthonokban egy-egy ilyen alkotásnak, ez lehet csupán bátorság kérdése?...Műalkotás készítése közben foglalkoztat-e az a gondolat, hogy miután elkészül, hol fog otthonra találni a kép? Ha igen, hatással van-e az alkotásra? Hogy találják meg a helyüket a képeid, aki a beszélgetés után szeretne vásárolni egy eredeti Domokos képet, hol teheti ezt meg? Gyerekek vizuális nevelése? Nyitottak-e a környezetedben lévő fiatalok a kortárs képzőművészetre?

Sok esetben nem érti a laikus ember, hogy mit „ábrázol” egy-egy absztrakt alkotás, milyen látásmódot, megközelítést ajánlanál nekik a képeid befogadására?

Hogyan lehet fiatal képzőművészként érvényesülni ebben a világban, ahol a képek befogadására mély érzelmekhez kell a befogadónak önmagába visszanyúlnia, miközben a korszellemet a felszínesség és a gyors értékítélet jellemzi, hogyan találsz mégis értő közönségre?

OTTHON ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET

Első hallásra természetesnek tűnik, hogy a képzőművészeti alkotások a lakás és tárgykultúra alapvető elemei. Mégis azt tapasztaljuk, hogy belső tereinkben inkább dekorációként szolgáló kiegészítő tárgyakkal vesszük körbe magunkat. Az egyedi műalkotások csak egy szűkebb rétegnél tartoznak a belső tér részéhez.

Mai adásunkban arra keressük a választ, hogy mit tehet a képzőművész, hogy ez ne így legyen, de legalábbis az arányok változzanak. Cél-e ez egyáltalán, vagy esetleg a minőségi alkotások inkább a galériák vendégeiként az összkultúra meghatározójává kell váljanak, képviselve egy adott közösséget, társadalmat?

Hogy látja ezt Domokos Berta, mint kortárs képzőművész? Az alkotás sodrásában mire gondol, mit érez, mi a belső motiváció? Szándék-e az üzenet vagy inkább az inspiráció által létrejövő belső indíttatás hozza létre az alkotást, ami létrejötte után a maga útját járja?

Kiváncsiak vagyunk továbbá arra is, hogy Berta számára mit jelent a kortárs fogalma és, hogy látja a mai digitalizálódott világban a hagyományos képzőművészet (festészet) helyét?

Tíz évvel ezelőtt egy a Trafik Kör által készített interjúban volt a záró kérdés, hogy Balázs Mihály mit üzen a ma felnövekvő építész nemzedéknek?„ Őszinte, tiszta, józan építészetet szeretnék. Őszinte, tiszta és józan építészeket.” Hogy állunk ma ezzel nem csak közel tíz év távlatában? Hogy lehet józan az építészet ebben az olykor önmagától megrészegült fogyasztói világban? Az otthon bár az intim lét tere, de mára már azt a közösségi média meghódította, és általa akarva, akaratlanul feltárulnak titkaink a világnak. Kirakatban élünk kirakat életet és kívül keresünk kapaszkodókat. A piac és a szükséglet újratermelése megfoszt a valódi érték nyújtotta érzésektől azokat trendi fikciók hatása viszi a megfelelő irányba. Élményeink már okos telefonunk óriási tárhelyein sokasodnak és a képek nem albumba rendeződnek és kerülnek a polcra, hanem megosztva szétszóródnak a virtuális térben. A világ befoghatatlanul kitágult körülöttünk és miközben a lehetőségek sokasága pillanatok alatt megnyílik számunkra, ugyanakkor a ránk zúduló információ folyam szinte lehetetlenné teszi a „tájékozódást”. Ebben a nem épp rózsaszínű már, már szűrreális helyzetben mit tehet az építész, aki a tárgyi világ alakításának egyik főszereplője? Meghatározhatja-e és hogyan a minőség fogalmát? Hogy tud a ház építés ilyen világban otthonteremtéssé válni? Mai beszélgetésünket ezekre a gondolatokra építjük keresve a válaszokat vagy fogalmazva meg dilemmákat de lehet, hogy szokásunkhoz híven spontán kitérőket teszünk izgalmas idetartozó területekre is. Természetesen mind ezt hétköznapi nyelven fogalmazva.

A Trafik Kör Házak | Otthonok |Trendek | meg minden... podcast csatornájának évadzáró adásában összefoglaljuk az elmúlt évad tapasztalatait, tanulságait, élményeit és kicsit beszélünk a jövőről. Az egymást követő beszélgetések újabb és újabb ötleteket inspirációkat adtak és szélesítették a látóteret. A következő évadban újabb érdekes embereket mutatunk be, valódi otthon-teremtőket és használókat szólaltatunk meg. A legnagyobb hozadéka az adásoknak az, hogy egy olyan állandó érvényű hanganyag gyűlt össze, ami akár kiadásra is kerülhet a jövőben. Köszönjük, hogy hallgattak bennünket, folytatjuk szeptemberben!

A mai podcastban arról kérdezi Ligetvári István A.Varga Imre képző- és festőművészt, hogy Ő, hogyan értelmezi a kortárs és a hagyományos fogalmát. Olykor letérnek a kijelölt útról - de ez már megszokott ezekben a hangosan gondolkodó helyenként szárnyaló beszélgetésekben - de ettől válik hitelessé az adás.

A.Varga Imre Kecskeméten alkotó képzőművész. A Trafik Kör tiszteletbeli és örökös tagja. 2005 óta segíti ötleteivel és művészi munkájával egyesületünket. A komoly elismerést kapott “AZ EMBER ÉPÍTÉSE” című a 13. Velencei Építészeti Biennáléra készített pályázat központi szereplője és társalkotója. Kreativitása és kifogyni nem akaró lendületete képes újra meg újra lendületbe hozni projektjeinket. Absztrakciói egy különös  formabontó világba repítenek olykor provokatívan, máskor pedig mély filozófiai mondanivalóval jelennek meg különös alakzatok formájában.A Dabasi Kortárs Művészeti Galéria alapítója, művészete elválaszthatatlan a Trafik Kör küldetésének.

Ki mást is kérdeznénk meg először, hogy definiálná meg a KORTÁRS fogalmát és, hogy mit jelent számára a HAGYOMÁNYOS. Lesz szó giccsről és a dadaizmusról a táj és csatakép festésről és természetesen a hagyomány őszinteségéről.

A mai podcast témája a kortárs azaz a modern és a hagyományos viselet és tárgykultúra megjelenése a hétköznapokban.

A Kortárs kifejezést egyfajta misztérium lengi körül. Ami modern az biztos érthetetlen meg nem tudjuk mit ábrázol miről szól és ezért sokakban ellenállást vált ki. A hagyományost meg számos helyen félre értelmezik és olyan tárgyakat sorolnak be ebbe a kategóriába, amik minősége megkérdőjelezhető és bizony köze sincs semmilyen hagyományhoz pusztán csak a jó ízlés hiányát tükrözi.

A ma elindított podcast sorozatunkban annak járunk utána pár héten át, hogy igazán mitől kortárs a kortárs és, mitől hagyományos a hagyományos. Miben rejlik az ízlések és pofonok valódi jelentésének lényege és, hogy lehet-e segíteni és, hogyan az ízlés formálásban.

A beszélgetéseink alkalmával azt boncolgatjuk, hogy a minőség az pénz vagy, igény vagy inkább ízlés dolga.

Aztán megpróbáljuk lebontani a kortárs kifejezésmódot  körülvevő tévhitek alkotta falakat és helyére tenni a hagyományos valódi jelentését is. Mindezt a viselet és tárgykultúra, a képzőművészet és az építészet területén.

Első beszélgető partnerünk Attalai Zita ruha és cipő tervező.

A cipő viseletünk egyik fontos kiegészítő eleme, vagy lehet akár egy kisplasztika, egy trendet befolyásoló cipő szobor. Szakértőnkkel, Attalai Zita cipőtervezővel beszélget Ligetvári István a lábbeliről, mint az öltözködésünk egyik legmeghatározóbb részéről és annak minőségéről. Hogy mit keres a cipő az “asztalon”? Természetesen mivel közvetlen tárgyi környezetünk részét képezi nagyban hozzájárul a rólunk alkotott képhez ugyanúgy mint használati tárgyaink és otthonunk.

Közben kis ipartörténeti kitekintéssel egy két mondat erejéig visszanézünk a rendszerváltozás előtti korszakra amikor a könnyűipari termelés és termékfejlesztés még sok megbízást tudott adni hazai tervezőknek. Zita pályája akkor kezdődött a cipőtervezés területén, majd egy 25 éves átmeneti szünet után 2010-ben adódott alkalma újra a cipőipari gyártmányfejlesztés kihívásaival szembenézni a Ben-Ross&Barben Kft.-nél. Megtudhatjuk, hogy számára a cipőszobrok megalkotása és a hordható cipők tervezése szoros összhangban van, ezek a tevékenységek inspiráló hatással vannak egymásra.

A beszélgetésből kiderül, hogy milyen mélységei vannak a cipő formatervezésének és gyártásának sőt mi több a viselésének és, mi mindenre kell, kellene figyelnünk vásárláskor a lábbelik kiválasztásánál.

Zita szerint a cipő viseletkultúráról már az alapvető ismereteket az iskolai oktatásba is be kéne építeni.

Többet között ezért is készítette el a Shoememory (cipő memória) társasjátékot, amely cipő történetet, dress-code- és stílustant, lábbeli népviseleti ismereteket oktat ovódás kortól a felsőoktatásig alkalmas módon egy hagyományos memória játék keretei között.

Vágjunk bele!

Folytatjuk a beszélgetést Trom Katával arról, hogy lehet-e tervezni az „OTTHONT” és ebben a fázisban már alkalmazhatóak-e a „TÉR-LÉLEK-TAN” elvei?  Az otthon az a hely ,ahová megérkezünk, ahol feltöltődünk, ahol inspirálódunk, ahol biztonságban tudjuk magunkat egyszóval a hely, ahol lényegünket és intim életünket éljük meg.

Nem mindegy tehát, hogy milyen hangsúlyt fektetünk erre a tervezés során. Az, hogy a megépült házunk mint élettér otthonként tud-e szolgálni abban fontos szerepe van az építésznek de bizony nagyrészt a mi felelősségünk.

A mai beszélgetés azt taglalja, hogy lehet-e ezt tervezni vagy az a használat során velünk együtt fejlődő folyamat eredménye lehet csak. Kata szerint egy lakás csak lakva válhat otthonná. Minősége rajtunk áll, mentalitásunkon és szokásrendszereinken múlik.

István véleménye az, hogy a ház tervezés lényege abban áll, hogy olyan térkapcsolatokat kell létrehozni, ami magába rejti az otthonteremtés lehetőségét. Kérdés, hogy van-e recept erre vagy el kell fogadni, hogy ahány ember, annyi szokás és ház.

Kata és István szerint a tervezési folyamat lényege az, hogy fel kell tárni  önnön lényegünket az építésszel való közös munka során, hogy létre tudjunk hozni egy otthon kialakítására alkalmas életteret.

Folytatjuk a beszélgetést Trom Katával arról, hogy az általa megalkotott „TÉR-LÉLEK-TAN”, hogyan jött létre és az abban megfogalmazott elvek miként működnek a gyakorlatban?

A beszélgetés feltárja a hallgató előtt, hogy milyen szerepet játszik a TÉR-LÉLEK-TAN az otthonteremtésben. Miért fontos, hogy mindennek megtaláljuk a helyét és, hogy közvetlen környezetünk hatással van a lelkünkre és ez visszafelé is igaz. Mit jelent a térhasználat szempontjából a minőség? Lehet-e és hogyan kell úgy rendezni egy lakást, hogy az otthonná váljon? Ligetvári István beszélget Trom Kata művészettörténésszel, a TÉR-LÉLEK-TAN megalkotójával.